Hazacuccoltam, most két hónapig itthon lakok. Hivatalosan. Többnyire.
Közben megtanultam, hogy még mindig jobban megy a játék, mint a pakolás (nem sikerült felnőni), és hintázni is ugyanúgy imádok, meg mezítlábazni, és most már senki nem szid meg, ha mezítláb átgázolok a patakon és csurom víz lesz a lábam. Meg azért se, ha túl közel megyek a szikla pereméhez. Sőt. Utánozhatatlan élmény lelépni a semmibe, tudva, hogy úgyse lesz semmi bajod, mégis ösztönös félelemmel. (És lefelé vezető erdei ösvényt matraccal megrakodva, telefon adta fénynél megkeresni éjfélkor is élmény. Talán a zebráknál balra kellett volna menni.)
Ha minden igaz, utcazenére még lejutok (legalábbis kéne), talán pár könyvért is befutok majd még, szóval még erre a két hónapra se végleges, de azért bye-bye, Veszprém, bye-bye, első MA félév.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése