meg sem lepődök

Arra már nem emlékszem, mi miért menekültünk, de azt tudom, hogy a fiút erősen Battle Royale-ra emlékeztető programra akarták elvinni, ő azért menekült volna, ha tud. A sárkányával viszont nem számoltak, úgyhogy hiába kapták végül el, előbb égett le a fél lakótelep, minthogy a fiút elvigyék onnan.

zoknimizéria

Mi visz rá valakit arra, hogy a testvére fél pár zoknijait (mondjuk úgy 5-6 darabot legalább) elnyúlja otthonról, és soha többé vissza se hozza a városba?

(Ma két fél pár megkerült egyébként, bár az egyiket nem is kerestem, mert a másik fele sincs nálam.)

A Kaláka örökzöldje jut mindig eszembe:

Esténként a sötétben megjelenik
a nagy zoknifaló.
És a zoknijaim sajnos eléje másznak.
Reggel azért nem találom sehol
A fél zoknimat.
Persze az is lehet, hogy
Az ágyneműtartó mögött reszketnek
A nagy zoknifalótól.

A legjobb, ha az embernek valamennyi zoknija
Egyforma színű.

(Azzal a kiegészítéssel, hogy még az egyforma színűekkel is az a baj, hogy nem egyforma fajták, bár úgy fest, van, akit nem zavar, ha az egyik lábán rövidebb a zokni, mint a másikon.)

ha már sárkányelvonás

szeretem a szőlőt

Évről évre egyre inkább meglepődök, hogy tulajdonképpen élvezem a szüretet. Már amikor épp nem kapok ideggörcsöt, nem kap senki ideggörcsöt épp és nem vagyok hullafáradt, halálosan éhes, nem csípnek össze a darazsak, nem mászkálnak fülbemászók a pólomban és nem szelem ketté az ujjamat metszőollóval – és más sem teszi – meg egy csomó minden más. Akkor tényleg buli – egyfajta kifordult, kattant elmeállapottal persze, amiben egyébként a saját nővérem se ért egy szót se abból, amit a többiekkel beszélek.

Évről évre szőlőfürtöket látok utána csukott szemmel, nem csak elalvás előtt, de már nap közben is, ha épp leülök pár percre. (Ma délutánra már elmúlt, most a csumáját látom.)

Évről évre belekeverünk másokat is a magunk nyomorába (például vagy öt éve röhögünk visszatérő motívumként Xerason, akit nyakonborít a leendő menye egy vödör szőlővel ((Hoppá.)), és minden évben vannak új résztvevők is, most épp a mélyen tisztelt nanós csapat néhány tagja), akikre kivetíthetünk minden agybajt és frusztrációt, és akikkel feldobjuk a roppant változatos munkát (nyissz, kopp, nyissz, kopp, nyissz, faff, nyissz, paff, lehajol, szemeket szed, nyissz, paff sokszor, vödröt emel, burít, nyissz, kopp, vödröt emel, kikerül, a kék marad, a fehér is marad, ha nagy szemeket mereszt rád, ha rohadtul nagy szemeket, akkor lejön, nyissz).

Évről évre van valami hülye játék is, amivel kiakasztjuk a körülöttünk állókat (pillanatnyi tanulság: Iokua és Hael unatkoznak egy pincében), és Juszuf még mindig nem menekül.

És van tanulság is: a must pálinkával frankó. Egyébként pedig mindkettő undorító, de ez minket nem érdekel.

Szóval végül is szeretem a szüretet, bár rég volt már, hogy színes gumicsizmában, kis piros vödörrel randalíroztunk a sorok között. És tulajdonképpen nem is annyira félelmetes, mint gondoltam. De azért furcsa.

napibók

"olyan posztmodern vagy"
(N.)

napikérdés

a kispapoknak vajon kell mikroprédikációt tartaniuk?

Articulatory phonetics

Egy röpke óra, meg még néhány röpke órányi gyakorlás után megtanultam (remélhetőleg legalább hozzávetőlegesen helyesen) képezni néhány olyan hangot, ami néhány afrikai és délkelet-ázsiai nyelvben előfordul. Európában amúgy sehol. Ez nekem feltétlenül fontos. Ha más nem, az az agyhalott röhögőgörcs, ahogy hárman próbálunk implosive-okat képezni, és közben embertelen hangok szakadnak fel röhögés közben mindenkiből. Elnézést, tanár úr, mindjárt nekifutok és kiejtem azt a hangot, csak közben nem nézek a többiekre, és rövid fél perces koncentrációs meditációra van előtte szükségem.

(Amúgy már kezd fájni tőle a torkom. Illetve a gégefőm.)

És ma megkaptam azt is, hogy vigyázzak a lépcsőn, el ne essek, mert mi lenne vele nélkülem.^^ Utoljára a nagypapám szólt, hogy ne szaladjak a lépcsőn.

az űrhajós az íriszed mélyén én akartam lenni 

a nap szava

Pflanzengesundheitszeugnis. Arra van szükséged, ha Portugáliába akarsz költöztetni egy szobanövényt. (Vagy tulajdonképpen szobán kívüli élő növényt is.) Egyébként a Pflanzenschutzamt állítja ki.

ünnepeljünk

boldog birodalmi napot mindenkinek!^^ (igazán kár, hogy nem hétköznapra esett idén, így lógni nem lehetett, csak random megjelenni e nemes ötlet értelmi társszerzőjénél, és ráhozni a frászt. de legalább felelevenítettük eme nemes ünnep hagyományát.)

tyúkláb

az van a szobatársamnak. tyúklába.*

*megoldás: az embernek néha hullafáradtan csak hasonló jelentésű szavakra futja. amúgy lúdtalpas.

„Nem lesz erőm a jóságot sugárzó adók erősítőjének maradni,
ha nem lesz emlékem arról,
hogy valaha hittem azt, ami nincs.”

(Zselenszky: Ha a szirmunk hull)

family tugedör

51-en voltunk pocaklakókkal együtt. :) Ez már simán Kaven.

Event Finished

Akartam én ezt nagyon, de nem gondoltam, hogy ennyire rá fogok kattanni a szerre. Hogy az első éjjel, amikor úgy fekszem le, hogy nem akarok a másnapi irányon gondolkodni, mert nem kell már, két teljes órán át ne bírjak elaludni, és a távolabbi jövő mozzanatai váltsák egymást egész végig a fejemben. Olyanok, amik ebben a történetben, legalábbis a történetnek ebben a formájában már sose lesznek megírva. De azért jöttek. Mert ha egy hónap alatt beépítesz a fejedbe egy világot, az nem fog 31-e éjféllel, az utolsó szószámfrissítéssel kiköltözni onnan. (No bejegyzését imádtam erre tegnap.)

Amúgy tényleg eszméletlen hónap volt – és döbbenet volt észrevenni, hogy az utolsó szószámfrissítéssel nagyjából egy időben vége lett. De még nem gondolok bele, még lefoglalom magam a költözéssel, és közben úgyis át-átjárok még oda (meg a Csendbe is), mert erről nem lehet úgy lejönni, ahogy a naptárban tudok lapozni – eddig ez, most a másik. A régi, az ismerős, akihez ha visszatérek éppen gondolatban, hát az legalábbis furcsa hangulattal jár most.

Van ám szép statisztikám is egyébként, nem csak melanchométer:

• 60186 szó*
• 380638 karakter (elméletileg szóközök nélkül)
• 96 oldal
• 19 egység/18 nézőpontváltás
• 4 nézőpont (akik 41%, 13%, 18%, 28% arányban osztoztak a szavakon)
• legmagasabb napi szószám: 4003
• legkevesebb napi szószám: 0 
• átlagos napi szószám: 1941
• warban elért legmagasabb dokumentált szószám: 337
• az 50000-es cél a 28. napon teljesítve

És hogy ne legyek olyan, mint a felnőttek, akiket csak a számok érdekelnek:

• megírni azt a jelenetet volt a legnehezebb, amit három és fél hónappal korábban megálmodtam
• ezen kívül még két másik álom volt főbb pillére a történetnek, az egyikkel szintén meggyűlt a bajom (sehogy se akart eleinte összeállni, hogyan jutok odáig el, aztán meg a jelenet se lett egészen olyan), a másik csak elbeszélve került végül elő, megmutatva nem lett. (És van egy negyedik, amivel utólag vontam csak párhuzamot, és amire az egyik nézőpontkari sorsát tökéletesen fel lehetne építeni, ha a vége felé járnék.)
• legtöbbet az a pov-kari mesélt, akivel az egész történet indult, és aki négyük közül másodikként érkezett meg fejbenlakónak
• aki a végére a legnagyobb lendületet kapta (a diktálásban legalábbis mindenképpen), annak a története állt össze legkésőbb, és az lépett be legkésőbb a mesélésbe, pedig ő volt a legelső fejbenlakó négyük közül (és ő távolodott el leginkább az eredeti elképzeléstől)
• a legnagyobb logikai hiányosságot egy olyan mellékszereplő töltötte meg értelemmel, akiről azt sem tudtam, hogy létezni fog, amíg bele nem robbant rögtön a legelső jelenetbe, aztán sorban több másikba is. (Egy naplófájl tanúsága szerint nem csak az én arcomba mászott bele azonnal, és már másodikán sikerült megjósolni, hogy ez egyenes út a kulcspozícióig.)
• aki a legközelebb állt hozzám, azt a tizenhatodik napon sikerült elengedni, hogy kilépjen a történetből
• nyomás alatt megdöbbentően formálja magát a történet. Konkrétan megírja magát. (Le kéne ülnöm a másikat is megírni napi 1-2k szóval, csak azt annyira más írni, hogy huh.)

Meg egy csomó más dolog. Nagyon remélem, hogy novemberben is menni fog, bár arról, hogy melyik csapattal, egyelőre halvány fogalmam sincs. De elég, ha október 31-én lesz.

*a NaNo robotok szerint. Az OpenOffice szerint 57900.