(És még ha technically valóban nincs is kint a tábla, never have I ever seen anybody, aki leszállt volna az egész várost átszelő bicikliút közepén azon a cirka 8 méteren, ahol a jóemberek csesztek kitenni a táblát. De nyilván egyszerűbb belekötni valakibe, mint odébb lépni egyet.)
Másnap tekerek haza, tök ugyanott egy csapat fesztiválozó állja el a teljes utat, legalább 8-10 srác, telefonból szól a zene, összehajolva néznek rajta valamit, már jó a kedvük, és már nem józanok. Látom, hogy nem látnak, csöngetek, lassítok. Néhányan észrevesznek, odébbmásznak, terelgetik a többieket is, hogy szorítsanak nekem egy biciklinyi helyet. Ahogy elcsorgok mellettük, megköszönöm. Az egyik srác utánam szól: mi köszönjük, hogy csöngettél.
És akkor az ide áradó fesztiválozóktól élhetetlen a város, mi?






