2014. június 29., vasárnap

Viszlát, és kösz a tikokat!

  • Meg a VEFK-et. Mindenestül.
  • A szoba- és lakótársakat.
  • És a forradalmárokat, akik első félév őszén születtek. Meg az altervárost, akik a mesterképzés első nyarán.
  • A várost. Nappal is, éjjel is.
  • Hogy megtanultam angolul és elkezdtem portugálul. Meg egy picit nitanul is, de az "Én vagyok az apád"-nál bonyolultabb mondatokig nem jutottam, csak memoriterekkel.
  • A második családomat és a gyerekeimet.
  • Még a jófej tanárokat is. Itt említeném meg, hogy a Jeep néha indexelhetne.
  • Amerikát.
  • A VEFK-et.
  • A wc-chatet.
  • A koliszobában kidolgozott elméleteket.
  • Az éjszakába nyúló beszélgetéseket még ha minden át is hallatszik.
  • A teát. És Zamit.
  • Itachit és Yahikót, Byakuyát és Ichimarut (oké, meg Kurosaki-sant és Kisukét), Joelt, Elijah-t, Jon Snow-t és Prince Oberynt valamint Zuko herceget. És Noah Foxot, meg Dét és Kiant is.
  • A VEFK-et.
Meg nem is tudom. Annyi mindent. Ja, meg az örök tanulságokat:
  • Nót egy hétvégére magára hagyni veszélyes.
  • Mindig jól jöhet egy csomag pedagógiai célra félretett csavar.
  • Bocsássatok meg és nektek is megbocsát a tik.
  • A világot fél óra alatt lazán meg lehet váltani.
  • De azért néha a világ királyainak is meg kell menteni a seggét.
  • A zebráknál balra kellett volna menni.
  • The platypus issue.
  • Feladattudat.
And so on and so forth. Notice however, voltak bajszok is (meg pl végighallgattam ugyanazt a tantárgyat különböző kurzusneveken két nyelven összesen hatszor), de azokról a jóságok között most szó ne essék. Mert ez akkor is. Nagyon.

Köszönöm, Danke, Thanks, Obrigada, Arigato meg minden.
A VEFK, a VEN és a cszäääää nevében.
Álé.

2014. június 16., hétfő

a mi urunk a tűz királya^^

Ébredés előtt tüzet idomítottam, mert agni kaira hívtak, a becsület miatt ugyebár muszáj volt kiállni.^^ Ébredés után megláttam a mosogatásra váró edények piramisát, és az első gondolatom az volt, milyen vízidomár mozdulattal lehetne ezt könnyen lerendezni. Söprés helyett pedig lég-, esetleg földidomítás kéne ide. Ó, és megint elfogyott egy néznivalóm. Ó, és megint egy rajzolt srácba vagyok szerelmes. (Bár neki legalább nem kék a haja. A hasa se lukas -- az Sokkáé legfeljebb --, és csak a fél arca égett. Sőt, bár többszörösen áruló, megéri az öregkort. Összességében egész szerencsés választás.)



2014. június 8., vasárnap

crossover a negyediken

Bébi Kenpachit járni tanítani nagyon nem volt egyszerű, mert ahányszor rájött, hogy tud egyedül állni, rögtön el is esett. (Egyébként szőke is volt, és a legkevésbé sem animált, de ez akkor ott nem zavart.) Úgyhogy egy idő után inkább odébbálltam megnézni Zukóék végső harcát a soproni József Attilán a garázsoknál, de rossz garázshoz mentem, ahol még csak a történet eleje zajlott, pedig én a végére lettem volna kíváncsi. Végigjártam majdnem az egész utcát hosszában (egészen a Jánostelepig kiért, hosszú séta volt), de végül mégsem értem oda a végére, viszont megtudtam közben, hogy Xeth Saralával lett eljegyezve. 
Ahogy a zukós harc végét, azt sem tudtam meg, Adam mit szólt ahhoz, hogy egy navrád lenyúlta Saralát.

2014. május 16., péntek

alkotói válság #27529

Amikor minimum két történetet kéne továbbírni és éppen idő is lenne rá, akkor mi lenne, ha nem az az egyetlen szereplő igyekezne átrendezni a fél életét, akinek már pont felgöngyölítettem az egész történetét? És esetleg hagyna mindenki mással foglalkozni, mert arra perpill pont nincs kapacitásom, hogy fogjam az egész sztorit és átírjam az ő történetévé? Nem mintha nem tökre az övé lenne már amúgy is, majdnem olyan ügyesen átvette ezt, mint a másik A. a másikat.
Annyira frankó lenne, ha bárki más hajlandó lenne ennyit mesélni magáról. Kezdhetné például az összes többi pov. Akárki. (Csak az ne, aki nem pov, köszönöm.)

2014. május 15., csütörtök

már megint vége valaminek, én meg már megint furán érzem magam

Azért ennek a félévnek is volt tanulsága, nem is kevés. Tanítani igenis lehet marha nagy fun, ha jó csoporttal, jól csinál(hat)ja az ember. És akármennyire is nem hiányzik egy csomó minden, a gyerekeim azért igen. Például elég ciki, mikor megnyitva a legutóbb (nagyon rég) félben hagyott fejezetet az első névről nem a főszereplőm, hanem a tanítványom jut először eszembe. Az sem segít, ha velük álmodom, vagy épp a kocsmában futok össze valamelyikükkel, aki telibeköszön csókolommal, én meg csak wtf?!
A kis cetliket el fogom tenni jól, meg egy csomó minden mást is. Köszi, fiaim és lányaim, életre szóló volt. Jó. Nagyon. <3 (Az elsőkre szinte mindig örökké emlékszik az ember.)

Ó, és köszönet a levont tanulságokért is.

Persze azt azért nem állítanám, hogy nem baromira vonzó a délig alvás lehetősége végre.

2014. április 14., hétfő

2014. április 9., szerda

kiss, marry, kill

Az este tanulsága: ne ezzel üsd el az időt a szobatársaddal alváshoz készülve, ha nem akarsz olyan helyzetbe kerülni, hogy az abszolút kedvenc szereplődet kelljen halálra ítélned.^^ #Leon

2014. március 8., szombat

honnan tudom, hogy elb*sztam az időt hétvégén

a legutóbbi dokumentumok között egy óraterv sincs

2014. március 7., péntek

ezt megérdemeltem, mert

Amikor megörültem, hogy talán nem kell egy Ádámot tanítanom, nem kihívás akart lenni.
Egyébként pedig ismét és újra: ha kérsz, nem árt pontosan fogalmazni.

2014. február 24., hétfő

Alex 13

Ez már szinte hivatalos, márpedig megtaláltam Alex tizenhárom éves kiadását. (Ma még koncertre is kísértem, meg is lépett.) Múltkor meg a felnőtt önmaga ácsorgott a bolt előtt, cigi, satyi, minden ami kell. Egyébként még mindig nem értem, mit csinál ez az ember.

2014. február 11., kedd

went to school and I was very nervous

első tanítás – pipa

kelleni fog az a Darth Vader fejes I am your teacher póló

2014. február 5., szerda

golluming

a 2. nap után pont így érzek













de van saját asztalom a tanáriban #wtf

2014. január 19., vasárnap

hagymakarakterek

– Egész más rétegek vannak benne.
– De ő is hagymasrác.
– Aha. Elkezded vágni, aztán te sírsz be.

2014. január 17., péntek

tisztaság, fél hangerő

Lala volt megtisztulni, megszabadult pár porcicától, most éppen gyönyörködöm, milyen halk lett hirtelen, hogy nem kell minden lélegzetvételért hörögnie. Egyébként pedig szeretem, hogy minden hülyeségemet kibírja és totál bedugulva sem adja fel, csak süvít rendületlenül míg csak csinálok vele végre valamit. Igazi jó gyerek.