Fél 8-ra felmenni a várba szívás. Fél 8-ra felmenni a várba vizsgázni még nagyobb szívás. Tudom ragozni: a tárgy. Meg hogy fél 6kor felébredtem arra, hogy veszett meleg van és nem tudok aludni, közben Ichimaru Gin fejére vetítve a hármas diasor második oldala égett mereven a retinámba, és közben az ment a fejemben, hogy már egy hete csak a mamára gondolok (kivételesen nem a kamás verzió, pedig azt szavalom többször*). Aztán visszaaludtam, és az ébredésig eltelt fél órában megfáztam az ablak alatt.
Amúgy meg ketten voltunk, mert a többiek csesztek fél 8-ra jönni (érti a fene, ha egyszer akkor van időpont), és megcsináltuk mindketten a világ legnagyobb badass-ségét, átmentünk ötössel. Abból a tárgyból, amiből már az aláírásfeltétel-beadandóig se jut el mindenki. Amúgy meg nohát, honnan tudtam az első kérdésre a választ? Hát elhangzott órán meg a dián is rajta volt. És hogyhogy össze tudtam kötni fejben, hogy ugyanarról a dologról kérdez, csak egy másik témával kapcsolatban hozza fel, nem ott, ahol tanultuk? Hát úgy, hogy használom az eszem, és gondolkodom, nem ész nélkül nyalom az anyagot (úgy sose tudtam tanulni). Kvázi meg lettem dicsérve. Királyság. Negyed 9-kor már kint piknikeztünk a Benedek-hegyen müzliszelettel, mézes puszedlivel meg sajtos rúddal, amiből felváltva kínált minket a szél.
Mondjuk délután kifeküdtem, elmentem H-ékhoz aludni, kórust szuszogtunk, tartalmas délután volt. :D És edzés végére a fejfájásom is elmúlt (igaz, csaltam).
Most forró csoki, heti Game of Thrones és Naruto, meg fagyis-kakaós cappuccino. Allez.
* Már egy hete csak a kamára gondolok mindig, meg-megállva. Kockás füzettel a kezében ment a padlásra, ment serényen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése