nem csak veszteni, nyerni is tudni kell...

Némi édesszáraz meg két mickóci pióca után még melegszendvicsért is el tudtunk menni, és még csak nem is eszméltem hirtelen arra, hogy az utca közepén ülök. Pedig már akkor totál valószerűtlen volt a világ, amikor megjelent G, aki egészen biztosan nem jelenhetett meg, mert éppen Németországban volt és van és egyébként is miafene, pont úgy, mintha egy párhuzamos univerzumból vágták volna be a kocsma hátterére. Hazafelé kölcsönpulcsit is kaptam, és azt is megbámultuk, ahogy világosodik a reggeli ég (többszöri rácsodálkozás).

Aztán reggel bementünk vizsgázni, némileg el is késtünk (felkelni, blááááh), felszavaltam 2 mondatot a tételből és próbáltam megfelelni a világ leglehetetlenebb kérdéseire. Kijöttünk fejenként két ötössel.

Ja, és tegnap a félév legabszurdabb telefonhívása is befutott.

Badass. Akkor is.