kőkemény realitás

Némi faggatózás után kinyögtem, hogy nem azért vágok ingerült fejet, mert haragszom, hanem mert frusztrál, hogy meg kéne oldanom egy fiktív problémát.
– De azt hittem, tényleg valami baj van.
– Nincs. Csak a szereplőknek baj.
– Azok meg bekaphatják.

Túlságosan hozzászoktam, hogy a szűk környezetemmel egy fiktív nyelvet beszélek.

Boguöá ű!

A hétvége tanulsága, hogy lehet parancsra Iokuát álmodni (ráadásnak Alden jár mellé). És van 30 kihívásszavam novemberre (egy scrabble-tábla konkrétan), és majdnem kibogoztam egy szereplőmet a magam gyártotta gubancból (ha november végéig sikerül, boldog leszek, de lehet, hogy inkább meggondolom magam, és mást írok). Azon kívül kaptam alakulást sajátsztori-fanficből, és rájöttem, hogy van egy szereplőm, aki tud zongorázni, bár ez annyira mellékes, hogy ki se fog derülni róla. Továbbá kiderült, hogy Alex hasonlít magára, és rinocérosz jegyben született, és hogy Nitrel vicces hely. Meg egy csomó minden más is – az viszont még mindig nem, hogy akkor most melyiket is fogom írni végül is.

a portfolió érzelmi vetületei

Meg minden. Csak úgy mondom, a csavarokat meg az anyákat úgy pakoltuk egymásra, hogy kézzel nem érhettünk hozzá, csak a három ecsettel. És tényleg nem csaltunk.

Meg építettünk gombát meg raktunk tangramot, és igen, levontam a konzekvenciákat, tangramrakásban szörnyen rossz csoportmunkás vagyok, vagy én rakom vagy a többiek, de együtt csak egymás idegeire megyünk.

Egyébként meg szerintem marha vicces, hogy bármilyen órán, bármilyen kontextusban elővehető egy csomag pedagógiai célra félretett csavar.

Fotó: No

neked soha el nem felejtem, hogy kimondasz dolgokat helyettem

azért az mégiscsak megnyugtat és hazavisz valahová nagyon régre, amikor egyszer csak újra kiszól a semmiből, és a lehető legodaillőbb sort fűzi hozzá ahhoz, ami éppen amúgy is gyomron vágott. csak a biztonság kedvéért. jelezvén, hogy figyel ám. meg hogy igen, ez pont olyan. figyeljek én is.

figyelek. és ma nyugodtan fogok hazamenni aludni. csak előbb beleburkolózok a világba.

Pillanatfelvételek az életből

Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.

A haladó nevet,
a haladó feled,
ha nincs is kézbe kéz.

Az ittmaradó ír,
és néha-néha sír,
és néha messze néz...

A mese vége mégis
örök-szomorú, szent-egy:

van, aki itt marad,
van, aki elmegy...

(Dsida Jenő)

pozitívan

– Milyen barát vagy te, hogy kétségbe vonod a szavam?
...
– Hasznos.

(No.)

látkép a koleszszobából

Hamu hullott az égből.

térdszalagrend

Azt mondta, évek óta megy már ez a kurzus, de nem nagyon volt még, hogy valakinek ilyen hamar sikerüljön ezeket* így megtanulnia. Nem mondom, hogy nem szállt tőle magasra az önbizalmam. Az ilyen azért fel tudja dobni az ember napját.

Mondhatni jót tett. :)

*bilabial, dental, palatal and velar implosives. És a velar amúgy elsőre sikerült a többi alapján. *büszke*

zokni #2

Megvannak.