megint megérte felkelni

Tulajdonképpen legalább háromszorosan.

Először is rábeszéltem a könyvtáros nénit, hogy tényleg olvassa el a könyvet, amit visszavittem, merthogy gondolkodott már rajta, és engem kérdezett, tényleg jó-e (igen, tényleg jó),

másodszor megkaptam a nap kérdését, amikor anya hazajött és benézett a hűtőbe: „Te megittál egy sört?!”

harmadszor pedig megdicsérte a Linkin számot, amit hallgattam – „Ez jó, ez Linkin Park? Hallottam múltkor a rádióban, tök jó volt! Ez egy szép szám.”

(A Ködszerzetben itt kezdenék gyanakodni, hogy kandra van a dologban, ez a kettő így túl gyanús egyszerre. Bár, mint tudjuk, „a magamfajta kandrák nagyon ügyesek”, szóval inkább boldogan fogadom el, hogy kivételesen nem zaj, amit hallgatok.)