one's dream is another one's nightmare

Kevés dolog tudja kegyetlenebbül az arcomba tolni, mennyire kíméletlen vagyok a saját szereplőimmel, mint az, amikor a helyükbe álmodom magam/magunkat.

És a menekülésnél is van rosszabb, kérem vissza a futós, üldözős álmaimat, ha lehet.

Azt pedig már végképp nem értem, miért a Líceum lépcsője a helyszínem az egészhez – hacsak a négy és félszáz éves iskola miatt nem.

Boldog karácsonyt!

mézeskalács kommandó

Az idei karácsony hülye ötlete. Nem a legjobb, de nem vágtam több formát, hogy tovább kísérletezhessek. :/ Majd jövőre okosabb leszek. :)

Adam's Christmas

[előzmény: rev aztán hiszti a karácsonyi bevásárlásról]

E: (Adam bezzeg leszarja, sose vett senkinek karácsonyi ajándékot)
(mondjuk nem is kapott)
(legfeljebb a suliban szaloncukrot)

H: kicsi Adam, neeeee^^

E: (de lehet, azt se :D rossz gyerek nem kap :P)

H: elhozzuk karácsonyozni és megbocsájtjuk, ha végigfintorogja az egészet? :D

E: és kap sütit
sőt, ajándékot is
és nem kell adnia senkinek

H: nanááá, sok sütit :DDDD

E: és fintoroghat is
(és erre pici Adam úgy nézne, hogy hatalmas szemmel, de az egyiket a biztonság kedvéért összehúzná, hogy ne tűnjön már annyira elámultnak^^)

H: és mikor már kezd úgy lenni vele, h ez mégiscsak ari dolog, ebbéli felháborodásában bealhat a kanapén :D

szigópara

pihentető éjjel kerestetik

Még elalvás után is a cikkösszefoglalókat írni tovább határozottan fárasztó, még akkor is, ha a Once Upon a Time karaktereinek lélektani motivációjáról olvasok/írok (meggyőződve arról, hogy ez még bőven belefér a pragmatika témakörébe).

Az meg már övön aluli, amikor véletlenszerűen közlik, hogy a srác, akinek félig-meddig az ölében kötöttem ki utána, amúgy Yaan.

novemberi jelentés

Hivatalosan is elbuktam az idei NaNómat.^^

Total Words Written: 22,697 – ami egyébként annyira nem rossz eredmény, ha figyelembe veszem, hogy kizárólag a hónap első felében írtam. Pláne, hogy akkor is a nagyjából semmi időmben, szóval összességében azért azt hiszem, kicsit büszke vagyok, hogy belefért több mint 20k a novemberembe, amiről jó előre tudtam, hogy nem kicsit lesz gyilkos.

És hát most már tényleg szörnyen közel van a vége. Csak időm legyen egyszer újra (és ne akkor derüljön ki, mi minden borul fel véletlenszerűen).^^

pályaorientációs válság

„Miért nem mentem bőrdíszművesnek??”

- napi egzisztenciafilozófiai kérdés, szobatárs, éjjel 1 magasságában -

nefeleddgömb

napikérdés:

„Miért van ide felírva, hogy don't forget?” o.O

(N.)

szülihónap

A napot már nem tudom pontosan visszakeresni, de annyi biztos, hogy októberben születettek, szóval elmúltak ötévesek a forradalmárok. Furcsa így belegondolni. :)

konfliktuskezelés tanulságai

hatalmi pozícióban az ember nem konstruktív, és a tanároknak is van szépérzéke

*csillaggal jelölt rész, lábjegyzet, miegymás: azért na már. de kösz a bizalmat.

bathroom mystery

hajmosás után a kád lefolyójából sült hagyma keveredett elő o.O

back from the trip

Szóval most, hogy két hete itthon vagyok már (te jó ég, lassan már a koliba is felértünk ilyenkor), van már talán akkora távolság, hogy lassan elkezdje kialakítani magának a helyet, ahol ezentúl jön velem tovább.

Az most ebben a nagyon fura, hogy többnyire olyan helyeken járok, ahová minden esély megvan, hogy visszajutok még, talán nem is annyira soká, de ha akarom, biztosan lehet még rá lehetőség az életben. Ha akarok, még oda is elsétálhatok, ahol lakni már soha többé nem fogok és az én kis életemben nincsenek akkora távolságok, amik ne lennének újra bejárhatók, ha a sors vagy én nagyon szeretné(m). Vagyis eddig mindig így hittem, már csak azért is, mert szörnyen rossz vagyok lezárásban és elengedésben. De akárhonnan nézem, az összes többi helyre lényegesen több esélyem van visszajutni – még ha nem is azokkal együtt és úgy és pont ugyanoda, ahol korábban voltam –, mint ide. Mert egy óceán mégiscsak egy óceán. Az a sok érzés meg most ott maradt egy másik földrészen egy olyan helyen, ahová végül is egészen otthonosságig szoktam még ennyi idő alatt is. Ami egyébként nagyon jó, mert tartottam tőle, hogy nem így lesz.

Közben meg marad minden otthonos itt is bennem, vagyis bennünk és közöttünk, olyan közös élményekből szőtt szálakon, amit szükségszerűen csak azok látnak és értenek, akik akkor és ott vannak együtt. És mivel nekünk ott van akkor is, ha kívülről nem, vagy nem úgy látszik, ezért nekünk jó. És ezért nem érdekel senkit az, akit ez zavar. Mert nekünk ez élmény és emlék és csapat. Arról nem én tehetek, hogy más nem azt látja benne, amit én, de lassan az is kikopik, és csak a mi részünk marad meg belőle.

A Team Baron.

A NAZ.

A trip. Mindenestül.

A földrész, ahol minden fordítva működik.

Az éjjel elajándékozott szőlő, a bőröndön lifegő cetli, az indulás hajnali 3-kor, reptéri wi-fi és tranzitcsocsó, 2 + 1,5 + 9 órás utazás, Markus és Christoph, kis adag kaja, Lufthansa pokróc, everyone's thirsty, nagyvárosi szédülés, felhőkarcolók, VEFK és tikok, csúszik az idő, majdnem 48 óra ébrenlét összesen másfél órányi összelopott alvással, rossz konnektor, jó átalakító, nehéz ajtók, foglalt fürdő, zuhogó eső, esőkabátos reggeli Hobbittal és Leonnal, torontói metró, bőrig ázás a Niagaránál, hosszú séta, fish & chips and tea, sirályok meg más madarak kollektív tudata, vizes zokni, beázott cipő, várakozás a határnál, ujjlenyomat és retina scan, campus sötétben, Paul and Judy, fordítva működő zárak, belépőkártya, elírt ékezetek, NAZ batyu, hülye wc-k sorozata, ágyazás és röhögőgörcs, papírpoharas tea, jaywalk, american food, cukortúladagolás, kajamennyiségek, barbecue, rohanás, dining hall, campus tanulás, mókusok, Arts Center, Medaille, konferencia, q&a, Frakk, Beowulf, Soproni, koncert, East Ave, walkie-talkie, keresse meg a legközelebbi utat, BSCZ és BRRA (yours to discover), lila torta, Ganondagan, long house, longball, mindenki fut, senki nem érti a szabályokat, lila NAZ napszemüveg, Smyth Hall, konferencia terem keresés, betárazott banánok, Eastman House, F-4-es parkoló, kifli meg sajt, public market, hülye sapkák, egydolláros kártya meg karabiner, pumpkins, Freddie & Sue, Peckham Hall (mindenütt), Miss Anthony járdája és fája és főképp aligátorbőr táskája, előadáson röhögőgörcs, we're the Hungarian students, uszoda, eltűnt csoport és kémkedés, faculty lectures, Team Baron, photoshop, outlet, kocsihiszti, kollektív röhögés, schoolbus, autópálya, Ithaca, hegyi túra, otthagyott VEFK és EASI, lépcsők, csúcsfotó, sznob lakás, s'mores, rohanás, tegnapról csórt kaja, Niagara átszalad, McMaster University, kocsileadás, reptéri csövezés, túl sok alma, Air Canada check-in, vihar az Atlanti-óceán fölött, Alan, kajamérgezés, München, reptéri csövezés, alvás, AC pokróc, Lufthansa kávé és tea, európai konnektor és 220V, Jörg 40 perc alatt BP-re, reptéri csövezés, fogadóbizottság, Team Baron, Lord Protector, welcome home, busz, kompromittáló képek, meg még mennyi minden amit összeszedni se lehet csak vinni tovább idebent.

Mission accomplished.

Persze az még lesz egy idő, amíg nem azt álmodom, hogy a repülőre kell menni, becsekkolni (és esetleg ott ráébredni, hogy nincs érvényes útlevelem meg miegyéb). De attól nem félek, hogy ezek helyett nem jön más.

(És persze van egy halom kép is, meg még több mindenhol máshol.)

tengerentúlról

Mivel több mint 40 órája vagyok úgy talpon, hogy mindössze másfél órát sikerült közben alvásra lopni (azt is négy részletben), most csak ennyit: megérkeztünk Torontóba, egészben vagyunk, holnap indulunk tovább. Közben pedig zajlik a mission.

elbukás 2.0

Tulajdonképpen tényleg várható volt már valami, de azért annyira nem volt jó, amikor a rev-csapatot máglyán elégették, mint a középkori boszorkányokat. Pláne, hogy nem állt hatalmamban megmenteni őket.

szalvéta art^^

Aminek látszanak. Vagy még inkább, aminek látszani próbálnak.

A szalvétasárkányt jómagam, a szalvétaembert keresztanyum követte el. Utóbbit Faronnak szeretettel. :P

jó veled, mikor csúszik az idő

A Csend alatt menekülni egy gyanúsan F-ére hasonlító bicajon Kiannal a kolis biztonsági őr elől, aki csak azért nem lát, amikor otthagyott cipőt csórsz egy üres lakásból, mert más idősíkon mozogtok, és ő a múltból nem látja, hogy az ő jövőjében te is ott jársz, csak te láthatod őt, és parázhatsz, hogy mi lesz, ha mégis észrevesz. De legalább álmomban tudtam futni és tekerni.

kényszerű helyzetkihasználás

és most, hogy úgyse tudok semmi mást csinálni, nekiülök, hogy ledolgozzam 3 nap alatt a maradék 10k-t.

viszont legalább a garázs rendben van.

papírhajó a végtelenbe

Amikor rád szakad, hogy próbálkozhatsz te akárhogy, kiszállhat a szereplő alig a rajt után és végigcipelhetik az egészet teljesen mások, egészen máshogy a hátukon, és ki is hozhatnak belőle egy csomó más dolgot, mert más körülmények között, más háttérrel és más személyigéssel építkeznek. És a végén mégis előkerül ugyanaz, ha másoknál és máshogyan is, de ott van és nem tudsz vele mit kezdeni. Mert akárhány történettel játszol, valamiért az összesben ott van. Olyankor néha tényleg annyit lenne kedvem sírni, hogy világgá úsztathassak rajta egy papírhajót, hátha van valaki valahol, akihez ha odaér, egy icipicikét jobb lesz neki is és nekem is.

hazajutási praktikák

– ne próbálj VOLT alatt busszal közlekedni, főleg ne olyannal, ami néhány kilométeres körzetben megközelíti a kempinget
– ha mégis, viseld el, hogy rászámolhatsz laza húsz percet a menetidőre (és még örülj)
– de jobban teszed, ha mégis inkább gyalogolsz, mert csatlakozás úgysincs
– mindenekelőtt pedig vigyél magaddal kulcsot

Amúgy a VOLT harmadik napján megérkezett az eső. Bár eddig csak mutatóba pár csepp, de akkor is.

when your name is finally drawn...

Kezdés előtt húsz perccel meglettek a nevek, miután last minute újragyártottam őket, mert az első szériát elhagytam út közben. A nézőpontok és két másik szereplő kivételével, akiknek pontosan tudom a sorsát, mindenki belekerült a csúf kis zöld műanyagtálba, aki a cselekmény közelében tartózkodik. 33-an lettek összesen, nyolcat húztam közülük. Rögtön az első lett az, akit a legkevésbé szerettem volna. Most majd beugrik a kismajom a vízbe, mennyire tudom tartani magam hozzá. A többiek egyébként egész logikusan illeszkednek a lehetőségek vázlatába, ketten rögtön elkezdtek letisztítani egy kisebb és egy nagyobb ugrást, ráadásul ugyanazon a cselekményszálon.

Most pedig van 13 percem rájönni, hogyan folytassam a november 30-án félbemaradt jelenetet.

az utolsó vacsora

at about 2 am
 

megjelenés, utazás...

ágfalvi busz, kassza, hülyének nézés és tájékoztatás, késés, gyorsvonat, vonatpótló busz, angol turisták, railjet, túlklíma, késés, forróság, beton, Keleti, főváros, négy éves emlékek (sarki bolt), hangulat, helyi busz, lakótelep, gyerekkori hangulat, keresés, lepukkant kávézó, szká jegeskávé (frissen lefőzött forró hosszú hideg tejjel, fagyival, majd lehűl tőle), könyvtár, klíma, találkozás, ismerős ismeretlenek, beszélgetés, sárkány, anyakönyv, cseresznyeszedés, spoilerek, fülbefogás, lakluák, idővonal ami még nem volt, ki kit utál (meglepődések, Giint?), kis nitan nyelvtan, mézesmadzag, Reynis, akit bírunk, könyvvadászat, kondi, csomó nevetés, busz, metró, déli, morcos vécésember, gyümölcslé húzóra, személyvonat, baleset, késés, csatlakozásra rohanás, cseresznye, új könyv szagolás, kiújult rajongás, pár szó haza, Kenese kétszer, egymás szavába vágós beszámoló, bezárt benzinkút, tank ne ürülj ki, éjféli tea, fejzsongás, megállás nélkül vigyorgás, ajándékkönyv, kis esti világmegváltás, újraszerelmesedés a világba, szúnyoginvázió, tetőtérben megsülés, zavaros álmodás, világlelkesedés...

bogozd ki

Elkezdtem összeírni a névcetliket a júliusihoz. Még össze se szedtem mindenkit, nemhogy húztam volna, de már letisztult egy teljes cselekményszál. (Szerintem paráznak. Vagy csak nem akarják a véletlenre bízni magukat.)

ködsárkány és Skittles

Egy sárkányt megint elvittek, ezúttal egy kamaszforma fiút, Naira és Nahuel pedig mentek utána, hogy visszahozzák és beálltak katonát játszani. (Nahuel ütött rövid hajjal.) Egy idő után meg is találták, akit kerestek, valahol itt találkoztam össze velük én is és kerültem be a csapatba, aztán játszottunk, míg nem jött meg a lehetőség a szökésre, közben a ködsárkány észrevétlenben randalírozott (itt kedvére bármeddig képes volt anyagtalanban maradni), igyekezett megteremteni a megfelelő alkalmat. Nem is volt semmi különösebb gond, amíg az egyik katonatiszt figyelni nem kezdte a semmit, pedig akkor már annyira közel jártunk a kijutáshoz, hogy nem akartuk elhinni, hogy tényleg látja, de amikor valaki rákérdezett, mit néz, ott nincs semmi, már tudtuk, hogy azonnali menekülés lesz, már ha sikerül egyáltalán, mert a sárkánya látta a ködsárkányt, hiába nem szabadott volna neki józan emberi számítások szerint.

Akkor futás, valami csapatszállítóra sikerült fellógni, arról út közben leugrani és futás tovább, lehetőleg minél messzebbre. Aztán egy felüljáróról ugrottunk egy vonat tetejére, egy darabon ott utaztunk, amíg elő nem kerültek a román ellenőrök, akik felnéztek a kocsik tetejére is, és hiába próbáltam a legkisebbre összelapulni, persze észrevettek, de szerencsére valamelyikünk rájött, hogy kedvesen kell integetni nekik, akkor nem támadnak meg, bár azért futni kellett tovább, mert tutira jelentették, hogy láttak minket. Inkább elkötöttünk egy autót, aztán útközben kénytelenek voltunk megállni Skittlest venni, mert az egyik srácnak mindenképpen Skittles kellett. Azt viszont tudtuk, hogy 10 másodpercünk lesz onnantól kezdve, hogy belépünk a bolt ajtaján, mert ha a kamera kiszúr minket, annyi idő, míg riasztanak és értünk jönnek, úgyhogy 10 másodperc alatt rohantunk végig a bolton, lenyúltunk egy csomag Skittlest, és fizetés nélkül átugrottuk a zárt kasszát, mert ilyenkor ugyan mit számít már, hogy ezért is el akarnak majd kapni. Bevágódás a kocsiba, Nahuel vezetett, padlógáz (itt néhány soproni helyszín megvan), akkor már ott voltak a nyomunkban, én meg hiába láttam, hogy hármasban vagyunk, padlógázzal se akart 60 fölé gyorsulni az a nyamvadt kocsi, és bármerre kanyarodva próbáltuk lerázni őket, mindig elénk vágtak.

Az természetesen megint nem derült ki, hogy hazaértünk-e. Valószínűleg nem, mert ha meg tudtunk volna lógni, nem ébredtem volna fel. Ez mindenesetre egy hét alatt a második éjszaka, hogy Nahuel és Naira erre jártak, bár most legalább voltak szívesek nem meghalni, mint legutóbb, amikor valaki átvette az irányítást a sárkányaik felett, miután megölte őket. Amiről egyébként szintén teljes bizonyossággal tudtam, hogy lehetetlen a lélekkapcsolat miatt.

lovasíjászos

Néztünk lovasíjász-versenyt. Hátez, hátez... hát ezért megérte ketté sülni órákig a déli napon. Azt hiszem, megint szerelmes vagyok. Hogy L szavaival éljek: nagyon tudnak valamit, amit én nagyon nem. És megint úgy érzem, hogy én ezt akarom, márpedig akarom. Meg hogy ideje lenne már nem csak az akadályokat látnom egy-egy dolog előtt, ha tényleg szeretném.

Mondjuk az probléma, hogy földről is béna vagyok íjjal, és íj nélkül is béna vagyok lovon. Persze most még abban a korban vagyok, amikor nem csak fejben, de fizikailag is erősödhetek, a világbajnok szerint legalábbis. Meg hogy úgyis magához képest fejlődik mindenben az ember.

Azért ezt akkor is elteszem, ha más nem, minden más dolgomban is lehet belőle meríteni.

Ja, és megint találtam valakit, aki iszonyúan emlékeztet valakire, és azóta se jöttem rá, kire, pedig már kezd belegörcsölni az agyam. H szerint persze alternatív megoldás, hogy saját magára, na de akkor meg honnan a búbánatból, megint csak...?

„Egyetlen kis apróságot kértem tőle. Hogy ne hibázzon. Olyan nehéz ezt betartani?”

másnak kezdesz hiányozni
hogy eszembe juss

abban, amit másoknak adsz

Hiába állandó, néha az ember nyakába szakad, máskor meg mintha súlya se lenne. Például amikor bemegyek a bunkiba, ahol egy csomó minden a mai napig ott áll/lóg, ahová letette/felakasztotta, pedig azóta is ki-be járnak páran. Meg amikor a kerten végigsétálva életemben először közelről megnézem, mik is pontosan azok a holmik, amikhez sose mertem igazán közel menni, egyszerűen csak mert nem volt helyénvaló, mert annyira csak az övéi voltak. Most már soha többet nem lesz varázsa, mert igazából teljesen hétköznapi dolgok.

Múltkor olyan kakaós csigát álmodtam, amilyet ő szokott hozni, senki nem tudja, hol szokta venni, de sehol máshol nem lehet pont ugyanolyat kapni, pedig én igazából azt a kakaós csigát szerettem csak ennyire. A többinek tényleg nem tud ilyen íze lenni.

Mama most kezdett el mesélni. Mert mindig van valami, amit csak akkor tudhatsz meg, amikor már nem kérdezhetsz rá. Mert senki nem tud válaszolni.

A legtöbbször semmi. Csak néha szakad az ember nyakába. Mint amikor múltkor csak úgy felmentünk a kilátóhoz és megettünk egy doboz fagyit, mert miért ne. Lefelé az egyik kertben életkép, olyan, amit bármikor láthatsz, mégis csak akkor vág gyomron. Vagy mint amikor néhány hónapja megettem az utolsó üveg baracklekvárt, amit még ő főzött. Pont tudni lehet, mert azóta nem volt baracklekvárunk, tavaly nem érett egy szem gyümölcs se. Na jó, pár szem szeder.

Ma elfogyott itthon a lekvár, amit anya hozott, mert hogy mióta a házi elfogyott, mást eszünk. Feltúrtam a kamrát, mert tudtam, hogy van még szilva meg birs máshonnan, csak én azt nem szeretem, de hátha hozott valaki valahonnan olyat is, amit szeretek. Barackot, epret (ugyan már, évek óta nem volt), málnát (házi még az epernél is régebben), szedret. Mittudomén, valamit. A legfelső polcon leghátul a nagy üveget csak azért halásztam ki, mert nem lehetett beazonosítani. Anya szerint biztos szilva. Szerintem majdnem szilva, csak fura. Ki se akart nyílni, sose hadakoztam ennyit olyan lekvárért, amit nem is szeretek.

Mindig kerülnek elő utolsók, sokkal azután, hogy már elszámoltál a szerinted utolsóval. Senki más nem főzte ennyire sötétre a baracklekvárt.

fuinisshu

Valamivel több mint egy év után befejeztem. (Jó, néhány filler kimaradt, de akkor is.)
És mostakarom tovább.
Egyébként meg baaaaka, as always.^^

P.S.: Urahara face álé^^

nem csak veszteni, nyerni is tudni kell...

Némi édesszáraz meg két mickóci pióca után még melegszendvicsért is el tudtunk menni, és még csak nem is eszméltem hirtelen arra, hogy az utca közepén ülök. Pedig már akkor totál valószerűtlen volt a világ, amikor megjelent G, aki egészen biztosan nem jelenhetett meg, mert éppen Németországban volt és van és egyébként is miafene, pont úgy, mintha egy párhuzamos univerzumból vágták volna be a kocsma hátterére. Hazafelé kölcsönpulcsit is kaptam, és azt is megbámultuk, ahogy világosodik a reggeli ég (többszöri rácsodálkozás).

Aztán reggel bementünk vizsgázni, némileg el is késtünk (felkelni, blááááh), felszavaltam 2 mondatot a tételből és próbáltam megfelelni a világ leglehetetlenebb kérdéseire. Kijöttünk fejenként két ötössel.

Ja, és tegnap a félév legabszurdabb telefonhívása is befutott.

Badass. Akkor is.

furmányos pitypangmagonc

St: küldtünk neked pitypangejtőernyőket (...)
bár jó hosszú az út
G: hát igen

még autóval is

de lehet okosan beszállingózik egy német kamion ablakán

és mikor itt kiszáll a sofőr

az ajtó szele kiviszi őt is

magándivat

Ajándék apropóján végre leültem megrajzolni a pólókat, amiket már rég akartam. Mese is van hozzájuk: a fás a lithanus banda egyenpólója, már ha az ilyet lehet egyennek nevezni. Mindenki magának rajzolja és írja saját pólóra (vagy egymásnak, ha olyan kedvük van és van kivel cserélni), szóval mindenkién másmilyen a fa meg az elrendezés, és van, akié sokkal szebb, mint ez, meg van bénább is persze.

A sárkányosról meg annyit, hogy ha megéri a szülinapját, Adam ilyet rajzolt volna Nairának. Nagyjából a kivitelezés is hasonló lehetett volna.^^

sárkányszülinap

Hirtelen felindulásból, miért ne alapon nekiálltam egy túrótortának, hogy legyen sütim a koliban meg anyáéknak is otthon hét elején meg különben is. Betoltam a sütőbe, és akkor jöttem rá, hogy Nahu és a ködsárkány amúgy pont ma egy éves.

városmosoly

Amikor a buszmegállóban random elkap a bácsi, és spontán helytörténeti kiselőadást vág le, majd elmondja, hogy mennyire jó, hogy mindig vannak olyan fiatalok, akiknek sokat jelent a város és nem akarnak elmenni innen.
Én meg nem bírom letörölni a vigyort a fejemről, mert hát erről szól ez az egész.

Az iskolám meg random beszólt a főszereplőmnek amúgy.
És kerestünk olyan helyet, ahol még egyikünk se járt. Meg olyat is, amit egyszer megmászunk, ha nagyok leszünk.

elit kommandó

Reggeli torna helyett buszra loholás, frankón időben odaérés, némi értetlenkedés a sofőrrel, hogy Almádi, de melyik megálló? Leszállás, bácsi után futás a kihalt utcán, pániktelefon, hogy innen hová is kell akkor most menni. (Never trust google.) Induljatok el vissza, nagyon rossz helyen vagytok. Balatonparti könnyű séta vágta addigra már esőben, segélytelefon #2, ti ott vagytok? Hát mi nem, de majd igyekszünk, nincs valaki véletlenül kocsival? Telefon #3, ott vagyunk, ahol mondtad, innen most akkor merre? No, ne arra, azt mondta, erre kell... Telefon #4, mondjátok meg a tanárnőnek, hogy nem érünk oda... Kb. két percen belül tanárnő, G-vel az anyósülésen fékez az út mellett, csuromvizesen bemászik hátra a trió, köszönjük, de tényleg. Aztán ugrás ki és futás, már becsöngettek, különítmény becsurog a terembe, szép lassan kienged, önösszeszed.

Akciófilmet fogunk amúgy forgatni a mentési akcióból, annak lesz Elit kommadó a címe.

Amúgy meg szereztünk visszafelé is fuvart, a kocsi előállt. Yokatta.

És mikor hazaértünk, tele is ettem magam. Dugig.

Jó, na, néha még a világ királyainak is meg kell menteni a seggét.

idei locsolóvers

1. verzió:
Köbgyökök közt jártam
sinus függvényt láttam
ki akart vonódni
szabad-e locsolni?

2. verzió megszállottabbaknak: 
Függvények közt jártam
cosinust is láttam
el akarták transzformálni
szabad-e most deriválni?


Ha már így felmerült, az enyéim milyen verssel locsolnának. (És igen, a házisárkányos is tetszés szerint elsüthető.)

a kép innen.

napikereszténység

Ha éjszaka nem hagynak aludni, mert a folyosón rikoltozik az összes és az egész épületszárnyat az ő zenéjük veri fel, és ha a negyedik ember vagy, aki rájuk szól, akkor se hagyják abba, akkor kora reggel minimum Linkin Park jár. Full hangerőn meg minden. Minimum.

Mert ha megdobnak szar zenével éjjel, dobj vissza jó zenével reggel.

Amúgy pedig csak az örök érvényű könyörgés jut most eszembe: Uram, adj türelmet a hülyékhez, mert ha erőt adsz, megölöm őket!

árnyalatnyi

A főgonosz származásának rövid felvázolása után:
E: Akkor lesarkítva ő olyan, mint Kili és Fili.
N: Azt leszámítva, hogy egy fasz, és vele nem dugnék.

fitt és üde

Tanulás közben bealudtam az asztalra borulva, egész pontosan másfél méterre az ágytól. Aztán ébredés után nagyjából 10 perccel ugyanarra a könyvre ráaludtam az ágyon is.

csoportos (!) i. gy.

„stupidity in such proximity is determinal to my health”

(Jamie Winchester: Nuffayou)

ködbeteg

Miután megtaláltam a bérletem, kiszámoltam, hogy nem kapok visszajárót és rájöttem, hogy este hatkor már nem érem el sehogy a délutáni buszt, megpróbáltam anyát meggyőzni, hogy vigyen már haza; közben pedig megfogalmazódott a fejemben a gondolat, hogy Hathsin Túlélője nem örülne neki, ha felvenném a valóságban csörgő telefont.

(Egyébként neki volt igaza, fölöslegesen keltem fel, téves volt.)

spanyolviasz

St:  ja, és rájöttem, h megint át kell szerveznem az egész idővonalat és egy teljes évvel meghúzni a sztorit^^
H:  de erre már rájöttél néhányszor^^
St:  de most megint :D
H:  olyan vagy mint B. matekon, háromszor is képes először rájönni valamire^^

özöntea

Két perccel indulás előtt szétborítani a teát az asztalon több okból se móka: annyi volt az össz reggelim, sikerült telibe kapni az előkészített könyvtári könyvet, amit épp el akartam pakolni (hogy csak a legfontosabbat említsem, de csúnyán elárasztotta a különböző fajtájú és célú papírfecniket is, amik itt hemzsegtek), és miután hazaértem, vettem észre, hogy a laptop alatt is áll a tócsa, bekebelezve ráadásnak az új idővonalat, amit nem egészen két napja raktam össze. Azóta hálálkodok, hogy a gép szemrebbenés nélkül megúszta (azok a pármilis talpacskák aranyat érnek), és a tegnapi sokórás szenvedéssel megszült rajzvázlatot is kerek fél centivel elkerülte az özön.

Always look on the bright side of life...

óvintézkedés

Ha a közeljövőben rám törne, hogy bele akarok fogni egy teljesen új sztoriba, erőnek erejével irányítsatok vissza az eddig meglévőkhöz, vagy egyszerűen nyomjatok egy könyvet a kezembe és zárjatok be olvasni.

félfiktív tanulási zavarok

Vizsgára készülni néha szörnyen nehézkes, ha folyton van valaki, aki magának követeli a figyelmet, akár az az egyszerű igénye van, hogy foglalkozz vele végre és írd már meg, amit mesél, akár az anyaghoz van állandóan valami hozzáfűznivalója.

St: Tudod, mi ebben a szar?

N: Hogy pszichopata vagy?

ajándékba kaptam

még ezt is meg akarom mutatni karácsony óta, csak valahogy mindig elmaradt a kép

(a baloldali harangnak pedig sajna letört a nyelve. de legalább finom volt. meg a másik sárkány is megrepedt, de akkor is olyan szép.)

szintén ma, szintén anya

– Nagyon sápadt vagy. Napra kéne menned.
– Vámpírrá változom.
– Na, előbb csaplak agyon...

Leseratte

– Tudod, más anya összetenné a kezét, hogy a gyereke ennyit olvas.
– Én már összetettem tíz évvel ezelőtt, de most már kezdek aggódni.

visszatekintő

Gondolkodtam rajta, mi mindent lehetne összegyűjteni, ami az elmúlt egy naptári évben történt velem, de bárhogy is gyűrögettem, hajtogattam a dolgot, csak nem akart az egész szépen, néhány szóvá összeállni. Voltak persze dolgok, amik azonnal eszembe jutottak, és amiket szépen ki is gyűjtöttem listába:

  –  óvodába mentünk a forradalmárokkal (legalábbis az őscsapattal)

  –  született egy új történet is

  –  lediplomáztam, beleugrottam fejest a tanárképzésbe

  –  szereztem jogsit

  –  megkaptam egy majdnem tíz éve várt ajándékot (jó, egy harmadát, mozifilm formájában)

  –  elolvastam 66 könyvet (~12520 oldalt a moly.hu számlálója szerint)

  –  végigcsináltam két NaNót (az egyikkel ráadásul 60000 szó fölé sikerült ugrani) az újszülöttel,

de volt egy csomó minden más is, amit egyszerűen nem tudtam ráncba szedve összegezni. Szereztem új szerelmeket, visszaszerettem régiekbe, fejest ugrottam új történetekbe, visszatértem régiekhez; jártam új utakat és ismerőseket, rajzoltam sokat (legalábbis többet, mint az elmúlt években), buszoztam még többet, voltam a világ királya, locsoltam virágot, úsztam és korcsolyáztam, másztam és csúsztam kötélpályán, segítettem (picit) falat felújítani és ettem pizzát. Álmodtam rengeteget, egy részükből történetet szőttem, írtam egy nagy halom beadandót, voltam badass vizsgán és teljesítettem legjobbként a csoportból dilis tárgyat. Találkoztam barátokkal, nyertem egyetemi totón, eltöltöttem két napot a Kavenben, az év első napján meghalt a kedvenc szereplőm, az utolsó napjának hajnalán rosszul lettem. Vettem át megőrzésre olyannak küldött ajándékot, aki az életem felét az ablakpárkányról követi figyelemmel, és nevettem, sírtam, öleltem annyit, hogy a mennyiségéről számot adni nem tudok.

Az viszont biztos, hogy ha összeszámolni, elmondani úgyse tudom, megköszönök mindent, és azokat is, akik egy-egy apró szegletén vagy akár az egészen végigkísértek, és kívánok mindenkinek boldog, áldott, békés, szeretettel, egészséggel és kívánság szerint minden pozitívval teli új évet. :)