Egy röpke óra, meg még néhány röpke órányi gyakorlás után megtanultam (remélhetőleg legalább hozzávetőlegesen helyesen) képezni néhány olyan hangot, ami néhány afrikai és délkelet-ázsiai nyelvben előfordul. Európában amúgy sehol. Ez nekem feltétlenül fontos. Ha más nem, az az agyhalott röhögőgörcs, ahogy hárman próbálunk implosive-okat képezni, és közben embertelen hangok szakadnak fel röhögés közben mindenkiből. Elnézést, tanár úr, mindjárt nekifutok és kiejtem azt a hangot, csak közben nem nézek a többiekre, és rövid fél perces koncentrációs meditációra van előtte szükségem.
(Amúgy már kezd fájni tőle a torkom. Illetve a gégefőm.)
És ma megkaptam azt is, hogy vigyázzak a lépcsőn, el ne essek, mert mi lenne vele nélkülem.^^ Utoljára a nagypapám szólt, hogy ne szaladjak a lépcsőn.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése