újabb megszállottság

Az egész ott kezdődött, hogy miután megmentettük a sünt, leültünk olvasni, és a hétvége alatt befaltam három kötetnyi Brandon Sandersont. És azóta nem tudok kimászni a Ködszerzetből. (Többek között a szká forradalomban veszek részt éjszakánként. Még csak nem is az emerasiban.) A folytatást meg nem bírtam kivárni, úgyhogy tegnap bevonultunk N-nel könyvesboltba olvasni (közben pedig elvesztettem egy fogadást, úgyhogy most lógok fél oldal alakulmánnyal is, amit esetleg meg kéne írnom ma, ha már tegnap határidőre elmaradt). Ma viszont arra volt jó a tipródás és hogy* semmi más történet nem enged most éppen be, hogy végre kivágtam 3 doboz régi holmit a szobámból, és most már van annyi szabad hely a könyvespolcomon is, hogy csak egy polcnyi könyv nem fog elférni sehol, ha hazaköltözök.
És közben megkaparintottam a zsákmányt is, úgyhogy legyűröm a félelmemet és elhiszem, hogy tátongó űrrel is lehet a második rész olyan jó, mint az első volt. De előbb főzök teát, mert a torkom és légcsövem és istentudja micsodám még épp annyira halott, hogy lassan már a szájon át légzés se működik.

* Itt a hogy elé kéne vessző, ugye? (Jaj, de ronda lenne úgy. (A hóhér önmagát akasztja.))