megint a rajongás

St: *lábjegyzet: Thorinnak nem volt felesége

N: na jó

lehet, Thorinnak volt igaza

vagy a nőknek, akik nem szerették XD

St: de én szeretem * . *

N:  más síkon mozogtok, ez az egyetlen mentséged XD

Boldog karácsonyt!

Az alkalomhoz illő képpel áldott, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! :)

(Felismerésért piros pont jár.^^)
rajzolta N&St, fényképezte No

horizontösszeolvadás

Napok tudtak eltelni anélkül, hogy arra gondolt volna, milyen furcsa is valójában, hogy valahogy egyáltalán nem volt semmi furcsa, hogy minden a helyén volt, egyszerűen a helyén. Ő is, a többiek is, a közösség, az érzések. Itthon volt, velük együtt, közöttük. Velük volt, és ez elég tudott lenni hosszú órákig, napokig, élete végéig elég tudott volna lenni. Közöttük volt a helye, ezt mindennél biztosabban érezte. Megfogalmazni, körülhatárolt szavakba adni, a kereteik közé szorítani nem tudta volna, mégis: egyszerűen tudta. Önmagának, igazinak, elevennek érezte magát, és nem is akarta megérteni, miért: érezni kellett, nem elmondani, megélni, nem érteni. Szeretni. Együtt lenni. Egymással, egymásért, önmagukért.

Nevetés, ölelés, teától gőzölgő bögre, kézfogás, egymásba fonódó ujjak, egymás fázós vállára terített pulóver, ami a meleget őrzi, ének, együtt, úgy, hogy senkit nem érdekel és zavar, mit és mennyire csinál jól. Egymásba kapaszkodás, mélyen beszívott levegő, fénybe hunyorgás. Kupacba préselődve ölelni egymást, nem is tudva már, kinek a karja ki vállára fonódik.

Apró részei voltak ezek az egésznek, jóval kevesebb is, mint amilyenek valójában voltak a közös pillanatok. Sokszor csak mély, közös csönd. Máskor éles szavak, persze, azok is voltak, de nem ez számított – az, hogy egymás között ez nem lehetett igazi akadály. Értette őket, értették őt, és másra akkor nem is lett volna szüksége tőlük. Ez több volt, mint amit kérni lehetett volna.

Kik voltak ők egymásnak?

Az élet. Az élete voltak.

A háló. Mert ha zuhanna, mindig lesz egy háló ezekből a kezekből, ami megtartja.

Az otthon voltak. Mert ebben volt otthon, a helyén, igazán: az ilyen élethosszú pillanatokban.

(a kézháló Nótól. félszóbeli intertextualitás)

Hobbit. Vagyis törpök.

Szóval az van, hogy az apukám is megmondta, hogy az én nevem nem ér, mert én elvakult vagyok, de engem ez a film akkor is visszavitt oda az önmagam középpontjához.

Most szeretem a világot.

(És amúgy vicces volt ráébredni, hogy, bő tíz éve még mindig – már megint – ugyanazokba a megszállott, elkötelezett, végletekig hűséges törpökbe vagyok szerelmes. Pedig akkor még nagyon kicsi voltam. De az akkor is egy olyan család, na.)

time mamagement

A nap multitask megoldása időnyerő híján két zh előtt (a nyakunkon három vizsgával és két elkésett beadandóval).

együtt tanulós

Társul szegődött lithanusokkal (különösen egyikükkel, természetesen) ír nyelvpolitika beadandót írni élménygazdag, érdekes utazás.

lábjegyzet: ma sem ettem meleget, de legalább ezt is kinyögtem, már csak egy elnyújtott farkasüvöltés van hátra, aztán nekiállhatok a csütörtöki zh-ra tanulni.

Event Finished #2

Megint a szeptember elei szindróma: már most hiányzik. Hogy nem kell megírnom legalább 1667 szót egy nap, hogy nem kell azon rágódnom elalvás előtt félálomban, a buszon hazafelé, unalmas órákon, a boltban sorba állva és bármikor és bárhol, hogy ki fog következni, milyen jelenetet fog mesélni, kivel mi fog történni és hogyan fog eljutni oda, ahol legközelebb fel kell majd bukkannia. Hogy nem kell véletlenszerű helyzetbe hoznom mindenkit, hogy növekedjen a szószám, hogy nem hozzák magukat véletlenszerű helyzetbe, hogy engem meglepjenek. Mert december van és mert most le kell ülni és megírni a maradék beadandókat és elkezdeni a vizsgákra készülni.

Vicces hónap volt, sokszor sírva röhögős, alig alvós, a kelleténél antiszociálisabb, ideg- és energiaőrlő a két szak mellett, a seregnyi beadandó mellett, a zh-k és kiselőadások mellett, de meg tudtam csinálni. És ez nekem most kellett. Majd egy hét múlva már aludni is elkezdek talán.

Ami tanulságot a hónap végén sebtében sikerült levonni:

• Kevesebben haltak meg, mint terveztem (bár még nincs vége).
• Addig megoldásig, amin augusztustól novemberig néha már hajat tépve agyaltam, végül el se jutottam.
• Néhány dolognak kifejezetten jót tett, hogy két hónapot aludtam rá.
• Egy nézőpontkarinál legalább már látom, hogy fog alakulni a történet vége (ha addig nem gondolja meg magát egy csomó mindenki, és fel nem borítja a dolgot).
• Van, aki nélkül még mindig nagyon nehezen működik néha a dolog.
• A biztonság és a névzuhatag kedvéért lettek, akik ebben a hónapban szálltak be a játékba, valamivel többen is, mint gondoltam.
• Korántsem behozhatatlan hátrány, ha valaki az elején lemarad, mert simán lehet, hogy később úgy belelendül, hogy alig hagyja szóhoz jutni a többieket.
• Kész katasztrófa ez az ásó.

A statisztika:

• 50651 szó*
• 324882 karakter (elméletileg szóközök nélkül)
• 83 oldal
• 17 egység/16 nézőpontváltás
• legmagasabb napi szószám: 4472
• legkevesebb napi szószám: 0 
• átlagos napi szószám: 1688
• warban elért legmagasabb dokumentált szószám: 352
• a kezdeti 30 kihívásszóból 19 teljesítve (ebből 8 az eredeti formában, a többi másképp ragozva vagy szóösszetételben) + 1 spenót + további számos útközben kapott szó és mondat beleírva (meg sok másik, ami végül nem került bele)
• az 50000-es cél a 29. napon teljesítve
• (és van szép kis napi lebontásom amúgy itt)

És most megpróbálok legalább az agyam egy kis szegletében helyet szorítani a tanulásnak.

Aztán lassan talán majd a könyveimet is előveszem.

* a NaNo robotok szerint. Az OpenOffice szerint 48648.

nyelvészpárbeszéd

– Mi van?

– Röhögök.
– Hm.
– Nanyi?
– Tudod, ez volt a téma. Engem a réma érdekelne.

sárkányos, repülős

napi mistborn

láttam a várost, ahogy elnyúlt sötéten
a szögletes fények ölében
saját ködében

visszajelzések #2

Megkaptam a napi konstruktív visszajelzést: pökhendi vagyok.

Ez a mi mesénk, a betonból erdőbe
Gyere barátom, üljünk ki a tetőre
A naplemente pont olyan, mint régen
A tükörképünk ott fenn az égen

kőkemény realitás

Némi faggatózás után kinyögtem, hogy nem azért vágok ingerült fejet, mert haragszom, hanem mert frusztrál, hogy meg kéne oldanom egy fiktív problémát.
– De azt hittem, tényleg valami baj van.
– Nincs. Csak a szereplőknek baj.
– Azok meg bekaphatják.

Túlságosan hozzászoktam, hogy a szűk környezetemmel egy fiktív nyelvet beszélek.

Boguöá ű!

A hétvége tanulsága, hogy lehet parancsra Iokuát álmodni (ráadásnak Alden jár mellé). És van 30 kihívásszavam novemberre (egy scrabble-tábla konkrétan), és majdnem kibogoztam egy szereplőmet a magam gyártotta gubancból (ha november végéig sikerül, boldog leszek, de lehet, hogy inkább meggondolom magam, és mást írok). Azon kívül kaptam alakulást sajátsztori-fanficből, és rájöttem, hogy van egy szereplőm, aki tud zongorázni, bár ez annyira mellékes, hogy ki se fog derülni róla. Továbbá kiderült, hogy Alex hasonlít magára, és rinocérosz jegyben született, és hogy Nitrel vicces hely. Meg egy csomó minden más is – az viszont még mindig nem, hogy akkor most melyiket is fogom írni végül is.

a portfolió érzelmi vetületei

Meg minden. Csak úgy mondom, a csavarokat meg az anyákat úgy pakoltuk egymásra, hogy kézzel nem érhettünk hozzá, csak a három ecsettel. És tényleg nem csaltunk.

Meg építettünk gombát meg raktunk tangramot, és igen, levontam a konzekvenciákat, tangramrakásban szörnyen rossz csoportmunkás vagyok, vagy én rakom vagy a többiek, de együtt csak egymás idegeire megyünk.

Egyébként meg szerintem marha vicces, hogy bármilyen órán, bármilyen kontextusban elővehető egy csomag pedagógiai célra félretett csavar.

Fotó: No

neked soha el nem felejtem, hogy kimondasz dolgokat helyettem

azért az mégiscsak megnyugtat és hazavisz valahová nagyon régre, amikor egyszer csak újra kiszól a semmiből, és a lehető legodaillőbb sort fűzi hozzá ahhoz, ami éppen amúgy is gyomron vágott. csak a biztonság kedvéért. jelezvén, hogy figyel ám. meg hogy igen, ez pont olyan. figyeljek én is.

figyelek. és ma nyugodtan fogok hazamenni aludni. csak előbb beleburkolózok a világba.

Pillanatfelvételek az életből

Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.

A haladó nevet,
a haladó feled,
ha nincs is kézbe kéz.

Az ittmaradó ír,
és néha-néha sír,
és néha messze néz...

A mese vége mégis
örök-szomorú, szent-egy:

van, aki itt marad,
van, aki elmegy...

(Dsida Jenő)

pozitívan

– Milyen barát vagy te, hogy kétségbe vonod a szavam?
...
– Hasznos.

(No.)

látkép a koleszszobából

Hamu hullott az égből.

térdszalagrend

Azt mondta, évek óta megy már ez a kurzus, de nem nagyon volt még, hogy valakinek ilyen hamar sikerüljön ezeket* így megtanulnia. Nem mondom, hogy nem szállt tőle magasra az önbizalmam. Az ilyen azért fel tudja dobni az ember napját.

Mondhatni jót tett. :)

*bilabial, dental, palatal and velar implosives. És a velar amúgy elsőre sikerült a többi alapján. *büszke*

zokni #2

Megvannak.

meg sem lepődök

Arra már nem emlékszem, mi miért menekültünk, de azt tudom, hogy a fiút erősen Battle Royale-ra emlékeztető programra akarták elvinni, ő azért menekült volna, ha tud. A sárkányával viszont nem számoltak, úgyhogy hiába kapták végül el, előbb égett le a fél lakótelep, minthogy a fiút elvigyék onnan.

zoknimizéria

Mi visz rá valakit arra, hogy a testvére fél pár zoknijait (mondjuk úgy 5-6 darabot legalább) elnyúlja otthonról, és soha többé vissza se hozza a városba?

(Ma két fél pár megkerült egyébként, bár az egyiket nem is kerestem, mert a másik fele sincs nálam.)

A Kaláka örökzöldje jut mindig eszembe:

Esténként a sötétben megjelenik
a nagy zoknifaló.
És a zoknijaim sajnos eléje másznak.
Reggel azért nem találom sehol
A fél zoknimat.
Persze az is lehet, hogy
Az ágyneműtartó mögött reszketnek
A nagy zoknifalótól.

A legjobb, ha az embernek valamennyi zoknija
Egyforma színű.

(Azzal a kiegészítéssel, hogy még az egyforma színűekkel is az a baj, hogy nem egyforma fajták, bár úgy fest, van, akit nem zavar, ha az egyik lábán rövidebb a zokni, mint a másikon.)

ha már sárkányelvonás

szeretem a szőlőt

Évről évre egyre inkább meglepődök, hogy tulajdonképpen élvezem a szüretet. Már amikor épp nem kapok ideggörcsöt, nem kap senki ideggörcsöt épp és nem vagyok hullafáradt, halálosan éhes, nem csípnek össze a darazsak, nem mászkálnak fülbemászók a pólomban és nem szelem ketté az ujjamat metszőollóval – és más sem teszi – meg egy csomó minden más. Akkor tényleg buli – egyfajta kifordult, kattant elmeállapottal persze, amiben egyébként a saját nővérem se ért egy szót se abból, amit a többiekkel beszélek.

Évről évre szőlőfürtöket látok utána csukott szemmel, nem csak elalvás előtt, de már nap közben is, ha épp leülök pár percre. (Ma délutánra már elmúlt, most a csumáját látom.)

Évről évre belekeverünk másokat is a magunk nyomorába (például vagy öt éve röhögünk visszatérő motívumként Xerason, akit nyakonborít a leendő menye egy vödör szőlővel ((Hoppá.)), és minden évben vannak új résztvevők is, most épp a mélyen tisztelt nanós csapat néhány tagja), akikre kivetíthetünk minden agybajt és frusztrációt, és akikkel feldobjuk a roppant változatos munkát (nyissz, kopp, nyissz, kopp, nyissz, faff, nyissz, paff, lehajol, szemeket szed, nyissz, paff sokszor, vödröt emel, burít, nyissz, kopp, vödröt emel, kikerül, a kék marad, a fehér is marad, ha nagy szemeket mereszt rád, ha rohadtul nagy szemeket, akkor lejön, nyissz).

Évről évre van valami hülye játék is, amivel kiakasztjuk a körülöttünk állókat (pillanatnyi tanulság: Iokua és Hael unatkoznak egy pincében), és Juszuf még mindig nem menekül.

És van tanulság is: a must pálinkával frankó. Egyébként pedig mindkettő undorító, de ez minket nem érdekel.

Szóval végül is szeretem a szüretet, bár rég volt már, hogy színes gumicsizmában, kis piros vödörrel randalíroztunk a sorok között. És tulajdonképpen nem is annyira félelmetes, mint gondoltam. De azért furcsa.

napibók

"olyan posztmodern vagy"
(N.)

napikérdés

a kispapoknak vajon kell mikroprédikációt tartaniuk?

Articulatory phonetics

Egy röpke óra, meg még néhány röpke órányi gyakorlás után megtanultam (remélhetőleg legalább hozzávetőlegesen helyesen) képezni néhány olyan hangot, ami néhány afrikai és délkelet-ázsiai nyelvben előfordul. Európában amúgy sehol. Ez nekem feltétlenül fontos. Ha más nem, az az agyhalott röhögőgörcs, ahogy hárman próbálunk implosive-okat képezni, és közben embertelen hangok szakadnak fel röhögés közben mindenkiből. Elnézést, tanár úr, mindjárt nekifutok és kiejtem azt a hangot, csak közben nem nézek a többiekre, és rövid fél perces koncentrációs meditációra van előtte szükségem.

(Amúgy már kezd fájni tőle a torkom. Illetve a gégefőm.)

És ma megkaptam azt is, hogy vigyázzak a lépcsőn, el ne essek, mert mi lenne vele nélkülem.^^ Utoljára a nagypapám szólt, hogy ne szaladjak a lépcsőn.

az űrhajós az íriszed mélyén én akartam lenni 

a nap szava

Pflanzengesundheitszeugnis. Arra van szükséged, ha Portugáliába akarsz költöztetni egy szobanövényt. (Vagy tulajdonképpen szobán kívüli élő növényt is.) Egyébként a Pflanzenschutzamt állítja ki.

ünnepeljünk

boldog birodalmi napot mindenkinek!^^ (igazán kár, hogy nem hétköznapra esett idén, így lógni nem lehetett, csak random megjelenni e nemes ötlet értelmi társszerzőjénél, és ráhozni a frászt. de legalább felelevenítettük eme nemes ünnep hagyományát.)

tyúkláb

az van a szobatársamnak. tyúklába.*

*megoldás: az embernek néha hullafáradtan csak hasonló jelentésű szavakra futja. amúgy lúdtalpas.

„Nem lesz erőm a jóságot sugárzó adók erősítőjének maradni,
ha nem lesz emlékem arról,
hogy valaha hittem azt, ami nincs.”

(Zselenszky: Ha a szirmunk hull)

family tugedör

51-en voltunk pocaklakókkal együtt. :) Ez már simán Kaven.

Event Finished

Akartam én ezt nagyon, de nem gondoltam, hogy ennyire rá fogok kattanni a szerre. Hogy az első éjjel, amikor úgy fekszem le, hogy nem akarok a másnapi irányon gondolkodni, mert nem kell már, két teljes órán át ne bírjak elaludni, és a távolabbi jövő mozzanatai váltsák egymást egész végig a fejemben. Olyanok, amik ebben a történetben, legalábbis a történetnek ebben a formájában már sose lesznek megírva. De azért jöttek. Mert ha egy hónap alatt beépítesz a fejedbe egy világot, az nem fog 31-e éjféllel, az utolsó szószámfrissítéssel kiköltözni onnan. (No bejegyzését imádtam erre tegnap.)

Amúgy tényleg eszméletlen hónap volt – és döbbenet volt észrevenni, hogy az utolsó szószámfrissítéssel nagyjából egy időben vége lett. De még nem gondolok bele, még lefoglalom magam a költözéssel, és közben úgyis át-átjárok még oda (meg a Csendbe is), mert erről nem lehet úgy lejönni, ahogy a naptárban tudok lapozni – eddig ez, most a másik. A régi, az ismerős, akihez ha visszatérek éppen gondolatban, hát az legalábbis furcsa hangulattal jár most.

Van ám szép statisztikám is egyébként, nem csak melanchométer:

• 60186 szó*
• 380638 karakter (elméletileg szóközök nélkül)
• 96 oldal
• 19 egység/18 nézőpontváltás
• 4 nézőpont (akik 41%, 13%, 18%, 28% arányban osztoztak a szavakon)
• legmagasabb napi szószám: 4003
• legkevesebb napi szószám: 0 
• átlagos napi szószám: 1941
• warban elért legmagasabb dokumentált szószám: 337
• az 50000-es cél a 28. napon teljesítve

És hogy ne legyek olyan, mint a felnőttek, akiket csak a számok érdekelnek:

• megírni azt a jelenetet volt a legnehezebb, amit három és fél hónappal korábban megálmodtam
• ezen kívül még két másik álom volt főbb pillére a történetnek, az egyikkel szintén meggyűlt a bajom (sehogy se akart eleinte összeállni, hogyan jutok odáig el, aztán meg a jelenet se lett egészen olyan), a másik csak elbeszélve került végül elő, megmutatva nem lett. (És van egy negyedik, amivel utólag vontam csak párhuzamot, és amire az egyik nézőpontkari sorsát tökéletesen fel lehetne építeni, ha a vége felé járnék.)
• legtöbbet az a pov-kari mesélt, akivel az egész történet indult, és aki négyük közül másodikként érkezett meg fejbenlakónak
• aki a végére a legnagyobb lendületet kapta (a diktálásban legalábbis mindenképpen), annak a története állt össze legkésőbb, és az lépett be legkésőbb a mesélésbe, pedig ő volt a legelső fejbenlakó négyük közül (és ő távolodott el leginkább az eredeti elképzeléstől)
• a legnagyobb logikai hiányosságot egy olyan mellékszereplő töltötte meg értelemmel, akiről azt sem tudtam, hogy létezni fog, amíg bele nem robbant rögtön a legelső jelenetbe, aztán sorban több másikba is. (Egy naplófájl tanúsága szerint nem csak az én arcomba mászott bele azonnal, és már másodikán sikerült megjósolni, hogy ez egyenes út a kulcspozícióig.)
• aki a legközelebb állt hozzám, azt a tizenhatodik napon sikerült elengedni, hogy kilépjen a történetből
• nyomás alatt megdöbbentően formálja magát a történet. Konkrétan megírja magát. (Le kéne ülnöm a másikat is megírni napi 1-2k szóval, csak azt annyira más írni, hogy huh.)

Meg egy csomó más dolog. Nagyon remélem, hogy novemberben is menni fog, bár arról, hogy melyik csapattal, egyelőre halvány fogalmam sincs. De elég, ha október 31-én lesz.

*a NaNo robotok szerint. Az OpenOffice szerint 57900.

visszaeső

hosszabb véleményt sikerült megint írnom egy novelláról, mint amennyi összesen a napi szószámom eddig

amikor a fagyi

egy svédcsavarral visszanyal, és megálmodom, hogy Alden (akit egyébként akarata ellenére átrángattak egy párhuzamos világba, ott is az övének megfelelő városba) kizuhan valahonnan és gerincet tör.
Akkor St. keres egy helyet, ahová beáshatja magát.

Egyébként meg tudom, hogy minden baromság ellenére hiányozni fognak már öt nap múlva ilyenkor is.

vízicickány avagy Wasserratte

Ellenben heti tapasztalat, hogy a Balaton futóversenyre alkalmasabb terep, mint úszóra. Sőt, az még edzésnek se utolsó. És vissza akarok még menni. És fogok is. Idén. Mert megint rájöttem, hogy szerelmes vagyok a Balatonba.

NaNovel alter ÉK

„zagyva félálomban azt láttam, ahogy Alden bemasírozik a templomba S-ékkel és elkapja Alexet, h itt vagyok, te fasz”
by No

megint megérte felkelni

Tulajdonképpen legalább háromszorosan.

Először is rábeszéltem a könyvtáros nénit, hogy tényleg olvassa el a könyvet, amit visszavittem, merthogy gondolkodott már rajta, és engem kérdezett, tényleg jó-e (igen, tényleg jó),

másodszor megkaptam a nap kérdését, amikor anya hazajött és benézett a hűtőbe: „Te megittál egy sört?!”

harmadszor pedig megdicsérte a Linkin számot, amit hallgattam – „Ez jó, ez Linkin Park? Hallottam múltkor a rádióban, tök jó volt! Ez egy szép szám.”

(A Ködszerzetben itt kezdenék gyanakodni, hogy kandra van a dologban, ez a kettő így túl gyanús egyszerre. Bár, mint tudjuk, „a magamfajta kandrák nagyon ügyesek”, szóval inkább boldogan fogadom el, hogy kivételesen nem zaj, amit hallgatok.)

Ashes of the innocent

No küldte :)

alternatív

azon gondolkodott, hogy mi lett volna belőle
ha nem hátra indul el hanem előre
és hogyha számolni visszafele kezd el
nem hárommal végez, hanem az eggyel
az eggyel

sárkányos

sétáló serpák

Még nem is reggeliztem, de már sétáltam serpa kutyával és a serpa sétáltatójával (mert a serpaság pórázon terjed), ettem serpatápot és kerülgettem gép- és reciprokserpákat.
Félálomban voltam még, mikor elindultunk, ez hozzá tartozik a történethez, és most sem érzem még teljesen ébren magam.

(És az új kedvenc összetett szavam a kutyaszarszedőzacsitartó-szütyő. Jó, igazából nyilván szét is lehetne szedni. De így hivatalos.)

day #1

Tulajdonképpen sikerült úgy elkezdenem, hogy nem csúsztam limit alá az első napon. Azért örülök, hiába sokkal könnyebb kunszt, mint suli mellett novemberben.

2 nap, 2 óra, 19 perc

Namost akkor ideje az első 2 napra valón túl az egész történetet végiggondolni, legalább olyan nagy vonalakban, hogy tudjam, mi az eleje, a közepe meg a vége, és ki milyen irányba akar haladni, illetve akar-e valaki még mesélni (és ha igen, akkor sürgősen találja ki, mi történik vele). Mert basszus, tényleg fogalmam sincs, mi fog történni. Azt ugyanis már ennyiből látom, hogy az eredetitől nagyon eltávolodtunk, tehát annak mentén nem igazán haladhat a dolog. Meg nem is igazán végződhet úgy.

Közben az első napikérdés is előkerült már (jó, hogy még nincs is augusztus): ha a lónak lehet szárnya, miért csak neki, miért nem repkednek példának okáért szárnyas mezei pockok a környéken?

fertőző #2

Már H. is. Bár nézni nem hajlandó, de már a nap legváratlanabb pillanataiban, a legkülönfélébb helyzetekben képes random benyögni, hogy Ryuujin Jakka. De néha egy-egy random Pesche és Dondochakka is elhangzik már...

felhőd alatt táncolok, Esőkirály

Délben, mikor apával beültünk pizzázni (ami aztán nálam nem is pizza lett, mert az a mozzarellás sült cukkini követelte, hogy őt válasszam), még az árnyékban is majd' megpusztultunk, és sóvárogva néztem a szomszéd asztalt, ahol még érezhettek valamit a ventillátorból meg a vízpermetből; ráadásul a napi második liter folyadék után is úgy éreztem, kiszáradok.
Aztán sétáltunk a főtéren, nevettünk a birkáknál is birkább, buta galambokon a kútnál, és megnéztük a húgomat táncolni.
Aztán hazafele akartam bérletet venni, de az automata most sokadik próbálkozás után is visszadobta a kártyámat, de mivel dögmeleg volt mindenhol, árnyék sehol, gyakorlatilag mindegy volt, hol várom meg a buszt – séta a következő automatához (a végen a pénztár már zárva), onnan legalább két és fél sarokra van a bankom egyetlen automatája a városban, ha itt is felsülök, legfeljebb veszek le pénzt. És ha már bent vagyok a városban, benézek egy boltba is. Verőfényes napsütésben be – lágy esőben ki. Aztán két lépés után elkapott a zuhé, de úgy, hogy mire az automatához értem (akkor már nem volt kedvem esőben kísérletezni meg oda-vissza futkosni), mindenem csurom víz volt, leázott a lábamról a sebtapasz és kétszer kicsúsztam a papucsomból. Aztán a buszmegállóban kiderült, hogy hiába van nálam készpénz, a jegyautomata meghalt az esőtől és a világon semmiféle érintésre nem reagál, akkor sűrű ima és fohász, mert haza még csak eljövök az előző negyedévessel, de holnaptól az már nem jó, és irány a következő jegykiadós buszmegálló. (Közben még egy papucselhagyás az úton folyó patakban, szerencsére zebrán.) Az legalább működött. És még a pénzemet is szerette. Viszont az összes néni és bácsi és férfi és nő egy emberként bámult végig, mint aki nem látott még ázott embert esőben. (Azt nem sikerült megfejtenem, hogy annak a néninek, aki a leglátványosabban megbámult – igen, ronggyá áztam, na és, zuhogó esőben, készületlenül keltem át a városon, nem mindenki szül esernyőt –, rosszallás vagy egyszerű döbbenet volt az a fura kifejezés az arcán, mikor azt mondta, „húha”. Oké, elhiszem, hogy nekik volt annyi eszük, hogy tető alá álltak, de tető alatt nem tudok végigsurranni a városon, arról nem is beszélve, hogy ilyen melegben aztán tényleg jó dolog ázni.) Hozzáteszem, a buszsofőr arconvigyorgott, a nénik a buszon is úgy bámultak, mintha egyedül az én dimenziómban esett volna, az övükében per pillanat épp sütött volna a nap; aztán a megállótól hazáig két srác (tökismeretlenek) dudált rám, és egy harmadik kocsi (legalább négy sráccal tömve) le is lassított, és a bent lakók meg is próbáltak győzni, hogy jobb nekem ott bent, mint az esőben. (Rejtély, hová fért volna be akár egy egérke is a kocsiba.) Aztán elhajtott, bár a hátsó ülésen ülő szimpatikus fiatalember még egyértelmű gesztusokkal a tudtomra adta, hogy nem vagyok normális. Mondjuk akkor már úgy néztem ki, mint aki épp a Balatonból mászott ki, a fülemből is víz folyt és a papucsomat is inkább kézben vittem, mert csónaknak már nem volt jó, a haladást pedig szabályosan akadályozta.

Itthon fél csapnyi vizet csavartam ki az összesen négy, 35 fokra konfigurált ruhadarabomból, a táskámban nem találtam semmit, ami ne lett volna legalább egy kicsit vizes (telefon; minden más nagyon vizes volt, nem is értem, ő hogy úszta meg ennyivel, de hála), nővérem pedig hatalmas szemekkel, mint aki életében nem látott esőt, megkérdezte: „Eláztál?”

the boy with no identity

Róla semmit nem tudunk azon kívül, hogy egy navrád, Nónak. :)

(Sajna csak telefonos képre futotta, nincs szkenner a közelben.^^)

wtf?!

nálunk a wc-papír is limitált kiadású...

bye-bye, Veszprém

Hazacuccoltam, most két hónapig itthon lakok. Hivatalosan. Többnyire.
Közben megtanultam, hogy még mindig jobban megy a játék, mint a pakolás (nem sikerült felnőni), és hintázni is ugyanúgy imádok, meg mezítlábazni, és most már senki nem szid meg, ha mezítláb átgázolok a patakon és csurom víz lesz a lábam. Meg azért se, ha túl közel megyek a szikla pereméhez. Sőt. Utánozhatatlan élmény lelépni a semmibe, tudva, hogy úgyse lesz semmi bajod, mégis ösztönös félelemmel. (És lefelé vezető erdei ösvényt matraccal megrakodva, telefon adta fénynél megkeresni éjfélkor is élmény. Talán a zebráknál balra kellett volna menni.)
Ha minden igaz, utcazenére még lejutok (legalábbis kéne), talán pár könyvért is befutok majd még, szóval még erre a két hónapra se végleges, de azért bye-bye, Veszprém, bye-bye, első MA félév.

féléves mérleg

–  14+3 hét

–  20 tárgy

–  37 kredit

–  4,86-os súlyozott átlag, 6,0-ás ösztöndíjátlag

–  20 beadandó

     –  77 oldal (fedőlapok nélkül)

     –  25059 szó

     –  164708 karakter (szóközökkel)

–  2 zh

–  7 kiselőadás és mikrotanítás

–  9 vizsga

     –  ebből 3 előrehozott

–  11 gyakorlati jegy

–  6 film órán (10 perces részenként megállítva, kérem, segítsenek nekem)

–  22 óra vezetés + 1 jogosítvány

–  nagyjából 250 Bleach rész

–  1 Trónok harca évad

–  2 villanynál alvás

–  A-épület és rekeszmászás

–  1 pogger

és számadatokkal visszaadhatatlan mennyiségű élmény és idiotizmus

(koliból kiköltözés még mindig hátra, de tekintsük lezártnak a félévet, végül is már csak a további közösségi agyeldobás van hátra)

újabb megszállottság

Az egész ott kezdődött, hogy miután megmentettük a sünt, leültünk olvasni, és a hétvége alatt befaltam három kötetnyi Brandon Sandersont. És azóta nem tudok kimászni a Ködszerzetből. (Többek között a szká forradalomban veszek részt éjszakánként. Még csak nem is az emerasiban.) A folytatást meg nem bírtam kivárni, úgyhogy tegnap bevonultunk N-nel könyvesboltba olvasni (közben pedig elvesztettem egy fogadást, úgyhogy most lógok fél oldal alakulmánnyal is, amit esetleg meg kéne írnom ma, ha már tegnap határidőre elmaradt). Ma viszont arra volt jó a tipródás és hogy* semmi más történet nem enged most éppen be, hogy végre kivágtam 3 doboz régi holmit a szobámból, és most már van annyi szabad hely a könyvespolcomon is, hogy csak egy polcnyi könyv nem fog elférni sehol, ha hazaköltözök.
És közben megkaparintottam a zsákmányt is, úgyhogy legyűröm a félelmemet és elhiszem, hogy tátongó űrrel is lehet a második rész olyan jó, mint az első volt. De előbb főzök teát, mert a torkom és légcsövem és istentudja micsodám még épp annyira halott, hogy lassan már a szájon át légzés se működik.

* Itt a hogy elé kéne vessző, ugye? (Jaj, de ronda lenne úgy. (A hóhér önmagát akasztja.))

küldetés végrehajtva

Megvolt az utolsó vizsga (Elbeszéléselméleti modellek, interkulturális és intermediális aspektusok (puskáztam, nem tudom fejből a tárgy nevét, narratológiaként futott a félév során), 5ös), már csak egyetlen jegyre kell várni. Meg még majd kiköltözni a koliból, de még egyelőre nem, mert vefkes évrázót is kell még csapni meg minden. (Ennél több még nem fért bele a mondatba.)

És napi jócselekedet is letudva, egy közelben lakó nénivel szövetkezve megmentettünk egy sünt a Móriczon, és a kezemet se szúrta nagyon össze, csak kicsit. :)

chikushou...

... chikushou, chikushou, chikushou, chikushou, chikushou, chikushou, chikushou, CHIKUSHOOOOOOU!

/világba belekiabálás off

újratervezés

Most, hogy megvan legalább az illúziója annak, hogy ráérek (azaz megengedhetek magamnak hosszabb ötletelős gondolatmeneteket és nem kell erővel kirúgnom mindenkit, aki random beköszön, hogy hello, én is élek ám még, és ezt meg azt csinálnám amúgy, hé), ideje lenne végigrágni az eddigi termést, és eldönteni, mi az, amit át- vagy újra kell írni, esetleg kihúzni ahhoz, hogy folytatni tudjam. Meg kéne találni valakinek az irányt, másvalaki(ke)t bevezetni a káosz közepébe, eldönteni legalább egy szereplőről, hogy van-e létjogosultsága, és ha igen, mit lehet vele kezdeni, és mérlegelni, milyen irányba lehet akár vele, akár nélküle mozdulni. Rá kéne jönni arra is, hogyan tudnám kifejezni, amit ők nem igazán hajlandóak, hogyan lehetne a tömény keserűséget redukálni, és hogy kaphatna még szerepet valaki, mielőtt végleg kiteszem a képből. Ja, és a legszótlanabbat legfőbb ideje lenne már szóra bírni.
Aztán el kéne dönteni azt is, neki merjek-e futni a júniusnak. Mert egyelőre nem állok úgy, pedig tök jó lenne. De ha a novemberit se bogoztam még ki, félek, hogy káosz lenne a vége.
Arról nem beszélve, hogy a Bleach még mindig bezavar, mert gyakorlatilag sehová nem tudok nézni anélkül, hogy animált fejeket lássak. Esetleg összeálmodjam az espadákat az ICS-vel. Vagy a forradalmárokkal ugye.
Aztán mindezek után odáig is el kéne jutni, hogy a dilemmázáson túl végül legyen is valami.

badass

Fél 8-ra felmenni a várba szívás. Fél 8-ra felmenni a várba vizsgázni még nagyobb szívás. Tudom ragozni: a tárgy. Meg hogy fél 6kor felébredtem arra, hogy veszett meleg van és nem tudok aludni, közben Ichimaru Gin fejére vetítve a hármas diasor második oldala égett mereven a retinámba, és közben az ment a fejemben, hogy már egy hete csak a mamára gondolok (kivételesen nem a kamás verzió, pedig azt szavalom többször*). Aztán visszaaludtam, és az ébredésig eltelt fél órában megfáztam az ablak alatt.
Amúgy meg ketten voltunk, mert a többiek csesztek fél 8-ra jönni (érti a fene, ha egyszer akkor van időpont), és megcsináltuk mindketten a világ legnagyobb badass-ségét, átmentünk ötössel. Abból a tárgyból, amiből már az aláírásfeltétel-beadandóig se jut el mindenki. Amúgy meg nohát, honnan tudtam az első kérdésre a választ? Hát elhangzott órán meg a dián is rajta volt. És hogyhogy össze tudtam kötni fejben, hogy ugyanarról a dologról kérdez, csak egy másik témával kapcsolatban hozza fel, nem ott, ahol tanultuk? Hát úgy, hogy használom az eszem, és gondolkodom, nem ész nélkül nyalom az anyagot (úgy sose tudtam tanulni). Kvázi meg lettem dicsérve. Királyság. Negyed 9-kor már kint piknikeztünk a Benedek-hegyen müzliszelettel, mézes puszedlivel meg sajtos rúddal, amiből felváltva kínált minket a szél.
Mondjuk délután kifeküdtem, elmentem H-ékhoz aludni, kórust szuszogtunk, tartalmas délután volt. :D És edzés végére a fejfájásom is elmúlt (igaz, csaltam).
Most forró csoki, heti Game of Thrones és Naruto, meg fagyis-kakaós cappuccino. Allez.

* Már egy hete csak a kamára gondolok mindig, meg-megállva. Kockás füzettel a kezében ment a padlásra, ment serényen...

önmotivációs kép

(az első kék hajú pasi, akibe beleszerettem)

ébresztő

Én elhiszem, hogy ezeknek a hülye telefonos ügyfélizéknek reggel 8-tól munkaideje van, és egész nap random hívogatnak mindenkit, de azért tényleg földhöz vágom a telefont, ha legközelebb reggel 8:10-kor elkezdik rajtam az anyámat keresni, aki láss csodát, munkaidőben általában dolgozik, tehát nem, nincs itthon. Ezt hetek óta az első olyan napon, amikor direkt nem állítottam ébresztőt, hogy ha jól esik, akár délig is alhassak. Mert most már végre rám fért volna.

koleszbölcsesség

érzelmileg és agyilag dühösnek lenni nem ugyanaz
(N.)

visszajelzések

Mindig meg tud lepni, mennyire különbözőnek látnak az emberek, attól függően, milyen helyzetben találkozunk, és ebben a helyzetben mit tudok mutatni magamból. És vicces, hogy úgy lesz ég és föld a visszatükrözött kép, hogy mindegyik helyzetben igazából egyszerűen csak magam vagyok. Legalábbis úgy érzem.
Voltam már napocska is, aki a föld alatt fekvővel is elhiteti, hogy tud repülni, most éppen furcsa diák-típus vagyok, abszolút racionális, aki visszahúzza a lábánál fogva a földre a tanárt, ha azt kezdené hinni, hogy szárnyalni kezd a csoport. Elgondolkodtam, vajon melyik vagyok inkább, vagy melyikből mennyi igaz rám, aztán arra jutottam, hogy igazából mindegy, az egyes emberek ennyit látnak belőlem és kész. De rohadt érdekes akkor is.

végkövetkeztetés

Keith halálát igazából a vizsgaidőszak okozza.

újfent bebizonyosodott

Angolosok között nincs conversation SzSz nélkül.

vizsgacsömör, még mindig szorgalmi időszakban

Két vizsgát meg egy előadást akkor is durva lezavarni egy nap, ha a reggeli vizsga szinte semmi se volt. Azért a délutáni után majdnem sírógörcsben robbant ki a feszültség, akkor is, ha végül is a mikrotanítás meg a zh felhozta ötösre a félév végi jegyemet. Igazából utáltam, hogy lehetetlen kérdéseket kapok, gyűlöltem, hogy az egyikre totál nem tudtam a választ, és csak az mentett meg, hogy random elkezdtem beszélni valamiről, ami véletlen pont oda tartozott (így kaptam rá egy fél vonást). Azért az vicces, ha hülyeségből behívtok negyediknek valakit magatokkal, aki aztán vigyorogva bemászik veletek, és igazából azok a vizsga előtti utolsó, irtófeszült percek is minden pénzt megérnek, amikor már árad a hülyeség, és úgy érzed, jó emberek között vagy, hiába dumáltok éppen az utálat egyértelmű jeleiről. Meg az is vicces, amikor attól kapsz egy apró megnyugtató gesztust, akitől a legkevésbé várnád.
Bármilyen gyűlöletes, a vizsgában akkor is ez az elmeállapot a legjobb. Már nem az agyi blokk. És kizárólag utólag.
És most befejezek még néhány beadandót, megnézek dvd-n egy németórát (igen, tényleg -.-"), aztán napigameofthrones.

akaraterő

nem mész vele semmire, ha mást akarsz nagyon erősen, mint amit kell

menekülésből sárkány

Megszületett a sárkányom. (Kicsit sajnáltam, mert sokkal szebb körülmények közé is születhetett volna, viszont annyira örültem, hogy végre előjött, mert már féltem, hogy mi van, ha nekem nincs is.)

rövid összefoglaló a VEN-ről, amire idén nem is megyek le

– végre egy nyugodt nő – ezek szerint annak számítok o.O
– kimásztam az A épületet, de kizárólag bizonyításként
– úrikisasszony esőben nem jár hospitálni
– ha valami délben kezdődik, akkor fél 2-re tuti nincs még kész a stand
– valaki odafent nagyon nem akarja, hogy megnézzük a Hörverstehen dvd-t
– miaszart csináltál velünk, te pasi?! (N.)
– az emberre tejbedarafőzés közben random rátörhet a sírás, tök függetlenül a saját érzéseitől
– előfordul, hogy werelephantok bukkannak fel az ablak alatt
– idén nem én kaptam a Trógerpreist
– alulmúltam magam rekeszmászásban
– fénnyel keresztelés nélkül is jó, ha a barátaid feljönnek pizzázni

trógerpreis

Idén először nem csak szóban osztjuk ki, hanem készítettünk trófeát is, ráadásul a nyertes még sütit is kap, persze csak ha nem tartja túl furcsának és nem menekül el előle.

stresszkezelés

– A belső feszültséggel nem tudok mit kezdeni.
– Szkanderozzunk.
– Nincs kedvem.
– Lehet bal kézzel is...
– Nincs kedvem.
– Akkor verekedjünk.
– Jó, de előbb pisilek... (...) Most akkor tényleg verekszünk?

crossover

Örülnék, ha Grimmjow nem támadna forradalmárokra, akkor se, ha erős reiatsujuk van.

Vezetői engedély

de hülyén hangzik^^
(és de ronda)

Te is vonatozol, néni?

– A néni mit csinál?
A kislány a túlsó ülésről gyakorlatilag attól a pillanattól kezdve egyfolytában beszélt, hogy felszálltunk a vonatra. Először még a nagymamája próbálta házon belül tartani a megismerési folyamatot, merészen úgy gondolta, elegendő válaszokkal tud ő is szolgálni.
– A néni olvas.
– Olvas?
– Olvas.
Pici csönd.

kifogás

azt hiszem, lenne mit tanulnom tőlük, mert kreativitásnak biztos nincsenek híján

 

outlaw

Azt hittem, majd a kis, havas ösvényen a magas hegyek között senki nem fog megtalálni (nem tudom, mit gondoltam a hóról meg a lábnyomokról), úgyhogy rendesen megijedtem, mikor a srác elém állt, és közölte, hogy rossz felé megyek, mert amerre indultam, arra nem jutok ki a hegyek közül. Aztán elcipelt oda, ahol lakott, egy csapat másik menekülttel együtt, bár út közben ha kilométerenként hozzám méltóztatott szólni, már sokat mondok. (Az úton egyébként voltak ilyen apróságok, mint körforgalom, amiről akkor nem gondolkoztam, hogyan került a hegyi ösvényre.) Azt se volt hajlandó elárulni, ő kicsoda, csak egy álnevet mondott, amiről még a hülye is egyből tudta, hogy így senkit se hívnak, és tuti kamuzik.
Aztán a szállásukon a lány, aki a menekültek egy kisebb csoportját vezette, azzal indított, hogy az igazi nevén szólította a srácot, aki pillanatok alatt átvedlett szófukar vezetőből durcás gyerekké, hogy őt aztán senki ne hívja így, de aztán maradt a tiszteletteljes visszahúzódás, mert a lánynak úgy igazán ő se akart ellentmondani, végül is ő találta meg és fogadta be még évekkel azelőtt.
Kár, hogy mire hetek alatt igazán megszoktam, hogy már közéjük tartozok én is, megint menekülnünk kellett, mert miért is találtam volna tartós nyugalmat, azt ők se tudták biztosítani, de legalább nem egyedül kellett nekiindulnunk a világnak. Akkor jött a spontán hiszti, hogy az egyetlen teherhordó szamárra hogyan fogom felpakolni a hátizsákomat és a laptopomat, és végül is a könyveimet kénytelen voltam ott hagyni, legalábbis azokat, amiknek az úton semmi hasznát nem vehettem. Akkor került a kezembe egy mágiás meg legendás könyv (sötétzöld volt és egy sárkány feje volt a borítón), amiről én is és a lány is azonnal tudtuk, hogy biztosan kelleni fog. Csak gyorsan át akartam lapozni, de az egyik történetet lehetetlen volt nem elolvasni – valami srácról szólt, aki évtizedekkel azelőtt szembement azokkal, akik elől mi is menekültünk, amit aztán annak rendje és módja szerint véresen meg is toroltak; a srácnak egyedül az akkor még egészen kicsi öccse maradt életben a családból.
Tipikus drámai fordulat – na ki az életben maradt, de menekülni kényszerült testvér?

Ilyenkor azért elgondolkodok, vajon a rev ment az agyamra, vagy az álmaim mentek a revre. (Notice however: majdnem ugyanazt a mintát hozta ez a történet is, mint az a régi, amiből Neirin született.)

És az egész tanulsága: könyvekből sose fér be elég az útra.

mindig kettő van

Megtaláltam napjaink két Sith-jét: No és Adam. Egymás közt megegyezhetnek, melyikük a mester, melyikük a tanítvány.

code-switching

Feedback from the Tanár

(online tanulmányi rendszer kezelőfelületéről)

viszonyítás kérdése

Ráébredtem, hogy a rev kicsengése határozottan pozitív.

kivágott rész

– Mit csináljak vele, félig idegen.
– Félig idegen a térded kalácsa, ugyanúgy beszéli a líthét mint te vagy én – vitatkozott Deverell.
– Én viszont nem hordok a nyakamban keresztet – vetette ellen Adam.
– Attól még nem idegen, csak keresztény – helyesbített Keith.
– Normális ember akkor se hord kínzóeszközt a nyakában.
– Asszem, bajok vannak a normálisról alkotott fogalmaddal – állapította meg Keith. – Mármint többek között azzal is...
– Cseszd meg, normális ember nem közli egy kereszténnyel, hogy nem vagy normális, mert kínzóeszközt viselsz a nyakadban – jelentette ki Deverell.
– Nem közöltem vele – ellenkezett Adam. – Egy szóval se mondtam.
– Most viszont közölted Keith-szel.
– Neki legalább nincs keresztje.

A: pöttyet antiszociális ^^

E:  XD

A: VAN keresztje, Adamnek hívják :P

tojásfestés

Idén kivételesen nem hagymahéjjal festve, mert hazaindultunk még a hagymás főzés előtt, úgyhogy a mieink idén sima festékben áztak. Viszont így lett világegyetem-szekció is a pirosak mellett.
(többi kép lapozás után)

sárkány és navrád

A ködsárkány nem úgy harcol, mint a többi sárkány: a harcosa soha nem ül fel a hátára. A földről irányítja, gondolatban repülve vele – éppen ezért ez a fajta igényli mind közül a legnagyobb odafigyelést és összhangot a gazdájával. A legtöbb sárkányhoz képest vékony, kicsi teste hihetetlenül fürgévé teszi, de nem ezért igazán nehéz ellene harcolni. A sárkányok között ő az egyetlen, aki nem anyagiasodott teljesen az évezredek alatt, amióta a sárkányok megjelentek a varázslat világából. Bár most már ő sem képes bármikor köddé válni, majd ismét megszilárdulni, olykor bizony vissza-visszacsúszik a másik világba, ahonnan mindannyian származnak, és ha a harcosa tudata át nem is engedi teljesen, mert ha egyszer összekapcsolódtak, többé nem képesek elszakadni egymástól, az anyagi világ határain mégis át tud csúszni egy rövid időre, éppen annyira, hogy szinte lehetetlenné váljon elkapni.
A ködsárkány ellen egyet tehetsz, ha elkapni nem sikerül: megölheted a harcosát, így megszüntetheted a kapcsolatot, ami a sárkányt harcba vezeti. Az esélyed majdnem akkora, mint arra, hogy a sárkányt elkapd vagy megsebesítsd. Pedig a harcos még fegyvert sem fog, néhányuk még egy egyszerű íjat vagy kést sem tanult meg soha használni, és legtöbbjüknek semmilyen védekező mágiája nincsen. Egyetlen védekező mozdulatot sem téve, hátra se lépve harcolják meg a sárkányuk ellentámadását.
Ezek az emberek bátrak voltak vagy nagyon elkeseredettek, mert Xeth-et megpróbálták megölni, pedig ő ráadásul képzett harcos is. Ennek ellenére még a kardjáért se nyúlt.

padlás

Anyával aludtunk fent a padlásszobában akkor is, amikor először olvastam a Kiszakadtakat, szegény hogy megijedt, mikor zokogva zuhantam a párnámba. És ott szorult be Hugi a pici, tető alatti háromszögszekrénybe. (Rejtély a mai napig, hogyan mászott be.) Az a hely maga a nyár. Még akkor is, ha ősszel és tavasszal is rengetegszer aludtunk odafent, például szüretkor, hatan a pici szobában, négyen egymás hegyén-hátán a két ágy közti alig-helyen, és akkor hol volt még a forradalom...
Ihletgyűjtős hely mindig, Xeth-ék fél élete ott született, most meg leteszteltem, hogy póló, pulcsi, két takaró és meleg zokniba tűrt nadrág éppen elég áprilisban, hogy aludni tudjak, félelmetes, mi lehet abban a fűtetlen épületben télen.

Neuinterpretation

hétmérföldes csizma – hét mérföldről hallani, ha jön a szomszéd

au x.x

forgalmi

A parkolásnál csak a Jóisten mentett meg. A vizsgabiztos mondta. Nem mondtam neki, hogy tudom.

napifagyi

Idei első utcán sétálós fagyizás A-val (igazából L, sőt, nem is, hanem V) és No-val, mely során kiderült, hogy az, hogy valaki merész dolgokat vállal be, nem egyenlő azzal, hogy felelőtlen, valamint nem mindenki számító, aki annak tűnik, van, aki csak tudja, mit akar. A különbség Adamnyi.
Örülök, hogy jöttél, A. :)

És egy kép (adames, mi más), a napi séta egyik szerzeménye. (Üveg mögött, ez bezavar, bocsi.)

Byakkun's epic face

Övön aluli, amikor kimész micro teachinget előadni, és a gépről, amin listeninget akarsz lejátszani, ez a kép néz vissza. ^^ Thanks a lot, Zsé. XD

közműv

Egyetemi szabadságharcos totón könyvutalványt nyerni menő. :)

(utolért)

Kuchiki Byakuya

The only guy to be able to make pink look badass.

tavasz

Ír népzenére radiátor tetején pogózni izgalmas ötlet, én kifejezetten kíváncsi lettem volna a kivitelezésre. Amúgy a radiátor hangszernek is jó, csakúgy, mint a lambéria.

És ma végre rámtört a tavasz; gyorsan utána is néztem, hogy idén tényleg ma volt a napéjegyenlőség. Meg elméletileg legközelebb a jövő században lesz újra március 21-én vagy mi.

És ha minden igaz, hétéves korom előttről is vannak színekről emlékeim, amit simán előhoz, ha sok év után meghallom ugyanazt a zenét, amit régen anya szokott hallgatni – ha a színnel jövő képek helyesek, akkor még a legelső lakásunkban.

limerick #2

Joelt bemutatni kinek kell?
Tudjuk, hogy szörnyen énekel
És nem ül soha buszra
Sem pedig vonatra
Inkább utazik liftekkel

hidegzuhany

Még néhány ilyen, és
a) megutálom a kolit, amit egyébként egészen szeretek (bár az előző 3 évben jobban szerettem)
b) ismételten felrúgok mindennemű kronológiát (vöhöhö) és egy egész fejezetnyi Nuada-hisztit alakulok arról, hogy mi a francért vernek minket még azzal is, hogy meleg víz sincsen.
Jó a rosszban: azért a zuhany alatti kétségbeesett végső megoldások remek ötletek a tál vízben cicamosdás közben is működnek.

forradalmas hangulatban

véletlenül lett kicsi életkép

Adam

Revolution

szplín és empátia

megközelítőleg:

E: Ez egyre szarabb. Ettől meg fogok pusztulni holnapra.
N: A térded?
E: Aha.
N: Akkor holnap időben el kell indulnunk órára.

limerickek

Régebbiek, iszonyat unalmas sulinap termékei. Non-fiction és fanfiction is van köztük, ja, meg saját sztoris is. (Garvan Noja karija, az utolsó meg a Csodaidőkhöz született.)

Rég nem voltam már ilyen fáradt
Délelőtt ásítottam párat
Aztán elaludtam
S miközben szuszogtam
Kreáltam álmokból egy várat

Volt egy fiú, Keith volt a neve
A feje matekkal volt tele
Nagy ritkán bepiált
Akkor is derivált
Rövid úton megőrült bele

Szigorú emberke volt Garvan
Azt hitték, a fejével baj van
Hős akart ő lenni
Háborúba menni
És feldobta talpát a harcban

Haragudott apjára Paul Yaan
Kiszakadt a születésnapján
Brendonhoz költözött
Külsősnek öltözött
És akkor mindez még csak hagyján...

Háromszögmese

Ha lenne olyan jelenet, amiben Keith esti mesét mond a gyerekeinek, tutira ezt mesélné.

narratológia

X-A + YB → (XA)optY → Ya → XA *

Keith-en kívül egyetlen embert sem tudok elképzelni, aki így reagálhat az irodalomra.

*Todorov strukturalista modellje a Decameron első napjának kilencedik novellájához.

csapatépítés

Mindig azt hittem, ilyen csak másokkal történhet, velem nem. Mert én mindig elérem a vonatot, mert ha megbeszélem anyával, hogy tízre kijön elém, akkor legfeljebb tíz perces késéssel beérek, meg különben is olyan szépen ki volt számolva minden, még egy 2,5 perces összepakolás is belefért, és a buszt is elértük.
Könyvbe illő volt, amikor két perccel előtte még azon nevettem, milyen hülyeség már, hogy rég robog el a vonat, mire a hangos felhívja a figyelmet, hogy azonnal indul. De hogy amikor a miénket bemondják, már fél perccel későn legyünk, az egyikünknek se fordult meg a fejében.
Másfél óra amúgy tökre nem olyan eseménytelen, mint gondoltam. Például befut egy harmadik csoporttárs, akivel majdnem elmegyünk, aztán kiderül, hogy mégsincs közvetlen kocsi Szombathelyre azon a vonaton, pedig az egerszegin majdnem mindig van. És nincs konnektor se a váróban, viszont nekem legalább fel volt töltve a telefonom. És vicces még indulás előtt felenni az egész vacsorádat (amit tízig számítottál ki, nem éjfélig). Meg az is, amikor rájöttök, hogy ha vissza is váltjátok a jegyet, ugyan el nem mentek a másnap reggeli közvetlen busszal, mert a 20%, amit lehúznak rólatok, épp hiányzik a buszjegyhez.
Egyébként szerintem olyasvalakivel, akit 5 hete ismertem és elég felszínesen, sose nevettem még bő öt órán át folyamatosan.
De azért ezentúl akkor is negyed órával hamarabb ott leszek és kiállok a peronra, ha hó esik és amúgy minden vonat 10-20-25 percet késik.

feedback

„Tényleg ne menj tanárnak. Szörnyű, amit előadsz.”

agyra ment rajongás

Nagyon akartam már olvasni a következő kötetnyi ICS-t, de enyhénszólva is fura volt, amikor Leon Foortannak akarata ellenére kellett betérnie a Kavenbe, és ha Mohamed nem megy a hegyhez David Freymen nem költözött az Alfára, hát Judy ment egyetemre a Muratára. Közben Yaan technikai zsenije volt egy bolygónak, aminek az ébredéssel elfelejtettem a nevét (de tudom, hogy a csillagtérképen valahol baloldalt van a helye), és amúgy Itachi volt a bátyja, és mellesleg – No, ezt még valahogy visszafizetem – Byakuya randalírozott körülöttük.

Azért az jó lenne, ha ez novemberig nem tűnne el végleg a süllyesztőben, mert az egyik NaNós ötlethez még akár hasznosítani is lehetne egy mozzanatát.

lovely

N: de menő, megkéselt? :D
St: igazából nem lehetett elmenni melletted, mert nálad is kés volt :P
N: jellemző, h nem azt álmodtad meg, h Adam szépen megkér, h fogjam be a szám, és engedjem, hadd menjen
nem, mellettem csak úgy lehetett elmenni, hogy belém vágja a kést :D
luvli XD

fertőző

Amikor már nem csak Zsé, de No is olyasmiről beszél, amit csak részleteiben értek, és Byakuya-képeket kezd küldözgetni. A megszállottság pillanatnyi fertőzési útvonala: Fru, Zsé, No. (Oltás nincs, várom a végzetem, mikor ér utol.)
És ha már megszállottság: saját szabad akaratomból hallgatok már álló nap Kings of Leont.

kispróza

Nem tehet róla a tanárnő, a csoporttársak előadása volt halálunalmas, de ha No nem találja ki, hogy játsszunk, egész biztos elalszok az első sorban megint.
A játék meglehetősen egyszerű: adtunk egymásnak egy első és egy utolsó szót, közéjük kellett írni valamit, 100-200 szóban. (Felrúgtam így is 77 szóval.)
 Bármeddig...
...mennek.

Átokföldje

Summer surprised us, coming over the Starnbergersee
With a shower of rain; we stopped in the colonnade,
And went on in sunlight, into the Hofgarten,
And drank coffee, and talked for an hour.
Bin gar keine Russin, stamm' aus Litauen, echt deutsch.

Mondjuk szerintem rohadtul nem frankó azzal szívatni minket, hogy angol (tizensokoldalas) versben német sorokkal szúrják ki a szemünket, mert (hiába csak önmagam ismétlése) három nyelven (nem nyelvet) tanulni még akkor is belekeveredős sokszor, ha koncentrálhatsz egyszerre csak az egyikre. Legalább negyvenöt percig. Vagy csak a magyar mellé kell egy idegent beemelned az agyadba. De ha egy magyaros-németes nap után nekiállsz angolra olvasni, könyörgöm, ne németül szövegeljen az a nyamvadt költő, még akkor se, ha ő T. S. Eliot, és neki szabad. (Esetleg tényleg bele lehetne keverni a portugált csúcsdísznek, vagy megfűszerezni mondjuk franciával, végül is értek abból is egynéhány szót.)
Most akkor megyek és keresek magyar fordítást, hogy legalább első körben felfogjam, miről van szó. (Szerk: megvan.) (Cheatig allez, utána összepakolok és a holnapi márcsakegyduplaszövegnyelvészet után zakatolok haza.) \^o^/
(Szerk. #2: van benne francia.)

alienofóbia

És megtaláltam Veszprémben az első 30Y közlekedési táblát. És ma épp szabálytalanul került ki egy másik rendőrkocsi. Meg egy néni is megint meg akart halni, ráadásul nem is zebrán. De legalább vannak rendes emberkék is, akik előzékenyek a T-s kocsival. Őket szeretem.

zenészek, ide hozzám

Most épp nem Noah zenélt álmomban, hanem Adam Foortan gitározott egy együttesben, őket néztem dvd-n. A tok amúgy adamszínű volt, azért volt könnyű kiszúrni a boltban a könyvek között. (Igen, gitárral is van olyan ari, mint egyenruhában. :P)

mpfh

A Leon helyes név.

monday conclusions

1. Ha hétvégén is időre kelsz, és véletlen se alszol el korán, sőt, akkor hétfőn elér az életképtelenség.
2. Jó kis oximoron, hogy "aki ne adj' Isten templomba jár" – van benne valami adames.
3. Ha valaki csúnyán-mérgesen nézve rádmutat vádlón, és elkezdi a mondatot, hogy "You...", nincs más opció a fejemben (se N-éban) a befejezésre azon kívül, hogy "... bastard!" Akkor se, ha egyébként "You should have been stayed in the bed." lenne a helyes megoldás, merthogy nyelvtant gyakorlunk.
4. Hadrianus fala felépült, de ha ilyen mértékben akadozva, akkor tutira nem készült el hat év alatt.
5. Örök hála a kiejtésemért SzSz-nek.
6. Tényleg nem fér bele a fejembe hétfőn a német nyelv.
7. Jót röhögnek egyesek odaát (odabent?), amikor valaki arról beszél, hogy mennyire fontos, hogy ne a nemzeti identitás, pláne ne a regionális legyen a kizárólagos, hanem nézzünk a határokon túlra. (Itt jegyzem meg, tartok egy kicsit a naplószerű interkulturális kommunikációs házitól, mert mi van, ha egyszer csak nekiáll valamelyikük belebeszélni.)
8. Még mindig képtelen vagyok (egyre inkább) szűrő nélkül felfogni a világot.
9. Ha nem tudnám, hogy nem, megint azt hinném, hogy kettő helyett eszek.
10. Ja, és még mindig nincs olyan hétvége, hogy ne hagynám ott valami cuccomat.
11. És április elejét akarok. Illetve nem, csak GoT-t. De nagyon.
12. Agyilag leszívva csak vázlatpontokra futja.

leukoplaszt

„de figyelj, tudom, mit csináljunk
tekerd körbe leukoplaszttal,
letépni jobban fáj”
(Lauráé, az egész itt.)

open road

Amikor besorolt mellém a pirosnál a rendőrkocsi, akkor még csak tudomásul vettem valahol a periférián. Aztán annyira lassan váltott a lámpa, hogy muszáj volt átpislognom balra, a két rendőrsrác addigra látványosan és egyértelműen bámészkodott mellettem unalmában. Engem ugyan nem zavar, ha jót szórakoznak a pirosnál szerencsétlenkedő tanuló lányon, de legalább olyan jót szórakoztam rajtuk én is, mikor zöldnél egyszerűen elfelejtettek elindulni a nagy vigyorgásban.
És végre eljutottam a "hová rohansz?" szintre a "nyomd már neki" levelről. Ami nem jelenti azt, hogy ne csesznék el állandóan valamit, amit előtte hibátlanul sikerült már. Önbizalom, összeszedettség. (Papám is mindig megmondta, hogy csak a szétszórt kajlasággal kéne kezdeni valamit.)

ovi és kispróza

Reggel elkéstünk az oviból, meg rossz helyre is mentünk, de egy óvónéni átkísért a jó épületbe, ahol kislányt rémisztgettünk és gyufásdobozokat csomagoltunk papírba délelőtti kreatív foglalkozás jegyében, valamint tanúi voltunk a viadukt periodikus leomlásának. (Itt jegyzem meg, ovis akarok lenni, lehetőleg nem Adammel egy csoportban, mert akkor még nincs ott neki Keith, és inkább vele akarnék egy oviba járni. Különben is verekednénk akkor folyton. Viszont érdekes lenne visszamenni az oviba a mai barátaimmal, akiket akkor még nem ismertem, és együtt randalírozni a középsőben 4-5 éves fejjel.)

Aztán véletlenül vettem egy üveg mézet, és minden előre megfontolt szándék nélkül két almát is (licsit nem, pedig az is volt); mire elkezdődött a nap, már nem bírtam nyitva tartani a szemem, itt jegyzem meg, hogy rohadt kellemetlen az első sorban ülni, mikor tényleg magától csukódik be a szemed, és a legtöbb, amire futja, egy bárgyú, félig hunyorgó vigyor.

Viszont rájöttem, hogy kéne írni a forradalomnak egy sokadik fajta alternatív befejezést (egyszer tartanék már az eredetinél...), a német irodalmi hagyomány képére formálva: Adam megőrül a végén (esetleg opcionálisan öngyilkos is lehet akár), ki kéne találni még valami unerhörte Begebenheitot hozzá, mert mondjuk a Wahnsinn mint Lösung elég klisés, és kész a goethei csúcssztori. (A kafkai hagyományt sajna nem tudom integrálni, mert azért bogárrá csak nem változik a lelki töréstől, meg az apjával sincs éppen rossz kapcsolata. Ja, és ahhoz át is kéne nevezni Gregornak vagy Georgnak, az meg hülyén állna neki. Esetleg lehet skizofrén, és képzelheti Gregort. Aki lehet bogár, na.) Mindenesetre félálomban összegyűjtöttem egy borzalomra való témát, futhatna a Die Leiden des Jungen Adam* címen.

*Az ifjú Adam szenvedései

Konflikttypen

Mire jók a pedes tárgyak: azon kívül, hogy tök jó hangulatban töltünk el másfél órát, ami már önmagában nagy ajándék a heti káoszban, ma például leteszteltem, konfliktuskezelés szempontjából milyen típus vagyok. Jó, nem igazán vágott földhöz az eredmény, valamelyest azért ismerem magamat, meg torzított az is, hogy több helyütt egyszerűen egyiket se választottam volna a két opció közül. Azon azért mondjuk meglepődtem, hogy ugyan a problémamegoldó típusba tartozom leginkább, az alkalmazkodásra összesen 3 pontot kaptam (a 30 kérdésből, a többi a maradék 4 kategória között valamivel egyenlőbben oszlott meg), de aztán megnyugodtam, Adam túlszárnyalta ezt is a mindössze 2 pontjával. Igaz, versengésre héttel többet kapott, mint én, konkrétan a válaszok több, mint harmada versengő típusra vall nála - erre mondjuk még számítottam is, de hogy a kompromisszumkereső típusba is belefért a válaszai egyötöde, az enyhén meglepett azért. Mentségére legyen mondva, két helyzetben kötött kompromisszumot: konfliktuskerülés és alkalmazkodás helyett. (Ahogy utólag leszűrtem, az alkalmazkodás jelen esetben az önfeladás szinonimája nála.)
És most főszereplő lelkivilágának további elemzése helyett felépítem most már tényleg Hadrianus falát.

L

"I just can't sit any other way than this. If I sit the way other people do, my reasoning ability drops by 40%."

Azt hittem, az egyetem alatt kinőttem, hogy órán is rámtörjön, hogy képtelen vagyok normálisan ülve kibírni és odafigyelni, de úgy látszik, mégse. Az meg sose volt kérdés, hogy otthon, főleg a gép előtt - de akár a buszon is - képtelen vagyok máshogy ülni.
Azért amíg Judyra és L-re hajazok vele, addig nem különösebben fog zavarni, kivéve, ha órán mégse húzhatom csak úgy magamhoz a lábam. Akkor igen.

csak úgy

Szeretnélek úgy szeretni, hogy veled még a haláltól se féljek, de nem tudlak. Talán majd egyszer tudlak, ha idősebb leszek, de lehet, hogy csak mást fogok tudni így szeretni. És az is lehet, hogy ez az érzés csak néhány embernek jár és lehet, hogy én nem is vagyok köztük. Lehet, hogy én mindig félni fogok a haláltól.

kéthetes zokni

Agyilag legalábbis. Amikor hamarabb vége van az előadásnak, ezért mégis van még időd visszajönni a koliba a busz előtt egy órára - visszagurultok bőröndöstül, mindenestül. A liftben benyomod a hármast, mikor megáll, kiszálltok, végigvonszolódtok a folyosón az utolsóelőtti ajtóig, előveszed a kulcsodat, és akkor beküzdi magát az agyadba a tudat, hogy mást látsz, mint amit kéne: matrica van az ajtón, hóember, ez valahogy nem stimmel, mit csináltak az ajtónkkal? Elnézel a folyosó vége felé, tényleg a második ajtó előtt álltok, N is csak néz, hát 55-ös szobaszám, mi a fene ez akkor...? Eddigre jutsz el oda, hogy felemeld megint a kőnehéz (és éppoly üres) fejedet, megint megszemléled a fura ajtót, ami jó helyen van de mégis fura, és akkor már azt is kiszúrod, hogy a névtábla határozottan nem N&St szobáját hirdeti, két ismeretlen név költözött a helyetekre. Holtbiztos, hogy normális napokon, normális helyzetben nem az utolsó lenne, amit az ember lánya észrevesz, hogy 20 és nem 30 van az 55 elé írva. És hogy végigvonultál az alattad lévő emeleten, a folyosó végéig. És nem arra gondolnál először, hogy ki volt az a vadbarom, aki átdekorálta az ajtódat az elmúlt egy órában.
Napi kínkeserves röhögőgörcs, nem tudom, mikor voltam utoljára ennyire zokni agyilag, még rossz órára beülni is csak majdnem ilyen gyík dolog.
Ha begurul végre alám a busz, a következő megálló előtt aludni fogok.

koleszlife

A majonéz feltalálója minden bizonnyal koleszos volt.
(N.)

interferencia - másképp

Két főszereplőt egy személyre összemosni mindenképpen érdekes, bár az még nem is meglepő, ha Adam, aki egyébként Xeth, menekül – mindig mindenki ezt csinálja, inkább az furcsa, hogy idén még alig volt ilyen. Az is tök jellemző mindkettőre, hogy ha egy viszonylag szűk, zárt terepen játszódik mindez, meglehetősen beborul. És mindent elkövet, hogy mindenki mást megvédjen. Az viszont meglehetősen furán jött így ki, amikor Adam kikezdett Carityvel (aki ráadásul nem magára, hanem alakulósanyjára hasonlított), a fejemben pedig az összes név és ok ott villogott, hogy miért nem kéne.
(És most már azt is tudom, hogy ketten együtt barnás sötétzöldet produkálnak.)

Viharon túl...

Van olyan, amikor egy érzés pontosan onnan folytatódik, ahol másfél évvel korábban megszületett. És pontosan úgy. És olyan erővel. Még azt is elhiszem neki, hogy ha most kimennék egy bögre teával az erkélyre, langyos lenne a talpam alatt a kő, szembesütne a nap, amitől hunyorognom kéne, meleg lenne a délelőtti nyár, nagyon zöld az erdő balra, messze, az orrom előtt pedig ugyanaz a néhány gyerek kergetné ugyanazt a labdát.
Van olyan is, hogy miután ez az érzés a nyakadba szakadt, ugyanaz váltja fel, mint másfél évvel ezelőtt. Aztán ugyanúgy visszatérsz mégis az első, az erősebb érzéscsomaghoz, mert abból nem lehet csak úgy egyszerűen kisétálni. És közben érzed, hogy csak attól, hogy szeretsz, valamit, mindent, már élsz.
És szinte látod, ahogy ez az egész lehúzza rólad a ragadós, nehéz ruhaburkot, amit az elmúlt hét rádhúzott.

hétvége

Hazaért, készített ebédet és teát, jóllakott, aztán lezuhant az ágyra, annak rendje és módja szerint épp csak egy picit pihenni, mielőtt nekiáll a többi teendőjének. Összetekeredett és már aludt is.

kösz a segítséget

Ma megint megtanított arra valaki – akit nemhogy együtt- de egymás mellett élésre is teljesen képtelennek és alkalmatlannak tartok –, hogy nem vagyok tekintettel a körülöttem élőkre. Hanyag, bunkó és antiszociális is vagyok amúgy. Azért azt megkérdezhettem volna spontán, ő vajon mi okon zárja a saját szobám ajtaját kívülről, a fürdő felől rám, de sajnos nem tettem. Fogok itt vitatkozni...

(De amúgy igen, ilyenkor mindig megfordul a fejemben, hogy Adam hogy reagál hasonló szituációkra.)

a miheztartás végett

"A gentleman does not go to seminars at nine o’clock."*
Kár, hogy legfeljebb lady volnék.

(*lejegyezte Noja)

első nap az iskolában

Egy házit már megírtam, abban a reményben, hogy talán will be able to keep up képes leszek tartani a lépést a félév során.

válságfok

Amikor évek óta mindenki kever titeket, ti pedig hiába tagadjátok a hasonlóságot. Ami amúgy tényleg nincsen. Aztán egy nyári képen azt hiszed, felismered magadat, ő pedig közli, hogy nem, az én vagyok.

valahogy így

szinesztézia:

... megálmodni az illatát egy könyörtelenségében édes színnek