Az állomásfőnök az első óra óta minden alkalommal díszőrséget áll, mikor megérkezek. Ma először maradt el, mert szokatlanul hamar beértünk, és még épp kávét főzött a teljes csoportnak. Mindjárt kaptam én is.
– Mit kérsz bele?
– Mindent.
– Akkor J, hozd a pálinkát!
– Ne adj neki pálinkát, főnök, tudod, milyen az, amikor elkezd angolul hadarni? Így is alig értjük.
(Aztán felajánlotta a büdös-vasas vizet is vashiányra, és ötletbörzézett még egy kicsit, mit hozzon még. Abban maradtunk, hogy a saját állomásához még parkolási engedélyt is ad, ha szeretném.)
