újratervezés

Most, hogy megvan legalább az illúziója annak, hogy ráérek (azaz megengedhetek magamnak hosszabb ötletelős gondolatmeneteket és nem kell erővel kirúgnom mindenkit, aki random beköszön, hogy hello, én is élek ám még, és ezt meg azt csinálnám amúgy, hé), ideje lenne végigrágni az eddigi termést, és eldönteni, mi az, amit át- vagy újra kell írni, esetleg kihúzni ahhoz, hogy folytatni tudjam. Meg kéne találni valakinek az irányt, másvalaki(ke)t bevezetni a káosz közepébe, eldönteni legalább egy szereplőről, hogy van-e létjogosultsága, és ha igen, mit lehet vele kezdeni, és mérlegelni, milyen irányba lehet akár vele, akár nélküle mozdulni. Rá kéne jönni arra is, hogyan tudnám kifejezni, amit ők nem igazán hajlandóak, hogyan lehetne a tömény keserűséget redukálni, és hogy kaphatna még szerepet valaki, mielőtt végleg kiteszem a képből. Ja, és a legszótlanabbat legfőbb ideje lenne már szóra bírni.
Aztán el kéne dönteni azt is, neki merjek-e futni a júniusnak. Mert egyelőre nem állok úgy, pedig tök jó lenne. De ha a novemberit se bogoztam még ki, félek, hogy káosz lenne a vége.
Arról nem beszélve, hogy a Bleach még mindig bezavar, mert gyakorlatilag sehová nem tudok nézni anélkül, hogy animált fejeket lássak. Esetleg összeálmodjam az espadákat az ICS-vel. Vagy a forradalmárokkal ugye.
Aztán mindezek után odáig is el kéne jutni, hogy a dilemmázáson túl végül legyen is valami.