2017. október 24., kedd

crossover again

Szóval Alden szerepelni fog a SW VIII-ban, amiről majdnem el fogok késni, és aminek nem lesz beúszó szövege (vagy ha lesz, azt tényleg le fogom késni), de azt azért tudni fogjuk előre, hogy a központi motívum a fájdalom lesz. Ennek megfelelően, ha valaki filmnézés közben piszkálni akar, annak el fogom törni az ujját. (Ha már a késés miatt nem sikerül a családom mellé ülnöm.) Aldent persze majd jól ki akarják nyírni, hogy lenyúlják Abelt, de hogy melyik oldal, az ebben a részben nem derül ki. Úgyhogy várjuk a folytatást.

Azért erről a filmről már most többször álmodtam, mint bármelyikről korábban. (És bár ez a verzió szimpatikusabb, mint az, amelyikben elbőgtem magam a szörnyű zenés betéteken, azért legyen most már december.)

Note to self: elalvás előtt nem írunk rohamokat. Vagy ha igen, számítunk a következményekre.

2017. október 15., vasárnap

könyvbemutató és trónok harca

bringa az állomásra, telekocsi, Nyugati, Parancsnokot felrakjuk a vonatra (vonat a világ végén),  nyávogó galamb, a sereg vonuljon végig a városon (ezt a taktikát estére is meg kellett volna tartani, hátha működik), Padfoot kávézója, málnás sajttorta, eltűnt buszmegállók, Darth Vaderes wc-ajtó, pincehelyiség, az a rozsdaszín a téglán, szeplők, okleveles totoja, random meg nem random arcok, ja a nevemet amúgy pont lehagytam, ablakkeret (a boltban is), nem Dorne hanem Starkok, melegszendvics, saját káron tanulás, Winterfellt elfoglalák a Greyjoyok, meg még meg is vették a Vastrónt és a mindenséget egy pénzért, szövetkezés a világ túlsó felével (támogatlak, tessék ostromgép két ló meg még Blackfish is Égikertben vendégszerepel), random hajótámadások a végén, Winterfell elesett de Robb Stark hősiesen visszafoglalt legalább egy várat, mégse lettünk hajléktalanok, hét órás játék, matracfújás, kevés alvás, reggelinél jegyvásárlás, egyedül metrómegtalálás (ez nem is olyan nehéz), kávésfiúk a Keletiben (120 Ft), random helycserés támadások, vonatpótló, Buckyt összeszed az állomáson, hamarabb beér, jó idő (pólós, végre), süti és virág, ebéd mindenkivel (végre tényleg mindenki le tud ülni), egymás szavába vágva mesélés, aztán eggyel odébb apáéknál is (tényleg kéne egy életnagyságú 3D Solo in carbonite falidísz, még jó hogy lehet kapni), színészlelési kísérlet (akkor se látom rózsaszínnek), egyszemélyes kutyazenekar amúgy, meg minden klappolt már megint, és le se söpörtem a pályát, sok ilyet még
(meg az ajánlás, minél többször gondolom végig, annál jobban díjazom ezt a verziót, elteszem mottónak, jó lesz ez)

2017. október 14., szombat

nemcsak álmomból felkeltve

Álmomban németül beszélgettem a fiatal Gellert Grindelwalddal. A mamámék régi utcájában, egy esküvő kellős közepén. Merthogy a menyasszony volt amúgy az utolsó Ereklye. Ja, az én anyanyelvem meg angol volt.