szigópara

pihentető éjjel kerestetik

Még elalvás után is a cikkösszefoglalókat írni tovább határozottan fárasztó, még akkor is, ha a Once Upon a Time karaktereinek lélektani motivációjáról olvasok/írok (meggyőződve arról, hogy ez még bőven belefér a pragmatika témakörébe).

Az meg már övön aluli, amikor véletlenszerűen közlik, hogy a srác, akinek félig-meddig az ölében kötöttem ki utána, amúgy Yaan.

novemberi jelentés

Hivatalosan is elbuktam az idei NaNómat.^^

Total Words Written: 22,697 – ami egyébként annyira nem rossz eredmény, ha figyelembe veszem, hogy kizárólag a hónap első felében írtam. Pláne, hogy akkor is a nagyjából semmi időmben, szóval összességében azért azt hiszem, kicsit büszke vagyok, hogy belefért több mint 20k a novemberembe, amiről jó előre tudtam, hogy nem kicsit lesz gyilkos.

És hát most már tényleg szörnyen közel van a vége. Csak időm legyen egyszer újra (és ne akkor derüljön ki, mi minden borul fel véletlenszerűen).^^

pályaorientációs válság

„Miért nem mentem bőrdíszművesnek??”

- napi egzisztenciafilozófiai kérdés, szobatárs, éjjel 1 magasságában -

nefeleddgömb

napikérdés:

„Miért van ide felírva, hogy don't forget?” o.O

(N.)

szülihónap

A napot már nem tudom pontosan visszakeresni, de annyi biztos, hogy októberben születettek, szóval elmúltak ötévesek a forradalmárok. Furcsa így belegondolni. :)

konfliktuskezelés tanulságai

hatalmi pozícióban az ember nem konstruktív, és a tanároknak is van szépérzéke

*csillaggal jelölt rész, lábjegyzet, miegymás: azért na már. de kösz a bizalmat.

bathroom mystery

hajmosás után a kád lefolyójából sült hagyma keveredett elő o.O

back from the trip

Szóval most, hogy két hete itthon vagyok már (te jó ég, lassan már a koliba is felértünk ilyenkor), van már talán akkora távolság, hogy lassan elkezdje kialakítani magának a helyet, ahol ezentúl jön velem tovább.

Az most ebben a nagyon fura, hogy többnyire olyan helyeken járok, ahová minden esély megvan, hogy visszajutok még, talán nem is annyira soká, de ha akarom, biztosan lehet még rá lehetőség az életben. Ha akarok, még oda is elsétálhatok, ahol lakni már soha többé nem fogok és az én kis életemben nincsenek akkora távolságok, amik ne lennének újra bejárhatók, ha a sors vagy én nagyon szeretné(m). Vagyis eddig mindig így hittem, már csak azért is, mert szörnyen rossz vagyok lezárásban és elengedésben. De akárhonnan nézem, az összes többi helyre lényegesen több esélyem van visszajutni – még ha nem is azokkal együtt és úgy és pont ugyanoda, ahol korábban voltam –, mint ide. Mert egy óceán mégiscsak egy óceán. Az a sok érzés meg most ott maradt egy másik földrészen egy olyan helyen, ahová végül is egészen otthonosságig szoktam még ennyi idő alatt is. Ami egyébként nagyon jó, mert tartottam tőle, hogy nem így lesz.

Közben meg marad minden otthonos itt is bennem, vagyis bennünk és közöttünk, olyan közös élményekből szőtt szálakon, amit szükségszerűen csak azok látnak és értenek, akik akkor és ott vannak együtt. És mivel nekünk ott van akkor is, ha kívülről nem, vagy nem úgy látszik, ezért nekünk jó. És ezért nem érdekel senkit az, akit ez zavar. Mert nekünk ez élmény és emlék és csapat. Arról nem én tehetek, hogy más nem azt látja benne, amit én, de lassan az is kikopik, és csak a mi részünk marad meg belőle.

A Team Baron.

A NAZ.

A trip. Mindenestül.

A földrész, ahol minden fordítva működik.

Az éjjel elajándékozott szőlő, a bőröndön lifegő cetli, az indulás hajnali 3-kor, reptéri wi-fi és tranzitcsocsó, 2 + 1,5 + 9 órás utazás, Markus és Christoph, kis adag kaja, Lufthansa pokróc, everyone's thirsty, nagyvárosi szédülés, felhőkarcolók, VEFK és tikok, csúszik az idő, majdnem 48 óra ébrenlét összesen másfél órányi összelopott alvással, rossz konnektor, jó átalakító, nehéz ajtók, foglalt fürdő, zuhogó eső, esőkabátos reggeli Hobbittal és Leonnal, torontói metró, bőrig ázás a Niagaránál, hosszú séta, fish & chips and tea, sirályok meg más madarak kollektív tudata, vizes zokni, beázott cipő, várakozás a határnál, ujjlenyomat és retina scan, campus sötétben, Paul and Judy, fordítva működő zárak, belépőkártya, elírt ékezetek, NAZ batyu, hülye wc-k sorozata, ágyazás és röhögőgörcs, papírpoharas tea, jaywalk, american food, cukortúladagolás, kajamennyiségek, barbecue, rohanás, dining hall, campus tanulás, mókusok, Arts Center, Medaille, konferencia, q&a, Frakk, Beowulf, Soproni, koncert, East Ave, walkie-talkie, keresse meg a legközelebbi utat, BSCZ és BRRA (yours to discover), lila torta, Ganondagan, long house, longball, mindenki fut, senki nem érti a szabályokat, lila NAZ napszemüveg, Smyth Hall, konferencia terem keresés, betárazott banánok, Eastman House, F-4-es parkoló, kifli meg sajt, public market, hülye sapkák, egydolláros kártya meg karabiner, pumpkins, Freddie & Sue, Peckham Hall (mindenütt), Miss Anthony járdája és fája és főképp aligátorbőr táskája, előadáson röhögőgörcs, we're the Hungarian students, uszoda, eltűnt csoport és kémkedés, faculty lectures, Team Baron, photoshop, outlet, kocsihiszti, kollektív röhögés, schoolbus, autópálya, Ithaca, hegyi túra, otthagyott VEFK és EASI, lépcsők, csúcsfotó, sznob lakás, s'mores, rohanás, tegnapról csórt kaja, Niagara átszalad, McMaster University, kocsileadás, reptéri csövezés, túl sok alma, Air Canada check-in, vihar az Atlanti-óceán fölött, Alan, kajamérgezés, München, reptéri csövezés, alvás, AC pokróc, Lufthansa kávé és tea, európai konnektor és 220V, Jörg 40 perc alatt BP-re, reptéri csövezés, fogadóbizottság, Team Baron, Lord Protector, welcome home, busz, kompromittáló képek, meg még mennyi minden amit összeszedni se lehet csak vinni tovább idebent.

Mission accomplished.

Persze az még lesz egy idő, amíg nem azt álmodom, hogy a repülőre kell menni, becsekkolni (és esetleg ott ráébredni, hogy nincs érvényes útlevelem meg miegyéb). De attól nem félek, hogy ezek helyett nem jön más.

(És persze van egy halom kép is, meg még több mindenhol máshol.)

tengerentúlról

Mivel több mint 40 órája vagyok úgy talpon, hogy mindössze másfél órát sikerült közben alvásra lopni (azt is négy részletben), most csak ennyit: megérkeztünk Torontóba, egészben vagyunk, holnap indulunk tovább. Közben pedig zajlik a mission.

elbukás 2.0

Tulajdonképpen tényleg várható volt már valami, de azért annyira nem volt jó, amikor a rev-csapatot máglyán elégették, mint a középkori boszorkányokat. Pláne, hogy nem állt hatalmamban megmenteni őket.

szalvéta art^^

Aminek látszanak. Vagy még inkább, aminek látszani próbálnak.

A szalvétasárkányt jómagam, a szalvétaembert keresztanyum követte el. Utóbbit Faronnak szeretettel. :P

jó veled, mikor csúszik az idő

A Csend alatt menekülni egy gyanúsan F-ére hasonlító bicajon Kiannal a kolis biztonsági őr elől, aki csak azért nem lát, amikor otthagyott cipőt csórsz egy üres lakásból, mert más idősíkon mozogtok, és ő a múltból nem látja, hogy az ő jövőjében te is ott jársz, csak te láthatod őt, és parázhatsz, hogy mi lesz, ha mégis észrevesz. De legalább álmomban tudtam futni és tekerni.

kényszerű helyzetkihasználás

és most, hogy úgyse tudok semmi mást csinálni, nekiülök, hogy ledolgozzam 3 nap alatt a maradék 10k-t.

viszont legalább a garázs rendben van.

papírhajó a végtelenbe

Amikor rád szakad, hogy próbálkozhatsz te akárhogy, kiszállhat a szereplő alig a rajt után és végigcipelhetik az egészet teljesen mások, egészen máshogy a hátukon, és ki is hozhatnak belőle egy csomó más dolgot, mert más körülmények között, más háttérrel és más személyigéssel építkeznek. És a végén mégis előkerül ugyanaz, ha másoknál és máshogyan is, de ott van és nem tudsz vele mit kezdeni. Mert akárhány történettel játszol, valamiért az összesben ott van. Olyankor néha tényleg annyit lenne kedvem sírni, hogy világgá úsztathassak rajta egy papírhajót, hátha van valaki valahol, akihez ha odaér, egy icipicikét jobb lesz neki is és nekem is.