hazajutási praktikák

– ne próbálj VOLT alatt busszal közlekedni, főleg ne olyannal, ami néhány kilométeres körzetben megközelíti a kempinget
– ha mégis, viseld el, hogy rászámolhatsz laza húsz percet a menetidőre (és még örülj)
– de jobban teszed, ha mégis inkább gyalogolsz, mert csatlakozás úgysincs
– mindenekelőtt pedig vigyél magaddal kulcsot

Amúgy a VOLT harmadik napján megérkezett az eső. Bár eddig csak mutatóba pár csepp, de akkor is.

when your name is finally drawn...

Kezdés előtt húsz perccel meglettek a nevek, miután last minute újragyártottam őket, mert az első szériát elhagytam út közben. A nézőpontok és két másik szereplő kivételével, akiknek pontosan tudom a sorsát, mindenki belekerült a csúf kis zöld műanyagtálba, aki a cselekmény közelében tartózkodik. 33-an lettek összesen, nyolcat húztam közülük. Rögtön az első lett az, akit a legkevésbé szerettem volna. Most majd beugrik a kismajom a vízbe, mennyire tudom tartani magam hozzá. A többiek egyébként egész logikusan illeszkednek a lehetőségek vázlatába, ketten rögtön elkezdtek letisztítani egy kisebb és egy nagyobb ugrást, ráadásul ugyanazon a cselekményszálon.

Most pedig van 13 percem rájönni, hogyan folytassam a november 30-án félbemaradt jelenetet.

az utolsó vacsora

at about 2 am
 

megjelenés, utazás...

ágfalvi busz, kassza, hülyének nézés és tájékoztatás, késés, gyorsvonat, vonatpótló busz, angol turisták, railjet, túlklíma, késés, forróság, beton, Keleti, főváros, négy éves emlékek (sarki bolt), hangulat, helyi busz, lakótelep, gyerekkori hangulat, keresés, lepukkant kávézó, szká jegeskávé (frissen lefőzött forró hosszú hideg tejjel, fagyival, majd lehűl tőle), könyvtár, klíma, találkozás, ismerős ismeretlenek, beszélgetés, sárkány, anyakönyv, cseresznyeszedés, spoilerek, fülbefogás, lakluák, idővonal ami még nem volt, ki kit utál (meglepődések, Giint?), kis nitan nyelvtan, mézesmadzag, Reynis, akit bírunk, könyvvadászat, kondi, csomó nevetés, busz, metró, déli, morcos vécésember, gyümölcslé húzóra, személyvonat, baleset, késés, csatlakozásra rohanás, cseresznye, új könyv szagolás, kiújult rajongás, pár szó haza, Kenese kétszer, egymás szavába vágós beszámoló, bezárt benzinkút, tank ne ürülj ki, éjféli tea, fejzsongás, megállás nélkül vigyorgás, ajándékkönyv, kis esti világmegváltás, újraszerelmesedés a világba, szúnyoginvázió, tetőtérben megsülés, zavaros álmodás, világlelkesedés...

bogozd ki

Elkezdtem összeírni a névcetliket a júliusihoz. Még össze se szedtem mindenkit, nemhogy húztam volna, de már letisztult egy teljes cselekményszál. (Szerintem paráznak. Vagy csak nem akarják a véletlenre bízni magukat.)

ködsárkány és Skittles

Egy sárkányt megint elvittek, ezúttal egy kamaszforma fiút, Naira és Nahuel pedig mentek utána, hogy visszahozzák és beálltak katonát játszani. (Nahuel ütött rövid hajjal.) Egy idő után meg is találták, akit kerestek, valahol itt találkoztam össze velük én is és kerültem be a csapatba, aztán játszottunk, míg nem jött meg a lehetőség a szökésre, közben a ködsárkány észrevétlenben randalírozott (itt kedvére bármeddig képes volt anyagtalanban maradni), igyekezett megteremteni a megfelelő alkalmat. Nem is volt semmi különösebb gond, amíg az egyik katonatiszt figyelni nem kezdte a semmit, pedig akkor már annyira közel jártunk a kijutáshoz, hogy nem akartuk elhinni, hogy tényleg látja, de amikor valaki rákérdezett, mit néz, ott nincs semmi, már tudtuk, hogy azonnali menekülés lesz, már ha sikerül egyáltalán, mert a sárkánya látta a ködsárkányt, hiába nem szabadott volna neki józan emberi számítások szerint.

Akkor futás, valami csapatszállítóra sikerült fellógni, arról út közben leugrani és futás tovább, lehetőleg minél messzebbre. Aztán egy felüljáróról ugrottunk egy vonat tetejére, egy darabon ott utaztunk, amíg elő nem kerültek a román ellenőrök, akik felnéztek a kocsik tetejére is, és hiába próbáltam a legkisebbre összelapulni, persze észrevettek, de szerencsére valamelyikünk rájött, hogy kedvesen kell integetni nekik, akkor nem támadnak meg, bár azért futni kellett tovább, mert tutira jelentették, hogy láttak minket. Inkább elkötöttünk egy autót, aztán útközben kénytelenek voltunk megállni Skittlest venni, mert az egyik srácnak mindenképpen Skittles kellett. Azt viszont tudtuk, hogy 10 másodpercünk lesz onnantól kezdve, hogy belépünk a bolt ajtaján, mert ha a kamera kiszúr minket, annyi idő, míg riasztanak és értünk jönnek, úgyhogy 10 másodperc alatt rohantunk végig a bolton, lenyúltunk egy csomag Skittlest, és fizetés nélkül átugrottuk a zárt kasszát, mert ilyenkor ugyan mit számít már, hogy ezért is el akarnak majd kapni. Bevágódás a kocsiba, Nahuel vezetett, padlógáz (itt néhány soproni helyszín megvan), akkor már ott voltak a nyomunkban, én meg hiába láttam, hogy hármasban vagyunk, padlógázzal se akart 60 fölé gyorsulni az a nyamvadt kocsi, és bármerre kanyarodva próbáltuk lerázni őket, mindig elénk vágtak.

Az természetesen megint nem derült ki, hogy hazaértünk-e. Valószínűleg nem, mert ha meg tudtunk volna lógni, nem ébredtem volna fel. Ez mindenesetre egy hét alatt a második éjszaka, hogy Nahuel és Naira erre jártak, bár most legalább voltak szívesek nem meghalni, mint legutóbb, amikor valaki átvette az irányítást a sárkányaik felett, miután megölte őket. Amiről egyébként szintén teljes bizonyossággal tudtam, hogy lehetetlen a lélekkapcsolat miatt.

lovasíjászos

Néztünk lovasíjász-versenyt. Hátez, hátez... hát ezért megérte ketté sülni órákig a déli napon. Azt hiszem, megint szerelmes vagyok. Hogy L szavaival éljek: nagyon tudnak valamit, amit én nagyon nem. És megint úgy érzem, hogy én ezt akarom, márpedig akarom. Meg hogy ideje lenne már nem csak az akadályokat látnom egy-egy dolog előtt, ha tényleg szeretném.

Mondjuk az probléma, hogy földről is béna vagyok íjjal, és íj nélkül is béna vagyok lovon. Persze most még abban a korban vagyok, amikor nem csak fejben, de fizikailag is erősödhetek, a világbajnok szerint legalábbis. Meg hogy úgyis magához képest fejlődik mindenben az ember.

Azért ezt akkor is elteszem, ha más nem, minden más dolgomban is lehet belőle meríteni.

Ja, és megint találtam valakit, aki iszonyúan emlékeztet valakire, és azóta se jöttem rá, kire, pedig már kezd belegörcsölni az agyam. H szerint persze alternatív megoldás, hogy saját magára, na de akkor meg honnan a búbánatból, megint csak...?

„Egyetlen kis apróságot kértem tőle. Hogy ne hibázzon. Olyan nehéz ezt betartani?”

másnak kezdesz hiányozni
hogy eszembe juss

abban, amit másoknak adsz

Hiába állandó, néha az ember nyakába szakad, máskor meg mintha súlya se lenne. Például amikor bemegyek a bunkiba, ahol egy csomó minden a mai napig ott áll/lóg, ahová letette/felakasztotta, pedig azóta is ki-be járnak páran. Meg amikor a kerten végigsétálva életemben először közelről megnézem, mik is pontosan azok a holmik, amikhez sose mertem igazán közel menni, egyszerűen csak mert nem volt helyénvaló, mert annyira csak az övéi voltak. Most már soha többet nem lesz varázsa, mert igazából teljesen hétköznapi dolgok.

Múltkor olyan kakaós csigát álmodtam, amilyet ő szokott hozni, senki nem tudja, hol szokta venni, de sehol máshol nem lehet pont ugyanolyat kapni, pedig én igazából azt a kakaós csigát szerettem csak ennyire. A többinek tényleg nem tud ilyen íze lenni.

Mama most kezdett el mesélni. Mert mindig van valami, amit csak akkor tudhatsz meg, amikor már nem kérdezhetsz rá. Mert senki nem tud válaszolni.

A legtöbbször semmi. Csak néha szakad az ember nyakába. Mint amikor múltkor csak úgy felmentünk a kilátóhoz és megettünk egy doboz fagyit, mert miért ne. Lefelé az egyik kertben életkép, olyan, amit bármikor láthatsz, mégis csak akkor vág gyomron. Vagy mint amikor néhány hónapja megettem az utolsó üveg baracklekvárt, amit még ő főzött. Pont tudni lehet, mert azóta nem volt baracklekvárunk, tavaly nem érett egy szem gyümölcs se. Na jó, pár szem szeder.

Ma elfogyott itthon a lekvár, amit anya hozott, mert hogy mióta a házi elfogyott, mást eszünk. Feltúrtam a kamrát, mert tudtam, hogy van még szilva meg birs máshonnan, csak én azt nem szeretem, de hátha hozott valaki valahonnan olyat is, amit szeretek. Barackot, epret (ugyan már, évek óta nem volt), málnát (házi még az epernél is régebben), szedret. Mittudomén, valamit. A legfelső polcon leghátul a nagy üveget csak azért halásztam ki, mert nem lehetett beazonosítani. Anya szerint biztos szilva. Szerintem majdnem szilva, csak fura. Ki se akart nyílni, sose hadakoztam ennyit olyan lekvárért, amit nem is szeretek.

Mindig kerülnek elő utolsók, sokkal azután, hogy már elszámoltál a szerinted utolsóval. Senki más nem főzte ennyire sötétre a baracklekvárt.

fuinisshu

Valamivel több mint egy év után befejeztem. (Jó, néhány filler kimaradt, de akkor is.)
És mostakarom tovább.
Egyébként meg baaaaka, as always.^^

P.S.: Urahara face álé^^

nem csak veszteni, nyerni is tudni kell...

Némi édesszáraz meg két mickóci pióca után még melegszendvicsért is el tudtunk menni, és még csak nem is eszméltem hirtelen arra, hogy az utca közepén ülök. Pedig már akkor totál valószerűtlen volt a világ, amikor megjelent G, aki egészen biztosan nem jelenhetett meg, mert éppen Németországban volt és van és egyébként is miafene, pont úgy, mintha egy párhuzamos univerzumból vágták volna be a kocsma hátterére. Hazafelé kölcsönpulcsit is kaptam, és azt is megbámultuk, ahogy világosodik a reggeli ég (többszöri rácsodálkozás).

Aztán reggel bementünk vizsgázni, némileg el is késtünk (felkelni, blááááh), felszavaltam 2 mondatot a tételből és próbáltam megfelelni a világ leglehetetlenebb kérdéseire. Kijöttünk fejenként két ötössel.

Ja, és tegnap a félév legabszurdabb telefonhívása is befutott.

Badass. Akkor is.

furmányos pitypangmagonc

St: küldtünk neked pitypangejtőernyőket (...)
bár jó hosszú az út
G: hát igen

még autóval is

de lehet okosan beszállingózik egy német kamion ablakán

és mikor itt kiszáll a sofőr

az ajtó szele kiviszi őt is

magándivat

Ajándék apropóján végre leültem megrajzolni a pólókat, amiket már rég akartam. Mese is van hozzájuk: a fás a lithanus banda egyenpólója, már ha az ilyet lehet egyennek nevezni. Mindenki magának rajzolja és írja saját pólóra (vagy egymásnak, ha olyan kedvük van és van kivel cserélni), szóval mindenkién másmilyen a fa meg az elrendezés, és van, akié sokkal szebb, mint ez, meg van bénább is persze.

A sárkányosról meg annyit, hogy ha megéri a szülinapját, Adam ilyet rajzolt volna Nairának. Nagyjából a kivitelezés is hasonló lehetett volna.^^

sárkányszülinap

Hirtelen felindulásból, miért ne alapon nekiálltam egy túrótortának, hogy legyen sütim a koliban meg anyáéknak is otthon hét elején meg különben is. Betoltam a sütőbe, és akkor jöttem rá, hogy Nahu és a ködsárkány amúgy pont ma egy éves.

városmosoly

Amikor a buszmegállóban random elkap a bácsi, és spontán helytörténeti kiselőadást vág le, majd elmondja, hogy mennyire jó, hogy mindig vannak olyan fiatalok, akiknek sokat jelent a város és nem akarnak elmenni innen.
Én meg nem bírom letörölni a vigyort a fejemről, mert hát erről szól ez az egész.

Az iskolám meg random beszólt a főszereplőmnek amúgy.
És kerestünk olyan helyet, ahol még egyikünk se járt. Meg olyat is, amit egyszer megmászunk, ha nagyok leszünk.