tíz év múlva ugyanitt

thanks for the help

– Azt is újra kéne olvasni, hogy leteszteljem, még mindig végigbőgném-e az egészet.
– Ahhoz el se kell olvasnod, anélkül is megmondom, hogy bőgni fogsz.

2017

Tulajdonképpen nem érzek ilyenkor soha semmilyen változást, meg nem is hinnék az újévben, ha lehetne egyáltalán hinni benne, de azért most random összeszedtem egy listát arról, mik voltak a legjobb vagy legmaradandóbb emlékek ebben az évben, és meglepően sok minden összejött így hirtelen. Szóval feljegyzem őket ide, hogy meglegyenek legalább.

Idén először

• voltam Angliában
• (és utoljára) voltam Linkin Park koncerten 16 év várakozás után, és láttam-hallottam a fiúkat élőben a szülővárosomban
• voltam premier előtti vetítésen moziban az egész családdal
• voltam a Velencei-tónál
• voltam Bastille koncerten
• láttam a naplementét a Balaton déli partján
• voltam egy nyár alatt 5 fesztiválon
• korcsolyáztam nyáron tóparton
• voltam könyvhéten
• raboltam el a kedvenc írómat és szörpöztem vele
• kaptam ajándék teát a Fertőn korizva
• léptem (és pisiltem) az óceánba
• sétáltam több kilométert az apályban
• ittam rendőrkávét
• ettem balatoni hekket
• kaptam (félig) 8 éve várt shipet (csak félig bántam meg, de vissza lehet esetleg más kívánságra cserélni?)
• játszottam Rettegés Arkhambant, Citadellát, Trónok Harca társast
• fallabdáztam
• utaztam egyedül bkv-n
• vettem e-vonatjegyet
• vettem autót
• ettem sushit
• jelent meg írásom nyomtatásban és dedikáltam
• fizettem parkolási büntetést (és reklamáltam aztán sikeresen vissza)
• tudtam meg, hogy nagynéni leszek
• láttam egy filmet hetedszerre moziban
• játszottam Beugrót és improvizáltam zavar nélkül oltári baromságokat
• írtam valamirevaló terjedelemben angolul
• futottam neki az InkTobernek
• ültem nyakban koncerten
• voltam évközi vidéki NaNo talikon
• utaztam telekocsival
• vezettem autóval fesztiválra
• írtam crossovert
• adtam ki tanúsítványt
• értékeltem a brit akcentust
• iratkoztam be felnőtt áron a könyvtárba
• tanultam meg porg hangot kiadni

és idén újra

• elkezdtem mászni
• meg többé-kevésbé rendszeresen futni
• kezdtem írni a revet (9 év után)
• kezdtem SW Legends könyveket olvasni
• kaptam bőgős ficet
• kezdtem és vezettem rendszeresen naplót
• csináltam még rengeteg más szuper dolgot
• volt egy nagyon jó évem.

Köszönöm, danke, thank you, obrigada, arigato, dankje, tenem-ra.

könyvbemutató és trónok harca

bringa az állomásra, telekocsi, Nyugati, Parancsnokot felrakjuk a vonatra (vonat a világ végén),  nyávogó galamb, a sereg vonuljon végig a városon (ezt a taktikát estére is meg kellett volna tartani, hátha működik), Padfoot kávézója, málnás sajttorta, eltűnt buszmegállók, Darth Vaderes wc-ajtó, pincehelyiség, az a rozsdaszín a téglán, szeplők, okleveles totoja, random meg nem random arcok, ja a nevemet amúgy pont lehagytam, ablakkeret (a boltban is), nem Dorne hanem Starkok, melegszendvics, saját káron tanulás, Winterfellt elfoglalák a Greyjoyok, meg még meg is vették a Vastrónt és a mindenséget egy pénzért, szövetkezés a világ túlsó felével (támogatlak, tessék ostromgép két ló meg még Blackfish is Égikertben vendégszerepel), random hajótámadások a végén, Winterfell elesett de Robb Stark hősiesen visszafoglalt legalább egy várat, mégse lettünk hajléktalanok, hét órás játék, matracfújás, kevés alvás, reggelinél jegyvásárlás, egyedül metrómegtalálás (ez nem is olyan nehéz), kávésfiúk a Keletiben (120 Ft), random helycserés támadások, vonatpótló, Buckyt összeszed az állomáson, hamarabb beér, jó idő (pólós, végre), süti és virág, ebéd mindenkivel (végre tényleg mindenki le tud ülni), egymás szavába vágva mesélés, aztán eggyel odébb apáéknál is (tényleg kéne egy életnagyságú 3D Solo in carbonite falidísz, még jó hogy lehet kapni), színészlelési kísérlet (akkor se látom rózsaszínnek), egyszemélyes kutyazenekar amúgy, meg minden klappolt már megint, és le se söpörtem a pályát, sok ilyet még

(meg az ajánlás, minél többször gondolom végig, annál jobban díjazom ezt a verziót, elteszem mottónak, jó lesz ez)

könyvhét

iró: [Szereplő] is kapott még egy D-t. Háromdimenziós lett.
olvasó: Eddig is az volt.
író: Ja, szerinted. Mert te olyannak képzelted. Attól, hogy beleszerettél egy szereplőbe, akit nem is ismersz, még nem volt az.

Asszem, ezt megérdemeltem^^

(Egyébként pedig de, ez mind-mind ott volt eddig is. Zsvah.)

Valamint Veszprém és Balatonfüred, jéghideg strand, még mindig a csillár, éjjeli Balaton és vasúton napozás, fangirl pólók, miért, biztonságisok és hadászat, továbbra sem cuki seggfejek, virtuális valóságok és kívánságműsor, David (aki túlélte a második kötetet, de nem rendelték egy félmondatban (sem) a Bétára, ellenben katona és szamárlétrát mászik), ki mikor akarja intenzívebben felpofozni Yaant, Giin egyéjszakás kalandja (ami vagy volt, vagy nem, végre ez is kiderült), Feltámadók, Túlélők és Mélyűr.

Fangirling, because it never gets old. Nor does the town where you left your heart.

Aye, fecking true.

megjelenés, utazás...

ágfalvi busz, kassza, hülyének nézés és tájékoztatás, késés, gyorsvonat, vonatpótló busz, angol turisták, railjet, túlklíma, késés, forróság, beton, Keleti, főváros, négy éves emlékek (sarki bolt), hangulat, helyi busz, lakótelep, gyerekkori hangulat, keresés, lepukkant kávézó, szká jegeskávé (frissen lefőzött forró hosszú hideg tejjel, fagyival, majd lehűl tőle), könyvtár, klíma, találkozás, ismerős ismeretlenek, beszélgetés, sárkány, anyakönyv, cseresznyeszedés, spoilerek, fülbefogás, lakluák, idővonal ami még nem volt, ki kit utál (meglepődések, Giint?), kis nitan nyelvtan, mézesmadzag, Reynis, akit bírunk, könyvvadászat, kondi, csomó nevetés, busz, metró, déli, morcos vécésember, gyümölcslé húzóra, személyvonat, baleset, késés, csatlakozásra rohanás, cseresznye, új könyv szagolás, kiújult rajongás, pár szó haza, Kenese kétszer, egymás szavába vágós beszámoló, bezárt benzinkút, tank ne ürülj ki, éjféli tea, fejzsongás, megállás nélkül vigyorgás, ajándékkönyv, kis esti világmegváltás, újraszerelmesedés a világba, szúnyoginvázió, tetőtérben megsülés, zavaros álmodás, világlelkesedés...

Leseratte

– Tudod, más anya összetenné a kezét, hogy a gyereke ennyit olvas.
– Én már összetettem tíz évvel ezelőtt, de most már kezdek aggódni.

látkép a koleszszobából

Hamu hullott az égből.

megint megérte felkelni

Tulajdonképpen legalább háromszorosan.

Először is rábeszéltem a könyvtáros nénit, hogy tényleg olvassa el a könyvet, amit visszavittem, merthogy gondolkodott már rajta, és engem kérdezett, tényleg jó-e (igen, tényleg jó),

másodszor megkaptam a nap kérdését, amikor anya hazajött és benézett a hűtőbe: „Te megittál egy sört?!”

harmadszor pedig megdicsérte a Linkin számot, amit hallgattam – „Ez jó, ez Linkin Park? Hallottam múltkor a rádióban, tök jó volt! Ez egy szép szám.”

(A Ködszerzetben itt kezdenék gyanakodni, hogy kandra van a dologban, ez a kettő így túl gyanús egyszerre. Bár, mint tudjuk, „a magamfajta kandrák nagyon ügyesek”, szóval inkább boldogan fogadom el, hogy kivételesen nem zaj, amit hallgatok.)

újabb megszállottság

Az egész ott kezdődött, hogy miután megmentettük a sünt, leültünk olvasni, és a hétvége alatt befaltam három kötetnyi Brandon Sandersont. És azóta nem tudok kimászni a Ködszerzetből. (Többek között a szká forradalomban veszek részt éjszakánként. Még csak nem is az emerasiban.) A folytatást meg nem bírtam kivárni, úgyhogy tegnap bevonultunk N-nel könyvesboltba olvasni (közben pedig elvesztettem egy fogadást, úgyhogy most lógok fél oldal alakulmánnyal is, amit esetleg meg kéne írnom ma, ha már tegnap határidőre elmaradt). Ma viszont arra volt jó a tipródás és hogy* semmi más történet nem enged most éppen be, hogy végre kivágtam 3 doboz régi holmit a szobámból, és most már van annyi szabad hely a könyvespolcomon is, hogy csak egy polcnyi könyv nem fog elférni sehol, ha hazaköltözök.
És közben megkaparintottam a zsákmányt is, úgyhogy legyűröm a félelmemet és elhiszem, hogy tátongó űrrel is lehet a második rész olyan jó, mint az első volt. De előbb főzök teát, mert a torkom és légcsövem és istentudja micsodám még épp annyira halott, hogy lassan már a szájon át légzés se működik.

* Itt a hogy elé kéne vessző, ugye? (Jaj, de ronda lenne úgy. (A hóhér önmagát akasztja.))

Te is vonatozol, néni?

– A néni mit csinál?
A kislány a túlsó ülésről gyakorlatilag attól a pillanattól kezdve egyfolytában beszélt, hogy felszálltunk a vonatra. Először még a nagymamája próbálta házon belül tartani a megismerési folyamatot, merészen úgy gondolta, elegendő válaszokkal tud ő is szolgálni.
– A néni olvas.
– Olvas?
– Olvas.
Pici csönd.