but it's awesome, főleg, amikor valahol az egy és negyedórás hatodik kör környékén kiszakad az emberből a könnyesre sírós, földön ülős, rekeszizomfájós röhögőgörcs. Meg amikor közben festenek neki motivációs várost, kedvenc-színű éggel. *-* Meg közben meg lehet pucolni legalább 8-9 almát, mert abból bőven van muníció. Meg lehet szövetségeket kötni, tanulván az előző alkalomból, pontosan tudva, hogy hátba leszel támadva, de addig azért jól jön a kölcsönös segítség. És lehet váratlan támogatást kapni a végén jófej játékostársaktól/ellenfelektől, amikor a szövetségessel tényleg egymásnak mentek a győzelemért. És lehet nyerni életed második játszmájában. *-*
(Jó, persze, már múltkor is megmondtam, hogy Lannisterként könnyű. Bár azért annyira amúgy nem, de talán mégis jobban feküdt. Meg nem árt tanulni a hibáidból. Meg elkezdeni érteni a szabályokat, amik szerint játszol.)
Aztán székre állva, kollektíven fotózni a táblát, örülni, hogy beálltam a három sráccal játszani, betolni a maradék melegszenyákat, örülni a festőkör műveinek, és tolni még egy gyors emberiségmentést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése