nemá'

Out of nowhere, but definitely true:
"hallod szerintem Adam az ámen szót mindig is visszafele értelmezte :D" -- Hugi
(Mindezt úgy, hogy a vallással kapcsolatos megnyilvánulásait még nem is olvasta.)

konnotatív

Amikor az apukám közli, hogy "Régen ez nem volt téma. Akkor nem voltak idegenek a városban." Én meg azonnal és végleg elveszítem a fonalat.

maybe if I fall asleep...

Mivel arról a teljes sötétben (az óra világítós gombja eltört pár hete) is meg voltam (és még mindig meg vagyok) győződve, hogy háromkor még ébren voltam, hatalmas megkönnyebbülés volt a hívás, hogy a reggeli tanítványom mégse tud órára jönni. (Azonnal fel is véstem a szürkeállományba, hogy azért ha felébredek, meg kell néznem a híváslistámat, mert mi van, ha esetleg mégse lesz ott a bejövők között és esetleg mégiscsak lesz óra.) Aztán persze kiderült, hogy azért mondta le, mert ő már tudta, hogy még ma délelőtt elvisznek katonai kiképzésre (nem, nem akartam menni), ahol nemcsak ő volt ott, de az általános iskolás legjobb fiú barátom is (akivel amúgy évek óta nem találkoztam, nem volt a legszebb elválás). Ő meg a többi srác már jó régen odakerült, nyilván nem voltak teljesen profik, de a mi újonc szemünkkel eléggé annak tűntek, amikor kiképzés címen mindkét kézben fegyverrel nekünk jöttek. Az nem tiszta, kitől szereztem meg a kolis recés konyhakést (erős a gyanúm, hogy egy másik újonctól vettem el, nem akarom tudni, mi lett vele utána), de az igen, hogy akármennyire is nem akartam ott lenni, egyetlen pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy feladjam, hátha akkor rájönnek, hogy nem vagyok idevaló és elengednek. Pedig utólag – miután a volt legjobb barátot a nyakának szegezett késsel lebeszéltem a támadásról (és szereztem tőle egy pár fakardot a konyhakés és egy kenőkés mellé) és a társaim közül egyetlenként megálltam a sok vadállat előtt, ami már az összes üldözősnél rosszabb volt, és végre felébredtem – utólag olyan egyértelmű volt, hogy az lett volna a legjobb megoldás. Mert a többieket tényleg kiszórták a szemétre, én viszont kellettem nekik, úgyhogy megtartottak. És kicsit frusztráló, hogy ott és akkor egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy nem megyek keresztül mindenkin, akin csak tudok, és esetleg nem vágok bele egy kést a volt legjobb barátom nyakába csak azért, mert valaki pont ezt várja tőlem.

#A (lehet választani, melyik)

azért ezt megjegyzem magamnak, úgyse fogok többet ilyet látni ebben a hónapban

November again

Nem mintha esélyes lenne, de már egy napot teljesítve többet írtam, mintha nem állok neki. :)

Kispárna (meg az öröksége)

A varrós szekrény alján megtaláltam a kiskori kispárnám maradék anyagát (pontosabban a hozzá tartozó kistakaróét, amiből az újabb és újabb - mindig szigorúan ugyanolyan - kispárnák születtek, miután sorra rongyossá aludtam őket az évek alatt). Olyan honvágyam lett hirtelen, ami még Veszprém hiányát is lekörözte, de azért próbálom meggyőzni magam, hogy ennyi év után azért el tudok majd aludni úgy is, hogy nem a napon, holdon, felhőn, csillagokon, űrhajón pihen a fejem.

Mellékesen pedig régebb óta kötődöm az űr-témához, mint amióta az eszemet tudom. Nem mintha annyira meglepő lett volna az újrafelfedezés.

Aye, fecking true.

Keith :D

September syndrome

Ettől a tanévtől új osztályba kerültünk, egészen pontosan a régi alsós termünkbe az alsós tanítónénimhez. Rögtön fel is pakoltam Nót, hogy akkor már ismerjék meg egymást, aztán megpróbáltam elmagyarázni a tanítónéninek, hogy ugyan elsőre talán kicsit félelmetesnek néz ki a csapat, főleg így, hogy Nó és Adam egy osztályba került, de azért ne aggódjon, mert nagyon okos és intelligens diákokat kapott igazából. És hát izé, az alulmotiváltság nem őmiatta van, egyszerűen mindenki utálja, hogy ide kell járnia, és egyébként pedig igazán ne vegye a szívére, ha balhék lesznek majd az osztályban – mert az egyértelmű, hogy lesznek, ez sajnos elkerülhetetlen, ha ők ketten egy helyen vannak.

Aztán azért mégis elmentünk már az első tanítási nap helyett lógni egyet egy marhanagy csúszdaparkba (arra már nem emlékszem, kik voltak a többiek hármunkon kívül), ahol elhagytam azt a fekete tollamat, amivel navrádokat kell írni, de azért csapat-összekovácsolásnak nem is volt olyan rossz program.

love my family :D

apa: Azt nővéred még nem látta?
öcsém: Nem.
apa: Mutasd meg neki. Tojás! Hol a Tojás?
húgom: Gondolom a hűtőben.

Veszprém, átutazó, vasárnap

Hát ilyen.

"Can't we just go back to page one and start all over again?"

Then, suddenly again, Christopher Robin, who was still looking at the world, with his chin in his hand, called out "Pooh!"

"Yes?" said Pooh.

"When I'm--when--Pooh!"

"Yes, Christopher Robin?"

"I'm not going to do Nothing any more."

"Never again?"

"Well, not so much. They don't let you."

Pooh waited for him to go on, but he was silent again.

"Yes, Christopher Robin?" said Pooh helpfully.

"Pooh, when I'm--you know--when I'm not doing Nothing, will you come up here sometimes?"

"Just me?"

"Yes, Pooh."

"Will you be here too?"

"Yes Pooh, I will be really. I promise I will be Pooh."

"That's good," said Pooh.

"Pooh, promise you won't forget about me, ever. Not even when I'm a hundred."

Pooh thought for a little.

"How old shall I be then?"

"Ninety-nine."

Pooh nodded.

"I promise," he said.

Still with his eyes on the world Christopher Robin put out a hand and felt Pooh's paw.

"Pooh," said Christopher Robin earnestly, "if I--if I'm not quite--" he stopped and tried again-- "Pooh, whatever happens, you will understand, won't you?"

"Understand what?"

"Oh, nothing." He laughed and jumped to his feet. "Come on!"

"Where?" said Pooh.

"Anywhere." said Christopher Robin.

So, they went off together. But wherever they go, and whatever happens to them on the way, in that enchanted place on the top of the Forest, a little boy and his Bear will always be playing.

mert idő pont lenne

it's Camp time again

Viszlát, és kösz a tikokat!

• Meg a VEFK-et. Mindenestül.
• A szoba- és lakótársakat.
• És a forradalmárokat, akik első félév őszén születtek. Meg az altervárost, akik a mesterképzés első nyarán.
• A várost. Nappal is, éjjel is.
• Hogy megtanultam angolul és elkezdtem portugálul. Meg egy picit nitanul is, de az "Én vagyok az apád"-nál bonyolultabb mondatokig nem jutottam, csak memoriterekkel.
• A második családomat és a gyerekeimet.
• Még a jófej tanárokat is. Itt említeném meg, hogy a Jeep néha indexelhetne.
• Amerikát.
• A VEFK-et.
• A wc-chatet.
• A koliszobában kidolgozott elméleteket.
• Az éjszakába nyúló beszélgetéseket még ha minden át is hallatszik.
• A teát. És Zamit.
• Itachit és Yahikót, Byakuyát és Ichimarut (oké, meg Kurosaki-sant és Kisukét), Joelt, Elijah-t, Jon Snow-t és Prince Oberynt valamint Zuko herceget. És Noah Foxot, meg Dét és Kiant is.
• A VEFK-et.

Meg nem is tudom. Annyi mindent. Ja, meg az örök tanulságokat:

• Nót egy hétvégére magára hagyni veszélyes.
• Mindig jól jöhet egy csomag pedagógiai célra félretett csavar.
• Bocsássatok meg és nektek is megbocsát a tik.
• A világot fél óra alatt lazán meg lehet váltani.
• De azért néha a világ királyainak is meg kell menteni a seggét.
• A zebráknál balra kellett volna menni.
• The platypus issue.
• Feladattudat.

And so on and so forth. Notice however, voltak bajszok is (meg pl végighallgattam ugyanazt a tantárgyat különböző kurzusneveken két nyelven összesen hatszor), de azokról a jóságok között most szó ne essék. Mert ez akkor is. Nagyon.

Köszönöm, Danke, Thanks, Obrigada, Arigato meg minden.
A VEFK, a VEN és a cszäääää nevében.
Álé.

a mi urunk a tűz királya^^

Ébredés előtt tüzet idomítottam, mert agni kaira hívtak, a becsület miatt ugyebár muszáj volt kiállni.^^ Ébredés után megláttam a mosogatásra váró edények piramisát, és az első gondolatom az volt, milyen vízidomár mozdulattal lehetne ezt könnyen lerendezni. Söprés helyett pedig lég-, esetleg földidomítás kéne ide. Ó, és megint elfogyott egy néznivalóm. Ó, és megint egy rajzolt srácba vagyok szerelmes. (Bár neki legalább nem kék a haja. A hasa se lukas -- az Sokkáé legfeljebb --, és csak a fél arca égett. Sőt, bár többszörösen áruló, megéri az öregkort. Összességében egész szerencsés választás.)

crossover a negyediken

Bébi Kenpachit járni tanítani nagyon nem volt egyszerű, mert ahányszor rájött, hogy tud egyedül állni, rögtön el is esett. (Egyébként szőke is volt, és a legkevésbé sem animált, de ez akkor ott nem zavart.) Úgyhogy egy idő után inkább odébbálltam megnézni Zukóék végső harcát a soproni József Attilán a garázsoknál, de rossz garázshoz mentem, ahol még csak a történet eleje zajlott, pedig én a végére lettem volna kíváncsi. Végigjártam majdnem az egész utcát hosszában (egészen a Jánostelepig kiért, hosszú séta volt), de végül mégsem értem oda a végére, viszont megtudtam közben, hogy Xeth Saralával lett eljegyezve. 

Ahogy a zukós harc végét, azt sem tudtam meg, Adam mit szólt ahhoz, hogy egy navrád lenyúlta Saralát.

alkotói válság #27529

Amikor minimum két történetet kéne továbbírni és éppen idő is lenne rá, akkor mi lenne, ha nem az az egyetlen szereplő igyekezne átrendezni a fél életét, akinek már pont felgöngyölítettem az egész történetét? És esetleg hagyna mindenki mással foglalkozni, mert arra perpill pont nincs kapacitásom, hogy fogjam az egész sztorit és átírjam az ő történetévé? Nem mintha nem tökre az övé lenne már amúgy is, majdnem olyan ügyesen átvette ezt, mint a másik A. a másikat.

Annyira frankó lenne, ha bárki más hajlandó lenne ennyit mesélni magáról. Kezdhetné például az összes többi pov. Akárki. (Csak az ne, aki nem pov, köszönöm.)

már megint vége valaminek, én meg már megint furán érzem magam

Azért ennek a félévnek is volt tanulsága, nem is kevés. Tanítani igenis lehet marha nagy fun, ha jó csoporttal, jól csinál(hat)ja az ember. És akármennyire is nem hiányzik egy csomó minden, a gyerekeim azért igen. Például elég ciki, mikor megnyitva a legutóbb (nagyon rég) félben hagyott fejezetet az első névről nem a főszereplőm, hanem a tanítványom jut először eszembe. Az sem segít, ha velük álmodom, vagy épp a kocsmában futok össze valamelyikükkel, aki telibeköszön csókolommal, én meg csak wtf?!
A kis cetliket el fogom tenni jól, meg egy csomó minden mást is. Köszi, fiaim és lányaim, életre szóló volt. Jó. Nagyon. <3 (Az elsőkre szinte mindig örökké emlékszik az ember.)

Ó, és köszönet a levont tanulságokért is.

Persze azt azért nem állítanám, hogy nem baromira vonzó a délig alvás lehetősége végre.

suckdoga issue

kiss, marry, kill

Az este tanulsága: ne ezzel üsd el az időt a szobatársaddal alváshoz készülve, ha nem akarsz olyan helyzetbe kerülni, hogy az abszolút kedvenc szereplődet kelljen halálra ítélned.^^ #Leon

honnan tudom, hogy elb*sztam az időt hétvégén

a legutóbbi dokumentumok között egy óraterv sincs

ezt megérdemeltem, mert

Amikor megörültem, hogy talán nem kell egy Ádámot tanítanom, nem kihívás akart lenni.
Egyébként pedig ismét és újra: ha kérsz, nem árt pontosan fogalmazni.

"Tanárnő, das ist geschmackvoll" :)

Alex 13

Ez már szinte hivatalos, márpedig megtaláltam Alex tizenhárom éves kiadását. (Ma még koncertre is kísértem, meg is lépett.) Múltkor meg a felnőtt önmaga ácsorgott a bolt előtt, cigi, satyi, minden ami kell. Egyébként még mindig nem értem, mit csinál ez az ember.

went to school and I was very nervous

első tanítás – pipa

kelleni fog az a Darth Vader fejes I am your teacher póló

golluming

a 2. nap után pont így érzek

de van saját asztalom a tanáriban #wtf

hagymakarakterek

– Egész más rétegek vannak benne.
– De ő is hagymasrác.
– Aha. Elkezded vágni, aztán te sírsz be.

tisztaság, fél hangerő

Lala volt megtisztulni, megszabadult pár porcicától, most éppen gyönyörködöm, milyen halk lett hirtelen, hogy nem kell minden lélegzetvételért hörögnie. Egyébként pedig szeretem, hogy minden hülyeségemet kibírja és totál bedugulva sem adja fel, csak süvít rendületlenül míg csak csinálok vele végre valamit. Igazi jó gyerek.