A varrós szekrény alján megtaláltam a kiskori kispárnám maradék anyagát (pontosabban a hozzá tartozó kistakaróét, amiből az újabb és újabb - mindig szigorúan ugyanolyan - kispárnák születtek, miután sorra rongyossá aludtam őket az évek alatt). Olyan honvágyam lett hirtelen, ami még Veszprém hiányát is lekörözte, de azért próbálom meggyőzni magam, hogy ennyi év után azért el tudok majd aludni úgy is, hogy nem a napon, holdon, felhőn, csillagokon, űrhajón pihen a fejem.
Mellékesen pedig régebb óta kötődöm az űr-témához, mint amióta az eszemet tudom. Nem mintha annyira meglepő lett volna az újrafelfedezés.
