karanténchallenge #1

Vííííííííííííííííííííííí, done. ^^

our brains are awesome. they can hack quarantine and be with people far away and still do things together in dreams.

tíz év múlva ugyanitt

fire, fire, fire

#research (avagy hogy is van ez, ha fájó-remegő kézzel kéne célozni)

fietsweg verhalen

Szerdán tekerek haza, a bicikliút két szakaszát összekötő kb 8 méteres (valóban nem kitáblázott) szakaszon egy család állja keresztbe a járdát: gyerek ül a lábbal hajtós kismotoron, anyuka nekem háttal a gyerek arcát törölgeti, apuka felém fordulva eszi a fagyit és bámészkodik. Látom, hogy lát, várom, hogy esetleg odébb terelgeti a családot, lassítok. Közeledek, anyuka-gyerek még mindig nem lát, apuka meg se moccanva, rezzenéstelenül bámul az arcomba. Csöngetek, anyuka észrevesz, elkotorja a gyereket az útból, araszolva kerülném őket, apuka még mindig betölti a teljes járdát nagyjából, és bámul az arcomba. Ahogy odacsorgok lassan, megkérdezi, szeretnék-e valamit. Mondom, például áthaladnék, köszi. Áll, mint a kőszikla, szempárbajt vívva bámul az arcomba, hogy le kéne szállni és tolni. Már kerülöm, ahogy odébb csorgok lépésben, mutatom neki, hogy itt megy a bringaút, itt mindenki teker. Már a sarkon fordulok el, amikor utánam üvölti, hogy a táblától, de addig le kell szállni.

(És még ha technically valóban nincs is kint a tábla, never have I ever seen anybody, aki leszállt volna az egész várost átszelő bicikliút közepén azon a cirka 8 méteren, ahol a jóemberek csesztek kitenni a táblát. De nyilván egyszerűbb belekötni valakibe, mint odébb lépni egyet.)

Másnap tekerek haza, tök ugyanott egy csapat fesztiválozó állja el a teljes utat, legalább 8-10 srác, telefonból szól a zene, összehajolva néznek rajta valamit, már jó a kedvük, és már nem józanok. Látom, hogy nem látnak, csöngetek, lassítok. Néhányan észrevesznek, odébbmásznak, terelgetik a többieket is, hogy szorítsanak nekem egy biciklinyi helyet. Ahogy elcsorgok mellettük, megköszönöm. Az egyik srác utánam szól: mi köszönjük, hogy csöngettél.

És akkor az ide áradó fesztiválozóktól élhetetlen a város, mi?

galamb kresz

Ez a nap már tényleg csak attól a két galambtól lehetett szürreálisabb, akik ebédre menet a körforgalomnál átsétáltak előttem a zebrán.

vasutas tanárlány

Az állomásfőnök az első óra óta minden alkalommal díszőrséget áll, mikor megérkezek. Ma először maradt el, mert szokatlanul hamar beértünk, és még épp kávét főzött a teljes csoportnak. Mindjárt kaptam én is.

– Mit kérsz bele?

– Mindent.

– Akkor J, hozd a pálinkát!

– Ne adj neki pálinkát, főnök, tudod, milyen az, amikor elkezd angolul hadarni? Így is alig értjük.

(Aztán felajánlotta a büdös-vasas vizet is vashiányra, és ötletbörzézett még egy kicsit, mit hozzon még. Abban maradtunk, hogy a saját állomásához még parkolási engedélyt is ad, ha szeretném.)

Bastille avagy Baustelle

jó előre karácsonyi kívánság és jézuskajegy (meg további jegymizéria), anya is a parkolóházat guglizza, póló is lett (oh shit, oh fuck, I can't pick a line to write on the back), meglepően időben indulás, az osztrák autópályamatrica még tényleg matrica, hova ragasszuk, azért csak lekanyarodtunk rossz helyen pisilni, a Gasometer viszont legalább már ki van táblázva, kijárathoz majdnem legközelebb parkolás (feleslegesen, mert nem lett estére sem autótömeg), segítőkész és beszédes bécsi bácsi, helyfelderítés, steampunk location, zavarba hozunk embereket random angol támadással mert miért ne, U-Bahn és Stephansdom meg belvárosi séta a retek hidegben, Hofburg (azért ott el lehet férni még egy császári családdal is, na), a Buckingham Palace ehhez képest tényleg kismiska, régimódi kézzel nyitós metróajtó (kurz ziehen avagy pull sharply) és tömegközlekedő baba, hideg paradicsomos-rukkolás-mozzarellás pizza és to go helyett még ülőhelyet is kaptunk meg enjoy the concert, cheesecake és türelmesen sorban ülő emberek, meg magyarázat a Schlange-rendszerhez, a problémás jegy végül nem akadt fenn, az enyémmel viszont csak a második ember tudott mit kezdeni, Bank Austria Halle wow de kicsi hely, a három magas osztrák srác, meg a magyarok is meglettek, rip lufik, és visszakeveredtünk még a mosdóból is, scottish guy with fucking awesome voice (If you had a bad time this far, it will get fucking worse), morgen vermeiden, kapucnis sapkás pattogás, Dan dansz, kanapén fekveülve éneklős, meg a babarózsaszín esőkabát vagymiaz, mindblowing hangzás még mindig élőben, szegény öreg térdeink (legalább Dan is öregszik), Woody vezényel, entschuldigung mein Deutsch izt scheize és I apologise to you on behalf of Britain, az agyonhallgatott szám is lehet még mindig mindblowingly awesome, jumping up and down right in front of us, can't believe fangirling, rip lufik, high on the concert röhögve fetrengés a műgyepen a csarnok közepén és tetőablakból tükörfényképezés, a pólók még rajongót is szereztek, a taxik kiengedhetnének a parkolóházból, vízmelegítés házilag és awww (endless nyikogás), füligvigyorral elalvás

0:15

Amikor 0:15-kor megszólal a random lejátszási listában ez.

(Egyébként pedig egész délután ez járt a fejemben, miután nyár óta először órát tanítottam megint.)

szülihónaposok

és pontos dátum híján akkor így hónap végén megemlékeznék arról is, hogy elmúltak 10 évesek a forradalmárok :)

baromi régen volt az a filozófiaelőadás, a nyakukba ugató kutyák, a random felcsapott szavak a kihíváshoz, a koli, a konyha meg az a kék vonalas spirálfüzet :)

otthonos^^

Szóval tegnap este azért állt meg a forgalom, mert ilyenek lepték el a belvárost.

thanks for the help

– Azt is újra kéne olvasni, hogy leteszteljem, még mindig végigbőgném-e az egészet.
– Ahhoz el se kell olvasnod, anélkül is megmondom, hogy bőgni fogsz.

órai random

feladat: Does your teacher speak your language?

kadét: "Yes, she does. She usually does, but sometimes she can't speak in any language."

és rögtön az utána következő órán

példamondat: Ich bin nicht müde.

kadét: "Das ist eine Lüge. Du bist müde, weil du machst immer *ásít*."

luv them <3

hangárbuli :)

"tudod, mi lesz jövő héten a városodban, vagy mondjam?", instant népösszecsődítés, aztán dögrováson fetrengés egész héten, mi lesz ebből, félkómásan népösszeszedés vonatról-buszról (senkit nem ütöttünk el a pénteki népvándorlásban, és még a srác is beengedett a sorba kajálás közben), sötétedéskor gesztenyét szedni nehéz, épp csak egy vacsira való akad, de az első érkezőt gyorsan be is fogtuk gesztenyét vagdalni, a Boss konyhaszolgálaton, míg a Naggyal begyűjtöttük a Kicsit és a Közepest is, esti catan (a megrögzötten civil antistratéga rögtön fel is mosta velünk a padlót), alvóhely osztás (meg a forradalmárok), nagy asztalos közös reggeli (forradalmárok nélkül), délutáni gesztenyeszedés (mindjárt több) és hazaárulás (idegeneknek kiadott gesztenyelelőhely), dödölle és Arkham rekord (2,5 óra alatt megnyertük, pedig újoncunk is volt), estére még életképes is lettem nagyjából, az indulóhisztit is túléltük, fél 10-kor persze még sehol senki, de a 25 év alattiak mutassanak személyit, meg azok is, akik 25 év alattinak néznek ki, a hely meg legalább pont olyan üres, amilyennek lennie kell, még asztal is akadt a fal mellett (meg még fahéj is, nemhogy só se csak lime), meg már legalább a Hangárban is bőgtem (One More Light akkor is övön aluli egy buliban, ha 20 ember van össz jelen), életem első első soros koncertje (ami nem ülős), közönséghez folyton lemászás és Best Tragedy, és ismertük az első számot (meg majdnem mindet is), de találtunk új sorokat, és agykiégős villogásban szaggatott kép, félmosolyok és dögmeleg, jumping jobbra-balra meg higher, rajongó nyakába ülés, és szeretés, nem visszafázás a dohányzóteraszon, éjjeli hazatalpalás, oszlopmászás és egyensúly, shipsokk és háton cipelés, még ölelés, meg éneklés a bicikliúton (halkabban), pszt a lépcsőházban, fürdőlogisztika, meleg tea és nagyon rekedt világszeretés, 11-ig aludni meg nem is késő főleg vasárnap nem, hang persze nincs, van helyette mindenkinek headbang-izomláza, spagetti és UNO (nem kell sírni, ha veszítesz), jenga, és egyszer már römizni is megtanulunk majd, és mindenki elérte a vonatot és a buszt, még a keresztfiunkkal is sétáltunk egyet délután, plüss Vaderrel vívás és sejj-hajj denevér meg a Jetidal...

random napi

"Mondta, hogy ma egész nap itt lesz, úgyhogy hoztam magának csokit." <3

És ma ketten is felderültek, hogy eddig ezt sose értették, de most, ahogy elmondtam, van értelme. :)

Amúgy meg 5 éve találtuk azokat a zseniális sapkákat a rochesteri piacon, és szereztem az egydolláros UNO-t meg a karabiner szettet.

És negyedik napja sült gesztenyét vacsorázok. :3 (És még csak egy szálka kezdett begyulladni, és az is alig.)