lovasíjászos

Néztünk lovasíjász-versenyt. Hátez, hátez... hát ezért megérte ketté sülni órákig a déli napon. Azt hiszem, megint szerelmes vagyok. Hogy L szavaival éljek: nagyon tudnak valamit, amit én nagyon nem. És megint úgy érzem, hogy én ezt akarom, márpedig akarom. Meg hogy ideje lenne már nem csak az akadályokat látnom egy-egy dolog előtt, ha tényleg szeretném.

Mondjuk az probléma, hogy földről is béna vagyok íjjal, és íj nélkül is béna vagyok lovon. Persze most még abban a korban vagyok, amikor nem csak fejben, de fizikailag is erősödhetek, a világbajnok szerint legalábbis. Meg hogy úgyis magához képest fejlődik mindenben az ember.

Azért ezt akkor is elteszem, ha más nem, minden más dolgomban is lehet belőle meríteni.

Ja, és megint találtam valakit, aki iszonyúan emlékeztet valakire, és azóta se jöttem rá, kire, pedig már kezd belegörcsölni az agyam. H szerint persze alternatív megoldás, hogy saját magára, na de akkor meg honnan a búbánatból, megint csak...?

„Egyetlen kis apróságot kértem tőle. Hogy ne hibázzon. Olyan nehéz ezt betartani?”