2013. április 5., péntek

elit kommandó

Reggeli torna helyett buszra loholás, frankón időben odaérés, némi értetlenkedés a sofőrrel, hogy Almádi, de melyik megálló? Leszállás, bácsi után futás a kihalt utcán, pániktelefon, hogy innen hová is kell akkor most menni. (Never trust google.) Induljatok el vissza, nagyon rossz helyen vagytok. Balatonparti könnyű séta vágta addigra már esőben, segélytelefon #2, ti ott vagytok? Hát mi nem, de majd igyekszünk, nincs valaki véletlenül kocsival? Telefon #3, ott vagyunk, ahol mondtad, innen most akkor merre? No, ne arra, azt mondta, erre kell... Telefon #4, mondjátok meg a tanárnőnek, hogy nem érünk oda... Kb. két percen belül tanárnő, G-vel az anyósülésen fékez az út mellett, csuromvizesen bemászik hátra a trió, köszönjük, de tényleg. Aztán ugrás ki és futás, már becsöngettek, különítmény becsurog a terembe, szép lassan kienged, önösszeszed.
Akciófilmet fogunk amúgy forgatni a mentési akcióból, annak lesz Elit kommadó a címe.
Amúgy meg szereztünk visszafelé is fuvart, a kocsi előállt. Yokatta.
És mikor hazaértünk, tele is ettem magam. Dugig.

Jó, na, néha még a világ királyainak is meg kell menteni a seggét.

2013. április 1., hétfő

idei locsolóvers

1. verzió:
Köbgyökök közt jártam
sinus függvényt láttam
ki akart vonódni
szabad-e locsolni?

2. verzió megszállottabbaknak: 
Függvények közt jártam
cosinust is láttam
el akarták transzformálni
szabad-e most deriválni?


Ha már így felmerült, az enyéim milyen verssel locsolnának. (És igen, a házisárkányos is tetszés szerint elsüthető.)

a kép innen.

2013. március 20., szerda

napikereszténység

Ha éjszaka nem hagynak aludni, mert a folyosón rikoltozik az összes és az egész épületszárnyat az ő zenéjük veri fel, és ha a negyedik ember vagy, aki rájuk szól, akkor se hagyják abba, akkor kora reggel minimum Linkin Park jár. Full hangerőn meg minden. Minimum.
Mert ha megdobnak szar zenével éjjel, dobj vissza jó zenével reggel.

Amúgy pedig csak az örök érvényű könyörgés jut most eszembe: Uram, adj türelmet a hülyékhez, mert ha erőt adsz, megölöm őket!

2013. március 12., kedd

árnyalatnyi

A főgonosz származásának rövid felvázolása után:
E: Akkor lesarkítva ő olyan, mint Kili és Fili.
N: Azt leszámítva, hogy egy fasz, és vele nem dugnék.

2013. február 26., kedd

fitt és üde

Tanulás közben bealudtam az asztalra borulva, egész pontosan másfél méterre az ágytól. Aztán ébredés után nagyjából 10 perccel ugyanarra a könyvre ráaludtam az ágyon is.

2013. február 21., csütörtök

csoportos (!) i. gy.

„stupidity in such proximity is determinal to my health”

(Jamie Winchester: Nuffayou)

2013. február 13., szerda

ködbeteg

Miután megtaláltam a bérletem, kiszámoltam, hogy nem kapok visszajárót és rájöttem, hogy este hatkor már nem érem el sehogy a délutáni buszt, megpróbáltam anyát meggyőzni, hogy vigyen már haza; közben pedig megfogalmazódott a fejemben a gondolat, hogy Hathsin Túlélője nem örülne neki, ha felvenném a valóságban csörgő telefont.
(Egyébként neki volt igaza, fölöslegesen keltem fel, téves volt.)

2013. február 4., hétfő

spanyolviasz

St:  ja, és rájöttem, h megint át kell szerveznem az egész idővonalat és egy teljes évvel meghúzni a sztorit^^
H:  de erre már rájöttél néhányszor^^
St:  de most megint :D
H:  olyan vagy mint B. matekon, háromszor is képes először rájönni valamire^^

2013. február 2., szombat

özöntea

Két perccel indulás előtt szétborítani a teát az asztalon több okból se móka: annyi volt az össz reggelim, sikerült telibe kapni az előkészített könyvtári könyvet, amit épp el akartam pakolni (hogy csak a legfontosabbat említsem, de csúnyán elárasztotta a különböző fajtájú és célú papírfecniket is, amik itt hemzsegtek), és miután hazaértem, vettem észre, hogy a laptop alatt is áll a tócsa, bekebelezve ráadásnak az új idővonalat, amit nem egészen két napja raktam össze. Azóta hálálkodok, hogy a gép szemrebbenés nélkül megúszta (azok a pármilis talpacskák aranyat érnek), és a tegnapi sokórás szenvedéssel megszült rajzvázlatot is kerek fél centivel elkerülte az özön.
Always look on the bright side of life...

2013. január 25., péntek

óvintézkedés

Ha a közeljövőben rám törne, hogy bele akarok fogni egy teljesen új sztoriba, erőnek erejével irányítsatok vissza az eddig meglévőkhöz, vagy egyszerűen nyomjatok egy könyvet a kezembe és zárjatok be olvasni.

2013. január 17., csütörtök

félfiktív tanulási zavarok

Vizsgára készülni néha szörnyen nehézkes, ha folyton van valaki, aki magának követeli a figyelmet, akár az az egyszerű igénye van, hogy foglalkozz vele végre és írd már meg, amit mesél, akár az anyaghoz van állandóan valami hozzáfűznivalója.
St: Tudod, mi ebben a szar?
N: Hogy pszichopata vagy?

2013. január 11., péntek

ajándékba kaptam

még ezt is meg akarom mutatni karácsony óta, csak valahogy mindig elmaradt a kép

















(a baloldali harangnak pedig sajna letört a nyelve. de legalább finom volt. meg a másik sárkány is megrepedt, de akkor is olyan szép.)

2013. január 6., vasárnap

szintén ma, szintén anya

– Nagyon sápadt vagy. Napra kéne menned.
– Vámpírrá változom.
– Na, előbb csaplak agyon...

Leseratte






















– Tudod, más anya összetenné a kezét, hogy a gyereke ennyit olvas.
– Én már összetettem tíz évvel ezelőtt, de most már kezdek aggódni.

2013. január 1., kedd

visszatekintő

Gondolkodtam rajta, mi mindent lehetne összegyűjteni, ami az elmúlt egy naptári évben történt velem, de bárhogy is gyűrögettem, hajtogattam a dolgot, csak nem akart az egész szépen, néhány szóvá összeállni. Voltak persze dolgok, amik azonnal eszembe jutottak, és amiket szépen ki is gyűjtöttem listába:
  –  óvodába mentünk a forradalmárokkal (legalábbis az őscsapattal)
  –  született egy új történet is
  –  lediplomáztam, beleugrottam fejest a tanárképzésbe
  –  szereztem jogsit
  –  megkaptam egy majdnem tíz éve várt ajándékot (jó, egy harmadát, mozifilm formájában)
  –  elolvastam 66 könyvet (~12520 oldalt a moly.hu számlálója szerint)
  –  végigcsináltam két NaNót (az egyikkel ráadásul 60000 szó fölé sikerült ugrani) az újszülöttel,
de volt egy csomó minden más is, amit egyszerűen nem tudtam ráncba szedve összegezni. Szereztem új szerelmeket, visszaszerettem régiekbe, fejest ugrottam új történetekbe, visszatértem régiekhez; jártam új utakat és ismerőseket, rajzoltam sokat (legalábbis többet, mint az elmúlt években), buszoztam még többet, voltam a világ királya, locsoltam virágot, úsztam és korcsolyáztam, másztam és csúsztam kötélpályán, segítettem (picit) falat felújítani és ettem pizzát. Álmodtam rengeteget, egy részükből történetet szőttem, írtam egy nagy halom beadandót, voltam badass vizsgán és teljesítettem legjobbként a csoportból dilis tárgyat. Találkoztam barátokkal, nyertem egyetemi totón, eltöltöttem két napot a Kavenben, az év első napján meghalt a kedvenc szereplőm, az utolsó napjának hajnalán rosszul lettem. Vettem át megőrzésre olyannak küldött ajándékot, aki az életem felét az ablakpárkányról követi figyelemmel, és nevettem, sírtam, öleltem annyit, hogy a mennyiségéről számot adni nem tudok.
Az viszont biztos, hogy ha összeszámolni, elmondani úgyse tudom, megköszönök mindent, és azokat is, akik egy-egy apró szegletén vagy akár az egészen végigkísértek, és kívánok mindenkinek boldog, áldott, békés, szeretettel, egészséggel és kívánság szerint minden pozitívval teli új évet. :)