fitt és üde

Tanulás közben bealudtam az asztalra borulva, egész pontosan másfél méterre az ágytól. Aztán ébredés után nagyjából 10 perccel ugyanarra a könyvre ráaludtam az ágyon is.

csoportos (!) i. gy.

„stupidity in such proximity is determinal to my health”

(Jamie Winchester: Nuffayou)

ködbeteg

Miután megtaláltam a bérletem, kiszámoltam, hogy nem kapok visszajárót és rájöttem, hogy este hatkor már nem érem el sehogy a délutáni buszt, megpróbáltam anyát meggyőzni, hogy vigyen már haza; közben pedig megfogalmazódott a fejemben a gondolat, hogy Hathsin Túlélője nem örülne neki, ha felvenném a valóságban csörgő telefont.

(Egyébként neki volt igaza, fölöslegesen keltem fel, téves volt.)

spanyolviasz

St:  ja, és rájöttem, h megint át kell szerveznem az egész idővonalat és egy teljes évvel meghúzni a sztorit^^
H:  de erre már rájöttél néhányszor^^
St:  de most megint :D
H:  olyan vagy mint B. matekon, háromszor is képes először rájönni valamire^^

özöntea

Két perccel indulás előtt szétborítani a teát az asztalon több okból se móka: annyi volt az össz reggelim, sikerült telibe kapni az előkészített könyvtári könyvet, amit épp el akartam pakolni (hogy csak a legfontosabbat említsem, de csúnyán elárasztotta a különböző fajtájú és célú papírfecniket is, amik itt hemzsegtek), és miután hazaértem, vettem észre, hogy a laptop alatt is áll a tócsa, bekebelezve ráadásnak az új idővonalat, amit nem egészen két napja raktam össze. Azóta hálálkodok, hogy a gép szemrebbenés nélkül megúszta (azok a pármilis talpacskák aranyat érnek), és a tegnapi sokórás szenvedéssel megszült rajzvázlatot is kerek fél centivel elkerülte az özön.

Always look on the bright side of life...