Két vizsgát meg egy előadást akkor is durva lezavarni egy nap, ha a reggeli vizsga szinte semmi se volt. Azért a délutáni után majdnem sírógörcsben robbant ki a feszültség, akkor is, ha végül is a mikrotanítás meg a zh felhozta ötösre a félév végi jegyemet. Igazából utáltam, hogy lehetetlen kérdéseket kapok, gyűlöltem, hogy az egyikre totál nem tudtam a választ, és csak az mentett meg, hogy random elkezdtem beszélni valamiről, ami véletlen pont oda tartozott (így kaptam rá egy fél vonást). Azért az vicces, ha hülyeségből behívtok negyediknek valakit magatokkal, aki aztán vigyorogva bemászik veletek, és igazából azok a vizsga előtti utolsó, irtófeszült percek is minden pénzt megérnek, amikor már árad a hülyeség, és úgy érzed, jó emberek között vagy, hiába dumáltok éppen az utálat egyértelmű jeleiről. Meg az is vicces, amikor attól kapsz egy apró megnyugtató gesztust, akitől a legkevésbé várnád.
Bármilyen gyűlöletes, a vizsgában akkor is ez az elmeállapot a legjobb. Már nem az agyi blokk. És kizárólag utólag.
És most befejezek még néhány beadandót, megnézek dvd-n egy németórát (igen, tényleg -.-"), aztán napigameofthrones.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése