Viszlát, és kösz a tikokat!

• Meg a VEFK-et. Mindenestül.
• A szoba- és lakótársakat.
• És a forradalmárokat, akik első félév őszén születtek. Meg az altervárost, akik a mesterképzés első nyarán.
• A várost. Nappal is, éjjel is.
• Hogy megtanultam angolul és elkezdtem portugálul. Meg egy picit nitanul is, de az "Én vagyok az apád"-nál bonyolultabb mondatokig nem jutottam, csak memoriterekkel.
• A második családomat és a gyerekeimet.
• Még a jófej tanárokat is. Itt említeném meg, hogy a Jeep néha indexelhetne.
• Amerikát.
• A VEFK-et.
• A wc-chatet.
• A koliszobában kidolgozott elméleteket.
• Az éjszakába nyúló beszélgetéseket még ha minden át is hallatszik.
• A teát. És Zamit.
• Itachit és Yahikót, Byakuyát és Ichimarut (oké, meg Kurosaki-sant és Kisukét), Joelt, Elijah-t, Jon Snow-t és Prince Oberynt valamint Zuko herceget. És Noah Foxot, meg Dét és Kiant is.
• A VEFK-et.

Meg nem is tudom. Annyi mindent. Ja, meg az örök tanulságokat:

• Nót egy hétvégére magára hagyni veszélyes.
• Mindig jól jöhet egy csomag pedagógiai célra félretett csavar.
• Bocsássatok meg és nektek is megbocsát a tik.
• A világot fél óra alatt lazán meg lehet váltani.
• De azért néha a világ királyainak is meg kell menteni a seggét.
• A zebráknál balra kellett volna menni.
• The platypus issue.
• Feladattudat.

And so on and so forth. Notice however, voltak bajszok is (meg pl végighallgattam ugyanazt a tantárgyat különböző kurzusneveken két nyelven összesen hatszor), de azokról a jóságok között most szó ne essék. Mert ez akkor is. Nagyon.

Köszönöm, Danke, Thanks, Obrigada, Arigato meg minden.
A VEFK, a VEN és a cszäääää nevében.
Álé.

furmányos pitypangmagonc

St: küldtünk neked pitypangejtőernyőket (...)
bár jó hosszú az út
G: hát igen

még autóval is

de lehet okosan beszállingózik egy német kamion ablakán

és mikor itt kiszáll a sofőr

az ajtó szele kiviszi őt is

elit kommandó

Reggeli torna helyett buszra loholás, frankón időben odaérés, némi értetlenkedés a sofőrrel, hogy Almádi, de melyik megálló? Leszállás, bácsi után futás a kihalt utcán, pániktelefon, hogy innen hová is kell akkor most menni. (Never trust google.) Induljatok el vissza, nagyon rossz helyen vagytok. Balatonparti könnyű séta vágta addigra már esőben, segélytelefon #2, ti ott vagytok? Hát mi nem, de majd igyekszünk, nincs valaki véletlenül kocsival? Telefon #3, ott vagyunk, ahol mondtad, innen most akkor merre? No, ne arra, azt mondta, erre kell... Telefon #4, mondjátok meg a tanárnőnek, hogy nem érünk oda... Kb. két percen belül tanárnő, G-vel az anyósülésen fékez az út mellett, csuromvizesen bemászik hátra a trió, köszönjük, de tényleg. Aztán ugrás ki és futás, már becsöngettek, különítmény becsurog a terembe, szép lassan kienged, önösszeszed.

Akciófilmet fogunk amúgy forgatni a mentési akcióból, annak lesz Elit kommadó a címe.

Amúgy meg szereztünk visszafelé is fuvart, a kocsi előállt. Yokatta.

És mikor hazaértünk, tele is ettem magam. Dugig.

Jó, na, néha még a világ királyainak is meg kell menteni a seggét.