2014. június 29., vasárnap

Viszlát, és kösz a tikokat!

  • Meg a VEFK-et. Mindenestül.
  • A szoba- és lakótársakat.
  • És a forradalmárokat, akik első félév őszén születtek. Meg az altervárost, akik a mesterképzés első nyarán.
  • A várost. Nappal is, éjjel is.
  • Hogy megtanultam angolul és elkezdtem portugálul. Meg egy picit nitanul is, de az "Én vagyok az apád"-nál bonyolultabb mondatokig nem jutottam, csak memoriterekkel.
  • A második családomat és a gyerekeimet.
  • Még a jófej tanárokat is. Itt említeném meg, hogy a Jeep néha indexelhetne.
  • Amerikát.
  • A VEFK-et.
  • A wc-chatet.
  • A koliszobában kidolgozott elméleteket.
  • Az éjszakába nyúló beszélgetéseket még ha minden át is hallatszik.
  • A teát. És Zamit.
  • Itachit és Yahikót, Byakuyát és Ichimarut (oké, meg Kurosaki-sant és Kisukét), Joelt, Elijah-t, Jon Snow-t és Prince Oberynt valamint Zuko herceget. És Noah Foxot, meg Dét és Kiant is.
  • A VEFK-et.
Meg nem is tudom. Annyi mindent. Ja, meg az örök tanulságokat:
  • Nót egy hétvégére magára hagyni veszélyes.
  • Mindig jól jöhet egy csomag pedagógiai célra félretett csavar.
  • Bocsássatok meg és nektek is megbocsát a tik.
  • A világot fél óra alatt lazán meg lehet váltani.
  • De azért néha a világ királyainak is meg kell menteni a seggét.
  • A zebráknál balra kellett volna menni.
  • The platypus issue.
  • Feladattudat.
And so on and so forth. Notice however, voltak bajszok is (meg pl végighallgattam ugyanazt a tantárgyat különböző kurzusneveken két nyelven összesen hatszor), de azokról a jóságok között most szó ne essék. Mert ez akkor is. Nagyon.

Köszönöm, Danke, Thanks, Obrigada, Arigato meg minden.
A VEFK, a VEN és a cszäääää nevében.
Álé.

2014. június 16., hétfő

a mi urunk a tűz királya^^

Ébredés előtt tüzet idomítottam, mert agni kaira hívtak, a becsület miatt ugyebár muszáj volt kiállni.^^ Ébredés után megláttam a mosogatásra váró edények piramisát, és az első gondolatom az volt, milyen vízidomár mozdulattal lehetne ezt könnyen lerendezni. Söprés helyett pedig lég-, esetleg földidomítás kéne ide. Ó, és megint elfogyott egy néznivalóm. Ó, és megint egy rajzolt srácba vagyok szerelmes. (Bár neki legalább nem kék a haja. A hasa se lukas -- az Sokkáé legfeljebb --, és csak a fél arca égett. Sőt, bár többszörösen áruló, megéri az öregkort. Összességében egész szerencsés választás.)



2014. június 8., vasárnap

crossover a negyediken

Bébi Kenpachit járni tanítani nagyon nem volt egyszerű, mert ahányszor rájött, hogy tud egyedül állni, rögtön el is esett. (Egyébként szőke is volt, és a legkevésbé sem animált, de ez akkor ott nem zavart.) Úgyhogy egy idő után inkább odébbálltam megnézni Zukóék végső harcát a soproni József Attilán a garázsoknál, de rossz garázshoz mentem, ahol még csak a történet eleje zajlott, pedig én a végére lettem volna kíváncsi. Végigjártam majdnem az egész utcát hosszában (egészen a Jánostelepig kiért, hosszú séta volt), de végül mégsem értem oda a végére, viszont megtudtam közben, hogy Xeth Saralával lett eljegyezve. 
Ahogy a zukós harc végét, azt sem tudtam meg, Adam mit szólt ahhoz, hogy egy navrád lenyúlta Saralát.