küldetés végrehajtva

Megvolt az utolsó vizsga (Elbeszéléselméleti modellek, interkulturális és intermediális aspektusok (puskáztam, nem tudom fejből a tárgy nevét, narratológiaként futott a félév során), 5ös), már csak egyetlen jegyre kell várni. Meg még majd kiköltözni a koliból, de még egyelőre nem, mert vefkes évrázót is kell még csapni meg minden. (Ennél több még nem fért bele a mondatba.)

És napi jócselekedet is letudva, egy közelben lakó nénivel szövetkezve megmentettünk egy sünt a Móriczon, és a kezemet se szúrta nagyon össze, csak kicsit. :)

chikushou...

... chikushou, chikushou, chikushou, chikushou, chikushou, chikushou, chikushou, CHIKUSHOOOOOOU!

/világba belekiabálás off

újratervezés

Most, hogy megvan legalább az illúziója annak, hogy ráérek (azaz megengedhetek magamnak hosszabb ötletelős gondolatmeneteket és nem kell erővel kirúgnom mindenkit, aki random beköszön, hogy hello, én is élek ám még, és ezt meg azt csinálnám amúgy, hé), ideje lenne végigrágni az eddigi termést, és eldönteni, mi az, amit át- vagy újra kell írni, esetleg kihúzni ahhoz, hogy folytatni tudjam. Meg kéne találni valakinek az irányt, másvalaki(ke)t bevezetni a káosz közepébe, eldönteni legalább egy szereplőről, hogy van-e létjogosultsága, és ha igen, mit lehet vele kezdeni, és mérlegelni, milyen irányba lehet akár vele, akár nélküle mozdulni. Rá kéne jönni arra is, hogyan tudnám kifejezni, amit ők nem igazán hajlandóak, hogyan lehetne a tömény keserűséget redukálni, és hogy kaphatna még szerepet valaki, mielőtt végleg kiteszem a képből. Ja, és a legszótlanabbat legfőbb ideje lenne már szóra bírni.
Aztán el kéne dönteni azt is, neki merjek-e futni a júniusnak. Mert egyelőre nem állok úgy, pedig tök jó lenne. De ha a novemberit se bogoztam még ki, félek, hogy káosz lenne a vége.
Arról nem beszélve, hogy a Bleach még mindig bezavar, mert gyakorlatilag sehová nem tudok nézni anélkül, hogy animált fejeket lássak. Esetleg összeálmodjam az espadákat az ICS-vel. Vagy a forradalmárokkal ugye.
Aztán mindezek után odáig is el kéne jutni, hogy a dilemmázáson túl végül legyen is valami.

badass

Fél 8-ra felmenni a várba szívás. Fél 8-ra felmenni a várba vizsgázni még nagyobb szívás. Tudom ragozni: a tárgy. Meg hogy fél 6kor felébredtem arra, hogy veszett meleg van és nem tudok aludni, közben Ichimaru Gin fejére vetítve a hármas diasor második oldala égett mereven a retinámba, és közben az ment a fejemben, hogy már egy hete csak a mamára gondolok (kivételesen nem a kamás verzió, pedig azt szavalom többször*). Aztán visszaaludtam, és az ébredésig eltelt fél órában megfáztam az ablak alatt.
Amúgy meg ketten voltunk, mert a többiek csesztek fél 8-ra jönni (érti a fene, ha egyszer akkor van időpont), és megcsináltuk mindketten a világ legnagyobb badass-ségét, átmentünk ötössel. Abból a tárgyból, amiből már az aláírásfeltétel-beadandóig se jut el mindenki. Amúgy meg nohát, honnan tudtam az első kérdésre a választ? Hát elhangzott órán meg a dián is rajta volt. És hogyhogy össze tudtam kötni fejben, hogy ugyanarról a dologról kérdez, csak egy másik témával kapcsolatban hozza fel, nem ott, ahol tanultuk? Hát úgy, hogy használom az eszem, és gondolkodom, nem ész nélkül nyalom az anyagot (úgy sose tudtam tanulni). Kvázi meg lettem dicsérve. Királyság. Negyed 9-kor már kint piknikeztünk a Benedek-hegyen müzliszelettel, mézes puszedlivel meg sajtos rúddal, amiből felváltva kínált minket a szél.
Mondjuk délután kifeküdtem, elmentem H-ékhoz aludni, kórust szuszogtunk, tartalmas délután volt. :D És edzés végére a fejfájásom is elmúlt (igaz, csaltam).
Most forró csoki, heti Game of Thrones és Naruto, meg fagyis-kakaós cappuccino. Allez.

* Már egy hete csak a kamára gondolok mindig, meg-megállva. Kockás füzettel a kezében ment a padlásra, ment serényen...

önmotivációs kép

(az első kék hajú pasi, akibe beleszerettem)

ébresztő

Én elhiszem, hogy ezeknek a hülye telefonos ügyfélizéknek reggel 8-tól munkaideje van, és egész nap random hívogatnak mindenkit, de azért tényleg földhöz vágom a telefont, ha legközelebb reggel 8:10-kor elkezdik rajtam az anyámat keresni, aki láss csodát, munkaidőben általában dolgozik, tehát nem, nincs itthon. Ezt hetek óta az első olyan napon, amikor direkt nem állítottam ébresztőt, hogy ha jól esik, akár délig is alhassak. Mert most már végre rám fért volna.

koleszbölcsesség

érzelmileg és agyilag dühösnek lenni nem ugyanaz
(N.)

visszajelzések

Mindig meg tud lepni, mennyire különbözőnek látnak az emberek, attól függően, milyen helyzetben találkozunk, és ebben a helyzetben mit tudok mutatni magamból. És vicces, hogy úgy lesz ég és föld a visszatükrözött kép, hogy mindegyik helyzetben igazából egyszerűen csak magam vagyok. Legalábbis úgy érzem.
Voltam már napocska is, aki a föld alatt fekvővel is elhiteti, hogy tud repülni, most éppen furcsa diák-típus vagyok, abszolút racionális, aki visszahúzza a lábánál fogva a földre a tanárt, ha azt kezdené hinni, hogy szárnyalni kezd a csoport. Elgondolkodtam, vajon melyik vagyok inkább, vagy melyikből mennyi igaz rám, aztán arra jutottam, hogy igazából mindegy, az egyes emberek ennyit látnak belőlem és kész. De rohadt érdekes akkor is.

végkövetkeztetés

Keith halálát igazából a vizsgaidőszak okozza.

újfent bebizonyosodott

Angolosok között nincs conversation SzSz nélkül.

vizsgacsömör, még mindig szorgalmi időszakban

Két vizsgát meg egy előadást akkor is durva lezavarni egy nap, ha a reggeli vizsga szinte semmi se volt. Azért a délutáni után majdnem sírógörcsben robbant ki a feszültség, akkor is, ha végül is a mikrotanítás meg a zh felhozta ötösre a félév végi jegyemet. Igazából utáltam, hogy lehetetlen kérdéseket kapok, gyűlöltem, hogy az egyikre totál nem tudtam a választ, és csak az mentett meg, hogy random elkezdtem beszélni valamiről, ami véletlen pont oda tartozott (így kaptam rá egy fél vonást). Azért az vicces, ha hülyeségből behívtok negyediknek valakit magatokkal, aki aztán vigyorogva bemászik veletek, és igazából azok a vizsga előtti utolsó, irtófeszült percek is minden pénzt megérnek, amikor már árad a hülyeség, és úgy érzed, jó emberek között vagy, hiába dumáltok éppen az utálat egyértelmű jeleiről. Meg az is vicces, amikor attól kapsz egy apró megnyugtató gesztust, akitől a legkevésbé várnád.
Bármilyen gyűlöletes, a vizsgában akkor is ez az elmeállapot a legjobb. Már nem az agyi blokk. És kizárólag utólag.
És most befejezek még néhány beadandót, megnézek dvd-n egy németórát (igen, tényleg -.-"), aztán napigameofthrones.

akaraterő

nem mész vele semmire, ha mást akarsz nagyon erősen, mint amit kell

menekülésből sárkány

Megszületett a sárkányom. (Kicsit sajnáltam, mert sokkal szebb körülmények közé is születhetett volna, viszont annyira örültem, hogy végre előjött, mert már féltem, hogy mi van, ha nekem nincs is.)