síelős hétvégés

véletlenszerű ötletként megszervezni egy síelést és bejelentkezni oktatásra, összevadászni a ruhákat, rájönni, hogy a síaláöltözet a világ legjobb téli viselete, indulás előtti éjjel kómába írni magam, aztán éjjel pakolni nagyon gyorsan, Veszprém felé autókázás, Weasley fiú a kölcsönzőben, gear up, az oktatót meg fel fogom ismerni a zöld szeméről, tanárcsoport, epic fun, fontos a pozitív visszajelzés az újonc oktatónak, mom-daughter day, egy szál suutban ülés a konyhaasztal körül, karamellás tea és kalács, senki nem bír felkelni reggel, másfél óra lie in Bastille-ra, kis reggeli lencseillesztési oktatás, parkolóbusz, "emlékszem rád tegnapról, kapsz kedvezményt", felvonóba be- és kiszállás tök lazán, kivéve a legutolsót, amikor megértettem, miért kell a kezdőknek sisak (belülről visszhangzó koppanás), hernyózó snowboardosok, esés-kelés csak párszor, anya elhagyott botja, én a sajátommal nem tudok mit kezdeni minek van egyáltalán, jaj de régen volt ilyen utoljára, hogy fejben össze tudtam rakni, mit csinálok, de a végtagjaim képtelenek lekövetni, óvatoskodás aztán leszáguldás a meredek végén, mert ha óvatoskodok, akkor tuti elütök valakit és felborulunk, "azt hittük, hatalmasat fogsz taknyolni" de persze nem, hah (Amsterdam bringás feeling: a túlzott óvatosság tuti balesetveszélyesebb, mint ha ésszerű határok között nekiereszted), mamavizit, seggreesős videó és az anyai büszkeség, Lieblingsmama választ zenét, fangirling time (ne mondj semmit, mindentől sírós röhögőgörcsöt kapok, és spoilermentesen kimagyarázni se bírom), ket (már stabilan retteg tőlem, nemértemmiért), táskatömés (egy db gyertya ott maradt, az nem fért be), bebuszozás Veszprémbe (still in love), szép új konyha, nanonapközi, effektívtelen ww-k, muffin és kókuszgolyó és megelőző jellegű atomreaktorrobbantás, nempingvin puma és kulcsszavak, motivációs melegszendvics, kiszenvedett december és január, buszra sprint, vonaton írás (füzetbe tollal 3 és fél oldal), egyedül a kocsiban, "ja, online jegy? nem tudok vele mit csinálni, de mindegy, rendben van" (love gysev), mom taxi és garázspakolás az éjszaka közepén (egy csont sem tört), továbbírás (eddigre 7 oldal), döglés, alvás, being content and happy and in love with mountains and so happy for fun people

2017

Tulajdonképpen nem érzek ilyenkor soha semmilyen változást, meg nem is hinnék az újévben, ha lehetne egyáltalán hinni benne, de azért most random összeszedtem egy listát arról, mik voltak a legjobb vagy legmaradandóbb emlékek ebben az évben, és meglepően sok minden összejött így hirtelen. Szóval feljegyzem őket ide, hogy meglegyenek legalább.

Idén először

• voltam Angliában
• (és utoljára) voltam Linkin Park koncerten 16 év várakozás után, és láttam-hallottam a fiúkat élőben a szülővárosomban
• voltam premier előtti vetítésen moziban az egész családdal
• voltam a Velencei-tónál
• voltam Bastille koncerten
• láttam a naplementét a Balaton déli partján
• voltam egy nyár alatt 5 fesztiválon
• korcsolyáztam nyáron tóparton
• voltam könyvhéten
• raboltam el a kedvenc írómat és szörpöztem vele
• kaptam ajándék teát a Fertőn korizva
• léptem (és pisiltem) az óceánba
• sétáltam több kilométert az apályban
• ittam rendőrkávét
• ettem balatoni hekket
• kaptam (félig) 8 éve várt shipet (csak félig bántam meg, de vissza lehet esetleg más kívánságra cserélni?)
• játszottam Rettegés Arkhambant, Citadellát, Trónok Harca társast
• fallabdáztam
• utaztam egyedül bkv-n
• vettem e-vonatjegyet
• vettem autót
• ettem sushit
• jelent meg írásom nyomtatásban és dedikáltam
• fizettem parkolási büntetést (és reklamáltam aztán sikeresen vissza)
• tudtam meg, hogy nagynéni leszek
• láttam egy filmet hetedszerre moziban
• játszottam Beugrót és improvizáltam zavar nélkül oltári baromságokat
• írtam valamirevaló terjedelemben angolul
• futottam neki az InkTobernek
• ültem nyakban koncerten
• voltam évközi vidéki NaNo talikon
• utaztam telekocsival
• vezettem autóval fesztiválra
• írtam crossovert
• adtam ki tanúsítványt
• értékeltem a brit akcentust
• iratkoztam be felnőtt áron a könyvtárba
• tanultam meg porg hangot kiadni

és idén újra

• elkezdtem mászni
• meg többé-kevésbé rendszeresen futni
• kezdtem írni a revet (9 év után)
• kezdtem SW Legends könyveket olvasni
• kaptam bőgős ficet
• kezdtem és vezettem rendszeresen naplót
• csináltam még rengeteg más szuper dolgot
• volt egy nagyon jó évem.

Köszönöm, danke, thank you, obrigada, arigato, dankje, tenem-ra.

idei locsolóvers

1. verzió:
Köbgyökök közt jártam
sinus függvényt láttam
ki akart vonódni
szabad-e locsolni?

2. verzió megszállottabbaknak: 
Függvények közt jártam
cosinust is láttam
el akarták transzformálni
szabad-e most deriválni?


Ha már így felmerült, az enyéim milyen verssel locsolnának. (És igen, a házisárkányos is tetszés szerint elsüthető.)

a kép innen.

horizontösszeolvadás

Napok tudtak eltelni anélkül, hogy arra gondolt volna, milyen furcsa is valójában, hogy valahogy egyáltalán nem volt semmi furcsa, hogy minden a helyén volt, egyszerűen a helyén. Ő is, a többiek is, a közösség, az érzések. Itthon volt, velük együtt, közöttük. Velük volt, és ez elég tudott lenni hosszú órákig, napokig, élete végéig elég tudott volna lenni. Közöttük volt a helye, ezt mindennél biztosabban érezte. Megfogalmazni, körülhatárolt szavakba adni, a kereteik közé szorítani nem tudta volna, mégis: egyszerűen tudta. Önmagának, igazinak, elevennek érezte magát, és nem is akarta megérteni, miért: érezni kellett, nem elmondani, megélni, nem érteni. Szeretni. Együtt lenni. Egymással, egymásért, önmagukért.

Nevetés, ölelés, teától gőzölgő bögre, kézfogás, egymásba fonódó ujjak, egymás fázós vállára terített pulóver, ami a meleget őrzi, ének, együtt, úgy, hogy senkit nem érdekel és zavar, mit és mennyire csinál jól. Egymásba kapaszkodás, mélyen beszívott levegő, fénybe hunyorgás. Kupacba préselődve ölelni egymást, nem is tudva már, kinek a karja ki vállára fonódik.

Apró részei voltak ezek az egésznek, jóval kevesebb is, mint amilyenek valójában voltak a közös pillanatok. Sokszor csak mély, közös csönd. Máskor éles szavak, persze, azok is voltak, de nem ez számított – az, hogy egymás között ez nem lehetett igazi akadály. Értette őket, értették őt, és másra akkor nem is lett volna szüksége tőlük. Ez több volt, mint amit kérni lehetett volna.

Kik voltak ők egymásnak?

Az élet. Az élete voltak.

A háló. Mert ha zuhanna, mindig lesz egy háló ezekből a kezekből, ami megtartja.

Az otthon voltak. Mert ebben volt otthon, a helyén, igazán: az ilyen élethosszú pillanatokban.

(a kézháló Nótól. félszóbeli intertextualitás)

kivágott rész

– Mit csináljak vele, félig idegen.
– Félig idegen a térded kalácsa, ugyanúgy beszéli a líthét mint te vagy én – vitatkozott Deverell.
– Én viszont nem hordok a nyakamban keresztet – vetette ellen Adam.
– Attól még nem idegen, csak keresztény – helyesbített Keith.
– Normális ember akkor se hord kínzóeszközt a nyakában.
– Asszem, bajok vannak a normálisról alkotott fogalmaddal – állapította meg Keith. – Mármint többek között azzal is...
– Cseszd meg, normális ember nem közli egy kereszténnyel, hogy nem vagy normális, mert kínzóeszközt viselsz a nyakadban – jelentette ki Deverell.
– Nem közöltem vele – ellenkezett Adam. – Egy szóval se mondtam.
– Most viszont közölted Keith-szel.
– Neki legalább nincs keresztje.

A: pöttyet antiszociális ^^

E:  XD

A: VAN keresztje, Adamnek hívják :P

limerick #2

Joelt bemutatni kinek kell?
Tudjuk, hogy szörnyen énekel
És nem ül soha buszra
Sem pedig vonatra
Inkább utazik liftekkel

forradalmas hangulatban

véletlenül lett kicsi életkép

limerickek

Régebbiek, iszonyat unalmas sulinap termékei. Non-fiction és fanfiction is van köztük, ja, meg saját sztoris is. (Garvan Noja karija, az utolsó meg a Csodaidőkhöz született.)

Rég nem voltam már ilyen fáradt
Délelőtt ásítottam párat
Aztán elaludtam
S miközben szuszogtam
Kreáltam álmokból egy várat

Volt egy fiú, Keith volt a neve
A feje matekkal volt tele
Nagy ritkán bepiált
Akkor is derivált
Rövid úton megőrült bele

Szigorú emberke volt Garvan
Azt hitték, a fejével baj van
Hős akart ő lenni
Háborúba menni
És feldobta talpát a harcban

Haragudott apjára Paul Yaan
Kiszakadt a születésnapján
Brendonhoz költözött
Külsősnek öltözött
És akkor mindez még csak hagyján...

kispróza

Nem tehet róla a tanárnő, a csoporttársak előadása volt halálunalmas, de ha No nem találja ki, hogy játsszunk, egész biztos elalszok az első sorban megint.
A játék meglehetősen egyszerű: adtunk egymásnak egy első és egy utolsó szót, közéjük kellett írni valamit, 100-200 szóban. (Felrúgtam így is 77 szóval.)
 Bármeddig...
...mennek.

csak úgy

Szeretnélek úgy szeretni, hogy veled még a haláltól se féljek, de nem tudlak. Talán majd egyszer tudlak, ha idősebb leszek, de lehet, hogy csak mást fogok tudni így szeretni. És az is lehet, hogy ez az érzés csak néhány embernek jár és lehet, hogy én nem is vagyok köztük. Lehet, hogy én mindig félni fogok a haláltól.