rövid összefoglaló a VEN-ről, amire idén nem is megyek le

– végre egy nyugodt nő – ezek szerint annak számítok o.O
– kimásztam az A épületet, de kizárólag bizonyításként
– úrikisasszony esőben nem jár hospitálni
– ha valami délben kezdődik, akkor fél 2-re tuti nincs még kész a stand
– valaki odafent nagyon nem akarja, hogy megnézzük a Hörverstehen dvd-t
– miaszart csináltál velünk, te pasi?! (N.)
– az emberre tejbedarafőzés közben random rátörhet a sírás, tök függetlenül a saját érzéseitől
– előfordul, hogy werelephantok bukkannak fel az ablak alatt
– idén nem én kaptam a Trógerpreist
– alulmúltam magam rekeszmászásban
– fénnyel keresztelés nélkül is jó, ha a barátaid feljönnek pizzázni

trógerpreis

Idén először nem csak szóban osztjuk ki, hanem készítettünk trófeát is, ráadásul a nyertes még sütit is kap, persze csak ha nem tartja túl furcsának és nem menekül el előle.

stresszkezelés

– A belső feszültséggel nem tudok mit kezdeni.
– Szkanderozzunk.
– Nincs kedvem.
– Lehet bal kézzel is...
– Nincs kedvem.
– Akkor verekedjünk.
– Jó, de előbb pisilek... (...) Most akkor tényleg verekszünk?

crossover

Örülnék, ha Grimmjow nem támadna forradalmárokra, akkor se, ha erős reiatsujuk van.

Vezetői engedély

de hülyén hangzik^^
(és de ronda)

Te is vonatozol, néni?

– A néni mit csinál?
A kislány a túlsó ülésről gyakorlatilag attól a pillanattól kezdve egyfolytában beszélt, hogy felszálltunk a vonatra. Először még a nagymamája próbálta házon belül tartani a megismerési folyamatot, merészen úgy gondolta, elegendő válaszokkal tud ő is szolgálni.
– A néni olvas.
– Olvas?
– Olvas.
Pici csönd.

kifogás

azt hiszem, lenne mit tanulnom tőlük, mert kreativitásnak biztos nincsenek híján

 

outlaw

Azt hittem, majd a kis, havas ösvényen a magas hegyek között senki nem fog megtalálni (nem tudom, mit gondoltam a hóról meg a lábnyomokról), úgyhogy rendesen megijedtem, mikor a srác elém állt, és közölte, hogy rossz felé megyek, mert amerre indultam, arra nem jutok ki a hegyek közül. Aztán elcipelt oda, ahol lakott, egy csapat másik menekülttel együtt, bár út közben ha kilométerenként hozzám méltóztatott szólni, már sokat mondok. (Az úton egyébként voltak ilyen apróságok, mint körforgalom, amiről akkor nem gondolkoztam, hogyan került a hegyi ösvényre.) Azt se volt hajlandó elárulni, ő kicsoda, csak egy álnevet mondott, amiről még a hülye is egyből tudta, hogy így senkit se hívnak, és tuti kamuzik.
Aztán a szállásukon a lány, aki a menekültek egy kisebb csoportját vezette, azzal indított, hogy az igazi nevén szólította a srácot, aki pillanatok alatt átvedlett szófukar vezetőből durcás gyerekké, hogy őt aztán senki ne hívja így, de aztán maradt a tiszteletteljes visszahúzódás, mert a lánynak úgy igazán ő se akart ellentmondani, végül is ő találta meg és fogadta be még évekkel azelőtt.
Kár, hogy mire hetek alatt igazán megszoktam, hogy már közéjük tartozok én is, megint menekülnünk kellett, mert miért is találtam volna tartós nyugalmat, azt ők se tudták biztosítani, de legalább nem egyedül kellett nekiindulnunk a világnak. Akkor jött a spontán hiszti, hogy az egyetlen teherhordó szamárra hogyan fogom felpakolni a hátizsákomat és a laptopomat, és végül is a könyveimet kénytelen voltam ott hagyni, legalábbis azokat, amiknek az úton semmi hasznát nem vehettem. Akkor került a kezembe egy mágiás meg legendás könyv (sötétzöld volt és egy sárkány feje volt a borítón), amiről én is és a lány is azonnal tudtuk, hogy biztosan kelleni fog. Csak gyorsan át akartam lapozni, de az egyik történetet lehetetlen volt nem elolvasni – valami srácról szólt, aki évtizedekkel azelőtt szembement azokkal, akik elől mi is menekültünk, amit aztán annak rendje és módja szerint véresen meg is toroltak; a srácnak egyedül az akkor még egészen kicsi öccse maradt életben a családból.
Tipikus drámai fordulat – na ki az életben maradt, de menekülni kényszerült testvér?

Ilyenkor azért elgondolkodok, vajon a rev ment az agyamra, vagy az álmaim mentek a revre. (Notice however: majdnem ugyanazt a mintát hozta ez a történet is, mint az a régi, amiből Neirin született.)

És az egész tanulsága: könyvekből sose fér be elég az útra.

mindig kettő van

Megtaláltam napjaink két Sith-jét: No és Adam. Egymás közt megegyezhetnek, melyikük a mester, melyikük a tanítvány.

code-switching

Feedback from the Tanár

(online tanulmányi rendszer kezelőfelületéről)

viszonyítás kérdése

Ráébredtem, hogy a rev kicsengése határozottan pozitív.

kivágott rész

– Mit csináljak vele, félig idegen.
– Félig idegen a térded kalácsa, ugyanúgy beszéli a líthét mint te vagy én – vitatkozott Deverell.
– Én viszont nem hordok a nyakamban keresztet – vetette ellen Adam.
– Attól még nem idegen, csak keresztény – helyesbített Keith.
– Normális ember akkor se hord kínzóeszközt a nyakában.
– Asszem, bajok vannak a normálisról alkotott fogalmaddal – állapította meg Keith. – Mármint többek között azzal is...
– Cseszd meg, normális ember nem közli egy kereszténnyel, hogy nem vagy normális, mert kínzóeszközt viselsz a nyakadban – jelentette ki Deverell.
– Nem közöltem vele – ellenkezett Adam. – Egy szóval se mondtam.
– Most viszont közölted Keith-szel.
– Neki legalább nincs keresztje.

A: pöttyet antiszociális ^^

E:  XD

A: VAN keresztje, Adamnek hívják :P

tojásfestés

Idén kivételesen nem hagymahéjjal festve, mert hazaindultunk még a hagymás főzés előtt, úgyhogy a mieink idén sima festékben áztak. Viszont így lett világegyetem-szekció is a pirosak mellett.
(többi kép lapozás után)

sárkány és navrád

A ködsárkány nem úgy harcol, mint a többi sárkány: a harcosa soha nem ül fel a hátára. A földről irányítja, gondolatban repülve vele – éppen ezért ez a fajta igényli mind közül a legnagyobb odafigyelést és összhangot a gazdájával. A legtöbb sárkányhoz képest vékony, kicsi teste hihetetlenül fürgévé teszi, de nem ezért igazán nehéz ellene harcolni. A sárkányok között ő az egyetlen, aki nem anyagiasodott teljesen az évezredek alatt, amióta a sárkányok megjelentek a varázslat világából. Bár most már ő sem képes bármikor köddé válni, majd ismét megszilárdulni, olykor bizony vissza-visszacsúszik a másik világba, ahonnan mindannyian származnak, és ha a harcosa tudata át nem is engedi teljesen, mert ha egyszer összekapcsolódtak, többé nem képesek elszakadni egymástól, az anyagi világ határain mégis át tud csúszni egy rövid időre, éppen annyira, hogy szinte lehetetlenné váljon elkapni.
A ködsárkány ellen egyet tehetsz, ha elkapni nem sikerül: megölheted a harcosát, így megszüntetheted a kapcsolatot, ami a sárkányt harcba vezeti. Az esélyed majdnem akkora, mint arra, hogy a sárkányt elkapd vagy megsebesítsd. Pedig a harcos még fegyvert sem fog, néhányuk még egy egyszerű íjat vagy kést sem tanult meg soha használni, és legtöbbjüknek semmilyen védekező mágiája nincsen. Egyetlen védekező mozdulatot sem téve, hátra se lépve harcolják meg a sárkányuk ellentámadását.
Ezek az emberek bátrak voltak vagy nagyon elkeseredettek, mert Xeth-et megpróbálták megölni, pedig ő ráadásul képzett harcos is. Ennek ellenére még a kardjáért se nyúlt.

padlás

Anyával aludtunk fent a padlásszobában akkor is, amikor először olvastam a Kiszakadtakat, szegény hogy megijedt, mikor zokogva zuhantam a párnámba. És ott szorult be Hugi a pici, tető alatti háromszögszekrénybe. (Rejtély a mai napig, hogyan mászott be.) Az a hely maga a nyár. Még akkor is, ha ősszel és tavasszal is rengetegszer aludtunk odafent, például szüretkor, hatan a pici szobában, négyen egymás hegyén-hátán a két ágy közti alig-helyen, és akkor hol volt még a forradalom...
Ihletgyűjtős hely mindig, Xeth-ék fél élete ott született, most meg leteszteltem, hogy póló, pulcsi, két takaró és meleg zokniba tűrt nadrág éppen elég áprilisban, hogy aludni tudjak, félelmetes, mi lehet abban a fűtetlen épületben télen.

Neuinterpretation

hétmérföldes csizma – hét mérföldről hallani, ha jön a szomszéd

au x.x