meant to be just friends

Azért javítás közben megvilágosodtam, miért mondogatja L azt, amit, mert ha akarom, tényleg bele tudom látni azt, amit amúgy nem szántam oda. (Ennek ellenére nem és nem hozok ki belőle semmit.^^)

napikérdés

hány élete van egy emerasi macskának?

Alex 13

Ez már szinte hivatalos, márpedig megtaláltam Alex tizenhárom éves kiadását. (Ma még koncertre is kísértem, meg is lépett.) Múltkor meg a felnőtt önmaga ácsorgott a bolt előtt, cigi, satyi, minden ami kell. Egyébként még mindig nem értem, mit csinál ez az ember.

zoknimizéria

Mi visz rá valakit arra, hogy a testvére fél pár zoknijait (mondjuk úgy 5-6 darabot legalább) elnyúlja otthonról, és soha többé vissza se hozza a városba?

(Ma két fél pár megkerült egyébként, bár az egyiket nem is kerestem, mert a másik fele sincs nálam.)

A Kaláka örökzöldje jut mindig eszembe:

Esténként a sötétben megjelenik
a nagy zoknifaló.
És a zoknijaim sajnos eléje másznak.
Reggel azért nem találom sehol
A fél zoknimat.
Persze az is lehet, hogy
Az ágyneműtartó mögött reszketnek
A nagy zoknifalótól.

A legjobb, ha az embernek valamennyi zoknija
Egyforma színű.

(Azzal a kiegészítéssel, hogy még az egyforma színűekkel is az a baj, hogy nem egyforma fajták, bár úgy fest, van, akit nem zavar, ha az egyik lábán rövidebb a zokni, mint a másikon.)

napikérdés

a kispapoknak vajon kell mikroprédikációt tartaniuk?

alternatív

azon gondolkodott, hogy mi lett volna belőle
ha nem hátra indul el hanem előre
és hogyha számolni visszafele kezd el
nem hárommal végez, hanem az eggyel
az eggyel

2 nap, 2 óra, 19 perc

Namost akkor ideje az első 2 napra valón túl az egész történetet végiggondolni, legalább olyan nagy vonalakban, hogy tudjam, mi az eleje, a közepe meg a vége, és ki milyen irányba akar haladni, illetve akar-e valaki még mesélni (és ha igen, akkor sürgősen találja ki, mi történik vele). Mert basszus, tényleg fogalmam sincs, mi fog történni. Azt ugyanis már ennyiből látom, hogy az eredetitől nagyon eltávolodtunk, tehát annak mentén nem igazán haladhat a dolog. Meg nem is igazán végződhet úgy.

Közben az első napikérdés is előkerült már (jó, hogy még nincs is augusztus): ha a lónak lehet szárnya, miért csak neki, miért nem repkednek példának okáért szárnyas mezei pockok a környéken?

újratervezés

Most, hogy megvan legalább az illúziója annak, hogy ráérek (azaz megengedhetek magamnak hosszabb ötletelős gondolatmeneteket és nem kell erővel kirúgnom mindenkit, aki random beköszön, hogy hello, én is élek ám még, és ezt meg azt csinálnám amúgy, hé), ideje lenne végigrágni az eddigi termést, és eldönteni, mi az, amit át- vagy újra kell írni, esetleg kihúzni ahhoz, hogy folytatni tudjam. Meg kéne találni valakinek az irányt, másvalaki(ke)t bevezetni a káosz közepébe, eldönteni legalább egy szereplőről, hogy van-e létjogosultsága, és ha igen, mit lehet vele kezdeni, és mérlegelni, milyen irányba lehet akár vele, akár nélküle mozdulni. Rá kéne jönni arra is, hogyan tudnám kifejezni, amit ők nem igazán hajlandóak, hogyan lehetne a tömény keserűséget redukálni, és hogy kaphatna még szerepet valaki, mielőtt végleg kiteszem a képből. Ja, és a legszótlanabbat legfőbb ideje lenne már szóra bírni.
Aztán el kéne dönteni azt is, neki merjek-e futni a júniusnak. Mert egyelőre nem állok úgy, pedig tök jó lenne. De ha a novemberit se bogoztam még ki, félek, hogy káosz lenne a vége.
Arról nem beszélve, hogy a Bleach még mindig bezavar, mert gyakorlatilag sehová nem tudok nézni anélkül, hogy animált fejeket lássak. Esetleg összeálmodjam az espadákat az ICS-vel. Vagy a forradalmárokkal ugye.
Aztán mindezek után odáig is el kéne jutni, hogy a dilemmázáson túl végül legyen is valami.

visszajelzések

Mindig meg tud lepni, mennyire különbözőnek látnak az emberek, attól függően, milyen helyzetben találkozunk, és ebben a helyzetben mit tudok mutatni magamból. És vicces, hogy úgy lesz ég és föld a visszatükrözött kép, hogy mindegyik helyzetben igazából egyszerűen csak magam vagyok. Legalábbis úgy érzem.
Voltam már napocska is, aki a föld alatt fekvővel is elhiteti, hogy tud repülni, most éppen furcsa diák-típus vagyok, abszolút racionális, aki visszahúzza a lábánál fogva a földre a tanárt, ha azt kezdené hinni, hogy szárnyalni kezd a csoport. Elgondolkodtam, vajon melyik vagyok inkább, vagy melyikből mennyi igaz rám, aztán arra jutottam, hogy igazából mindegy, az egyes emberek ennyit látnak belőlem és kész. De rohadt érdekes akkor is.