Lenyomat
a visszhangé, amit a dolgok keltenek
2012. november 3., szombat
Ez a mi mesénk, a betonból erdőbe
Gyere barátom, üljünk ki a tetőre
A naplemente pont olyan, mint régen
A tükörképünk ott fenn az égen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése