Szóval az van, hogy az apukám is megmondta, hogy az én nevem nem ér, mert én elvakult vagyok, de engem ez a film akkor is visszavitt oda az önmagam középpontjához.
Most szeretem a világot.
(És amúgy vicces volt ráébredni, hogy, bő tíz éve még mindig – már megint – ugyanazokba a megszállott, elkötelezett, végletekig hűséges törpökbe vagyok szerelmes. Pedig akkor még nagyon kicsi voltam. De az akkor is egy olyan család, na.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése