Event Finished

Akartam én ezt nagyon, de nem gondoltam, hogy ennyire rá fogok kattanni a szerre. Hogy az első éjjel, amikor úgy fekszem le, hogy nem akarok a másnapi irányon gondolkodni, mert nem kell már, két teljes órán át ne bírjak elaludni, és a távolabbi jövő mozzanatai váltsák egymást egész végig a fejemben. Olyanok, amik ebben a történetben, legalábbis a történetnek ebben a formájában már sose lesznek megírva. De azért jöttek. Mert ha egy hónap alatt beépítesz a fejedbe egy világot, az nem fog 31-e éjféllel, az utolsó szószámfrissítéssel kiköltözni onnan. (No bejegyzését imádtam erre tegnap.)

Amúgy tényleg eszméletlen hónap volt – és döbbenet volt észrevenni, hogy az utolsó szószámfrissítéssel nagyjából egy időben vége lett. De még nem gondolok bele, még lefoglalom magam a költözéssel, és közben úgyis át-átjárok még oda (meg a Csendbe is), mert erről nem lehet úgy lejönni, ahogy a naptárban tudok lapozni – eddig ez, most a másik. A régi, az ismerős, akihez ha visszatérek éppen gondolatban, hát az legalábbis furcsa hangulattal jár most.

Van ám szép statisztikám is egyébként, nem csak melanchométer:

• 60186 szó*
• 380638 karakter (elméletileg szóközök nélkül)
• 96 oldal
• 19 egység/18 nézőpontváltás
• 4 nézőpont (akik 41%, 13%, 18%, 28% arányban osztoztak a szavakon)
• legmagasabb napi szószám: 4003
• legkevesebb napi szószám: 0 
• átlagos napi szószám: 1941
• warban elért legmagasabb dokumentált szószám: 337
• az 50000-es cél a 28. napon teljesítve

És hogy ne legyek olyan, mint a felnőttek, akiket csak a számok érdekelnek:

• megírni azt a jelenetet volt a legnehezebb, amit három és fél hónappal korábban megálmodtam
• ezen kívül még két másik álom volt főbb pillére a történetnek, az egyikkel szintén meggyűlt a bajom (sehogy se akart eleinte összeállni, hogyan jutok odáig el, aztán meg a jelenet se lett egészen olyan), a másik csak elbeszélve került végül elő, megmutatva nem lett. (És van egy negyedik, amivel utólag vontam csak párhuzamot, és amire az egyik nézőpontkari sorsát tökéletesen fel lehetne építeni, ha a vége felé járnék.)
• legtöbbet az a pov-kari mesélt, akivel az egész történet indult, és aki négyük közül másodikként érkezett meg fejbenlakónak
• aki a végére a legnagyobb lendületet kapta (a diktálásban legalábbis mindenképpen), annak a története állt össze legkésőbb, és az lépett be legkésőbb a mesélésbe, pedig ő volt a legelső fejbenlakó négyük közül (és ő távolodott el leginkább az eredeti elképzeléstől)
• a legnagyobb logikai hiányosságot egy olyan mellékszereplő töltötte meg értelemmel, akiről azt sem tudtam, hogy létezni fog, amíg bele nem robbant rögtön a legelső jelenetbe, aztán sorban több másikba is. (Egy naplófájl tanúsága szerint nem csak az én arcomba mászott bele azonnal, és már másodikán sikerült megjósolni, hogy ez egyenes út a kulcspozícióig.)
• aki a legközelebb állt hozzám, azt a tizenhatodik napon sikerült elengedni, hogy kilépjen a történetből
• nyomás alatt megdöbbentően formálja magát a történet. Konkrétan megírja magát. (Le kéne ülnöm a másikat is megírni napi 1-2k szóval, csak azt annyira más írni, hogy huh.)

Meg egy csomó más dolog. Nagyon remélem, hogy novemberben is menni fog, bár arról, hogy melyik csapattal, egyelőre halvány fogalmam sincs. De elég, ha október 31-én lesz.

*a NaNo robotok szerint. Az OpenOffice szerint 57900.