Amikor rád szakad, hogy próbálkozhatsz te akárhogy, kiszállhat a szereplő alig a rajt után és végigcipelhetik az egészet teljesen mások, egészen máshogy a hátukon, és ki is hozhatnak belőle egy csomó más dolgot, mert más körülmények között, más háttérrel és más személyigéssel építkeznek. És a végén mégis előkerül ugyanaz, ha másoknál és máshogyan is, de ott van és nem tudsz vele mit kezdeni. Mert akárhány történettel játszol, valamiért az összesben ott van. Olyankor néha tényleg annyit lenne kedvem sírni, hogy világgá úsztathassak rajta egy papírhajót, hátha van valaki valahol, akihez ha odaér, egy icipicikét jobb lesz neki is és nekem is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése